Összenéztünk.
Tekintetünk egymásba kapcsolódott. Jó volt beleveszni barna szeme
melegébe...
(Mosolygott.
Visszamosolyogtam. Zavartan nézett félre, majd újra rám.
Nevettünk. Egész este úgy helyezkedtünk, hogy lássuk egymást.
Csak úgy a szemünk sarkából. Végül egymás mellé sodródtunk.
Bemutatkoztunk. Csevegni kezdtünk. Először csak könnyed témákról,
majd egyre súlyosabbakról derült ki, hogy egy hullámhosszon
vagyunk. Elcsattant az első csók. Tudtunk, hogy itt már minden
eldőlt. Nem akarjuk tovább az életet a másik nélkül.
Telefonszámcsere, bejelölés fészen. Napi csevegések,
találkozgatások. Éjszakába nyúló séták a hideg télben,
meleget keresve, reszketve bújva a másikhoz. Együtt töltött
éjszakák, összeköltözés. Közös nyaralás, élmények,
barátok. Másfél év. Legyen kettő. Nézeteltérések,
félreértések, viták. Lemondások, kompromisszumok, önmagunk
feladása. Más emberré válás, akik már nem jönnek ki. Esti
sírások a zuhany alatt, üvöltés a kispárnába. Szakítás. Lakás
kipakolása, magányos esték. Csillapítatlan fájdalom a
mellkasban.)
...elfordultam.
Lenéztem a földre. Felvettem a kabátom, és kimentem a sötét
éjszakába. Egyedül.
