2020. február 9., vasárnap

Jó volt szeretni téged

Tudom, nincs értelme, ezért nem kereslek már. Vártam a hétvégéket, hogy vajon mit fogunk csinálni. Olyan jó programjaink voltak. Szerettem, hogy veled bárhova elmehettem. Szerintem együtt a világból is ki tudunk volna utazni. Igen, Varsót elszúrtam. Sajnálom, hogy elgépeltem a neved. Akkor szakad meg ismét minden közöttünk. Visszahúzódtál, nem akartál látni. Megint. Jöttek a gyerekes kifogások a köddel és széllel. Persze, én sem szeretem a rossz időt. De mikor hozzád bújtam, felőlem tombolhatott odakint a szélvihar, nem érdekelt. Csak beszívtam az illatod, hallgattam a szívdobogásod, és öleltelek. Sajnálom, hogy nem ugyanazt éreztük. Csak utadban álltam, hogy találkozz mással. Szeretném, hogy boldog legyél. Félreállok. Még nehéz, nem jó egyedül. Hiányzol. De majd jobb lesz. Már nem sírok, ha eszembe jut mosolyod. Egyszer majd könnyebb lesz. Majd eljön az a nap...