2021. január 1., péntek
Álmaimban
Álmaimban megfogod a kezem. Az ujjaid átfonják az enyémeket. Az utcán sétálunk. Belenézünk az emberek szemébe. Mosolygunk, összenézünk, nevetünk. Megállunk a zebránál. Magadhoz húzol, átölelsz, puszit nyomsz a számra. Mikor hazaérünk, a kabátokat felakasztjuk. Fáradtan süppedünk a kanapéra. Hozzám bújsz. Simogatlak. Együtt alszunk el. És együtt ébredünk. Álmaimban…
Évzárás
Kezdjük azzal, ami jó volt:
A költözés mindenképpen jó döntés volt. Szeretek itt élni, itt önmagam lehetek.
A melanomás utógondozásos leleteim negatívak lettek. Nem kell többet mennem, csak ha akarok. Szóval szeptemberben kontroll.
Lezártam egy nem működő kapcsolatot (segítséggel).
Sokat futottam. Fejlődtem, de nem eleget.
A munkám továbbra is jó. Bár úgy érzem, nem mindenre vagyok alkalmas, nem vagyok elég okos, és néha összecsapnak a fejem felett a hullámok, de csinálom.
Megismerkedtem Nyuszikával. Nagyon sok jó emlékem van vele.
Ami nem volt jó:
Továbbra sem tudok megküzdeni a magánnyal. Nem tudom mit tegyek. Szerintem magammal nem vagyok jóban, azért nem vagyok el egyedül. Ezen még dolgoznom kell.
Az év vége felé többször úgy éreztem, hogy nem tettem magam oda eléggé a munkahelyemen. Tudnám jobban is csinálni, de sokszor teljesen szétforgácsolódtam, és nem tudtam eléggé koncentrálni.
Nyuszikával nem jutok dűlőre.
Amit megtanultam (magamról) ebben az évben:
Az idő telik. Ha ülök a sarokban és nézem a falat, akkor is eljön a holnap.
Hihetetlen negatív érzelmi spirálba tudom hozni magam a gondolataimmal. Erről le kell szoknom.
Sokan számítanak rám, nem hagyhatom őket cserben (barátok, kollégák).
Amit erre az évre tervezek:
A munkámban nagyobb elhivatottság, több figyelem, koncentráció.
Futásban fejlődni, ha elment a vírus, egyéb sportokkal megismerkedni.
Lelkileg megerősödni, elfogadni/legyőzni a magányt, megőrizni/visszaszerezni az önbizalmam.
Elengedni, nem erőltetni semmit. Ami megtörténhet velem, úgyis megtörténik. Ami nem, az meg úgysem fog.
Elengedni az álmokat, a realitás talaján maradni. Nem vágyakozni.
A költözés mindenképpen jó döntés volt. Szeretek itt élni, itt önmagam lehetek.
A melanomás utógondozásos leleteim negatívak lettek. Nem kell többet mennem, csak ha akarok. Szóval szeptemberben kontroll.
Lezártam egy nem működő kapcsolatot (segítséggel).
Sokat futottam. Fejlődtem, de nem eleget.
A munkám továbbra is jó. Bár úgy érzem, nem mindenre vagyok alkalmas, nem vagyok elég okos, és néha összecsapnak a fejem felett a hullámok, de csinálom.
Megismerkedtem Nyuszikával. Nagyon sok jó emlékem van vele.
Ami nem volt jó:
Továbbra sem tudok megküzdeni a magánnyal. Nem tudom mit tegyek. Szerintem magammal nem vagyok jóban, azért nem vagyok el egyedül. Ezen még dolgoznom kell.
Az év vége felé többször úgy éreztem, hogy nem tettem magam oda eléggé a munkahelyemen. Tudnám jobban is csinálni, de sokszor teljesen szétforgácsolódtam, és nem tudtam eléggé koncentrálni.
Nyuszikával nem jutok dűlőre.
Amit megtanultam (magamról) ebben az évben:
Az idő telik. Ha ülök a sarokban és nézem a falat, akkor is eljön a holnap.
Hihetetlen negatív érzelmi spirálba tudom hozni magam a gondolataimmal. Erről le kell szoknom.
Sokan számítanak rám, nem hagyhatom őket cserben (barátok, kollégák).
Amit erre az évre tervezek:
A munkámban nagyobb elhivatottság, több figyelem, koncentráció.
Futásban fejlődni, ha elment a vírus, egyéb sportokkal megismerkedni.
Lelkileg megerősödni, elfogadni/legyőzni a magányt, megőrizni/visszaszerezni az önbizalmam.
Elengedni, nem erőltetni semmit. Ami megtörténhet velem, úgyis megtörténik. Ami nem, az meg úgysem fog.
Elengedni az álmokat, a realitás talaján maradni. Nem vágyakozni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)