Pénteken megint késő estig volt előadásom, és szombaton is korán kezdtem. Ezelőtt szombat délelőtt sötétség volt az agyamon a fáradtságól, és egyáltalán nem tudtam koncentrálni jogon. Ezért úgy döntöttem, hogy foglalok egy szobát. Iszonyú magas árakat dobott fel a net, sokáig válogattam. Végül már nem is tudom mi alapján foglaltam le egy szobát. Mikor megjött a visszaigazolás, akkor derült ki, hogy el kell mennem valahova a kulcsért és fizetni, és máshol van a szoba. Apartman. Ezért korán fel kellett mennem Bp-re. Szokásos, vonat, M4 Rákóczi tér, telefon elővesz, kék pötty, nézem az esernyőt, merre vagyok arccal előre, beírom hova kell mennem, s elindultam. Kis utazótásában a cucc, nagy válltáskában a tancucc. Egész ügyesen odataláltam, 20 perc séta. Átvettem a kulcsot és a proxyt, kifizettem, térkép nálam, belépőkódok, információk. Kijöttem a kapun, telefon, térkép, kék pötty, esernyő, kiderült nincs messze, hamar odaértem. És nem tudtam bemenni az ajtón. A kapott papíron volt a számsor után #, de a kapukódon nem volt ilyen gomb. És itt kellett használni a proxyt is. Azért eltelt jó 10 perc, mire bejutottam. Belvárosi, nagypolgári, belső udvaros ház. Meseszép! Negyedik emelet, 5-ös lakás. Persze, hogy nem találtam, ott köröztem a belső gangon. Végül megérdeztem egy fiút - angolul 😊. Megmutatta, egy beugróban volt. Kapukód, itt volt #, be is kellett nyomni. Frissen festett szétesés határáról visszahozott, nagyjából felújított lakás, ahol csak egy konyha volt és szobák. Minden szobaajtón kód. Megkerestem a szobám, és ekkor vettem észre, hogy eltűnt a kulcs a proxyról. De a kód elég volt, itt is volt #, de itt nem kellett használni, mert anélkül is kinyílt az ajtó. Lepakoltam. Egy egérlyuk volt egy ággyal, a wc kagyló fölött a mosdó, és egy zuhany. Picit toporogtam, hogy most mi legyen. Éreztem, hogy ez nem lesz pihentető éjszaka. És a kulcsot is elhagytam. Visszamentem a bejárati ajtóig, sehol sem találtam. Felhívtam őket, azt mondták nem is volt. Nem is volt! Ezt nem hiszem el! Na mindegy... Nem maradt sok időm, lepakoltam, s indultam suliba. Elmaradt az utolsó órám, szóval simán hazamehettem volna. Ehelyett, előadás után telefon, térkép, kék pötty, esernyő ellenőrzése, s indultam a szállásra. Sziréna, ordibálás, zene, sikítás... felcsaptam a kapucnim, s magam elé bámulva mentem a szállásra. Kód, lift, kód, kód, szobaajtó betesz. Remek. Gyors zuhany, vacsi, ágy. Az egyik szobából sikítás hasított bele a dübörgő zenébe, a szomszéd szobában kisbaba sírt, a folyosón rohangálás, kiabálás. Az ablak rezgett az utcai zenétől. Már csak puskaropogás kellett volna, s tiszta Amerika, de így csak Budapest. Fáradt voltam, elaludtam. Reggel korán ébredtem. Készítettem egy költségvetést erre a hónapra, írtam bevásárlólistát, ettem pár falatot, összepakoltam, s irány a suli. Kisutazó, nagy válltáska, telefon, térkép, kék pötty, esernyő...
Napközben volt 3 óra szünetem, gondoltam beülök a mekibe ebédelni. Erre leült velem szembe egy büdös roma nő, csak nézte ahogy enni próbálok, közben a körmével piszkálta a fogait. Inkább kimentem az utcára a szemerkélő ködben a kisutazómmal és a nagy válltáskámmal sétálni, majd vissza a suliba. Alig vártam, hogy vége legyen a napnak. Hazafelé már tudom az utat, nem kell telefon. Itthon az ajtót kinyitva elöntött a fáradtság. Zuhany, ágy. Itthon vagyok...
