5 nap kórház

 Szombattól szerdáig voltam bent. Igyekszem nem túl bő lére ereszteni.

Azért mentem be, mert alig kaptam levegőt, és nem tudtam talpon lenni. Enni-inni sem. Nagyon le voltam gyengülve és el voltam keseredve.

Egy haldokló néni mellett volt csak hely,  de nem  zavartuk egymást. A családja látogatta őt, nagyon sajnáltam, velük éreztem. Elvittek egy passagee vizsgálatra, ami abból állt, hogy kontraszt folyadékot kellett innom, majd röntgenen nézték hogy megy át az emésztőrendszeren. Óránként voltam röntgenten, összesen négyszer. Hozott-vitt a beteghordó. Átment a cucc. A mellékhatása hasmenés volt, ez volt a következő cél. 2,5 napig ment a hasam tőle, teljesen kipucolt. Nem bántam.

Mássnap főorvos úrhoz vittek leszívásra.  Másfél liter folyadékot szívott le a hasüregemből. Azt mondta a főorvos, hogy az előzőleg leszívott 3 liter túl sok volt, összeesett a bélrendszerem, összetapadt, ezért ment át lassabban az étel, ezért nem tudtam enni és inni. Egyszerre kevesebbet fog leszívni. Abban maradtunk, hoogy kedden és szerdán figyeli majd bennem a vizet. 

Közben kaptunk a 3. ágyra új szobatársat, egy 80 éves nénit, hatalmas családdta. Éjjel meghalt a másik néni. Jött a család, végignéztük az adminisztrációt, elég sokára vitték el, kitakarítottak. Ekkor már hajnalodott.Semmit nem aludtunk.

Az idős nénivel maradtam, aki megpróbált folyamatosan ugráltatni, mindig kellett neki valami, leejtett ezt azt, nem érte el a telefonját, szemüvegét, állandóan hívta a nővéreket, mindig beszélt, nem tudtam mellette pihenni. A lánya is megkért, hogy figyeljek rá. Mondtam nem, beteg vagyok nem tudok. Nem nagyon tetszett neki.

Aztán kedden nem történt semmi. Orvos nem jött, és főorvos úrhoz sem vittek el vizet figyelni. Délután ráírtam az orvosomra (aki szabin volt), hogy valami történjen,mert csak itt ülök, és szerdán haza szeretnék menni. Így délután jött egy orvos. Váltottunk két szót, s ennyi. 

Szerdán jött értem Ő, olyan fél1 körül hazajöttünk. 

Anyu és Keresztanyu minden nap jött. Jó volt, mert borzasztó volt az 5 nap semmittevés, csak az ágy volt, és az idős néni kikészített teljesen.

Szóval annyit tudtam meg, hogy a májam nagyon meg van nagyobbodva, ez nyomja a tüdőrekeszeket, ezért nem tudok lélegezni. A gyengeség a betegség miatt van.

Ezzel együtt kell élnem. De én így már nem akarok

Fekvés, fájdalom, alváshiány, fáradtság

 Nem sok minden történik velem. A napok ugyanúgy telnek. Próbálok enni, aludni, pihenni. A pihenés sohasem elég, a fáradtság állandó. Bárminek fogok neki, pl. kipakolom a mosogatógépet, annyira kimerülök, hogy tátott szájjal kapkodom a levegőt, és alig várom, hogy visszavánszorogjak a kanapéra és elfeküdjek. Vagyis van ez a félig ülő helyzet, a hátam feltámasztom, a lábaim felhúzom, az a legkényelmesebb. Aztán igyekszem lelassítani a légzésem és megnyugtatni magam. 

A füleim szinte egész nap be vannak dugulva. Ilyenkor alig hallok. A saját hangom hallom a fejemben, ami nem jó érzés. Még jó, hogy nem nagyon van kihez szólnom. És még a szívdobogásom hallom ilyenkor. Azt szoktam hallgatni.

A derékfájás most visszatért. Közben társul hozzá ez a végbélnél lévő fájdalom. Ez csak úgy jön a semmiből, először fáj, aztán görcsöl, görcsöl, görcsöl, végül elenged. Még egy pici fáj, aztán van megszűnik, vagy tovább fáj a következő görcsig. Jelegelm. Főleg éjjel fordul elő, így nem alszom.

A tv állandóan megy. 

Egyik nap itt voltak Anyuék. Kitakarítottak. Nagyon rossz volt nézni, hogy már nem tudom megcsinálni. Ez a kiszolgáltatottság borzasztó.

Vezetni sem merek már.

Jajj, mikor lesz már vége

Újabb nagyon rossz nap _ leszívás

 Hatalmas volt már a hasam, nagyon feszült. Nehezen mozogtam. Enni, inni nem tudtam. Semmi nem fért be. Az utolsó két nap már csak arra tudtam figyelni, hogy lélegezzek. Alig vártam a pénteket, hogy menjek leszívásra, és megkönnyebbüljek picit. Két nap evés, ivás nélkül nagyon legyengített. És bár az éjszaka egész jól telt, egész jól tudtam aludni (magamhoz képest), iszonyú gyengén ébredtem. Alig tudtam felöltözni. Minden mozdulattól kifulladtam, tátott szájjal kapkodtam levegő után. Nagyon nagy szerencsém volt, hogy Keresztapu elvitt, Anyu is jött. Odafele az úton csak kókadoztam, a szemeim többnyire csukva voltak, nem tudtam nyitva tartani őket. Nehezemre esett felemelni a kezeim. Alig tudtam kimászni a kocsiból. Lassan totyogtam a rendelésre, Anyu jött velem. Persze első voltam, hamar behívtak. Az előző leszíváskor nagyon megnyomódott a csípőm, derekeam, gerincem, így igyekeztem most kényelmesen elfeküdni, hiszen tudtam, hogy sokáig fog tartani. De nagyon kemény az asztal, és nem tudtam úgy feküdni, hogy ne nyomódjon minden ott alul, hiszen azon fekszek. Nyugtattam magam, hogy kibírom. Mintát is kellett küldeni vizsgálatra, hogy újra megnézzék, hogy nem nőgyógyászati eredetű-e az áttét. Így főorvos úr kétszer szúrt, de nem baj, tudtam, hogy utána jobb lesz. Először cisztát szúrt, és abból vette a mintát. Aztán ha már ott vagyunk, le is szívta. Rengeteg, 2 liter folyadék jött le. Már annyira nyomott jobb oldalon, hogy most teljesen megkönnyebbültem. Tényleg jó volt. Aztán jött az alhasam. A szokásos szabad folyadék. Ebből most csak 1 liter jött le, de így is teljesen jól éreztem magam. 

Csakhogy a derekam nem hagyott nyugodtam feküdni. Rengeteget feszengtem. Hol az egyik, hol a másik oldalalamat kellett megfeszítenem, próbáltam a lábam mozdítani, mert nagyon fájt. Alig vártam, hogy vége legyen, sehogy sem volt már jó. Mozdulatlanul kell feküdnöm végig, így nem mocoroghatok, de néha-néha muszáj volt. Már majdnem kifolytak a könnyeim, mire végeztünk. Alig vártam hogy felülhessek. Beragasztotta az asszisztens a sebeket, s felültem. Na, az nagyon jó érzés volt. Felállni nem tudtam, úgyhogy ücsörögtam picit az asztal szélén. De el kellett hagynom a vizsgálót, így felálltam, felöltöztem, megkaptam a papírom, kimentem. Addigra már majdnem elájultam. A tudatom és a látóterem beszűküldt, a lábaim csukottak össze. Szóltam Anyunak, hogy le kell ülnöm. Megint tátott szájjal kapkodtam a levegőt, becsuktam a szemeim, és vártam, hogy jobban legyek. Ittam pár kortyot. Anyu szólt Keresztapunak, hogy jöhet értünk. Kibotorkáltam az udvarra, de a kapuig nem tudtam elmenni, le kellett ülnöm egy télga kerítés darabra. Anyu kiállt az útra, szólt mikor odaért az autó. Beszálltam. Hazafele ettem picit. Lassan, komótosan. Iszogattam. Kicsit jobb lett, de kell ídő, míg felszívódik a tápanyag. Nem mertem még bevenni a gyógyszereimet, mert este is kihánytam, ahogy üres gyomorra bevettem. Mostanában a savam is rengeteg. Próbáltam aludni, de nem ment. Maradt a csukott szem, pihenés. Hazaértünk. Kiszálltam a kocsiból, elindultam a lépcsőház felé, de nem értem oda. Le kellett ülnöm az udvaron. Lélegeztem. Összeszedtem magam, és felmentünk a lakásba. Anyu maradni akart, én meg aludni, így elköszöntünk egymástól. Tudtam, hogy ha eszek még egy picit, beveszem a gyógyszereimet, alszom egyet, utána jobb lesz. És így is volt. 

Borzasztóak ezek a rosszullétek. Ebből én nem nagyon akarok többet. 

Már tényleg elég volt

Szívultrahang

 Azorvosom szerint azok a gyógyszerek, amelyeket szedek, nagyon megterhelik a szívemet, ezért elküldött szívultrahangra. Reggel 8.40re volt időpontom.

Nagyon féltem ettől a naptól, mert nem volt kísérőm. És kísérő nélkül már nem tudok ilyen  hosszú útra menni. Keresztapu dolgozott, és hát péntekre kért cserét a munkahelyén, hogy el tudjon vinni leszívásra. Anyu eljött volna velem, de mi van, ha rosszul leszek,  ha elvágódok, hogyan kezelné a helyzetet? Ráadásul rá fizikailag sem  tudok támaszkodni. Eldöntöttem, hogy nem metrózok már. Felmegyek Kelenföldre, utána taxi SOTE-ig. Mégis jó lenne valaki mellém. A másik dolog, amitől tartottam,  hogy nem leszek jól hajnalban, és nem fogom tudni összeszedni magam reggel annyira, hogy elinduljak itthonról. Nagyon rosszul alszom éjjel. Hajnalban, reggel, nappal tudok aludni. Éjjel nem megy. Nem találom azt  a pózt, amelyben nyugodtan és kényelmesen megpihenhetek.Állandóan  fészkalódok, végül felkelek és sétálgatok a lakásban. Majd újra próbálkozom. Közben tévézek. Olvasni, kötni ilyenkor  nem tudok. Hajnalra kimerülök, akkor tudok aludni, ilyenkor 1-1,5 óra is megy egyben. 

Szó szerint rettegtem a szerda reggeltől. Ezt elmondtam Neki hétvégén. Felajánlotta, hogy eljön velem. Magamtól nem kérdeztem volna meg. De így jó volt. Megnyugodtam. Már  csak a rosszulléttől tartottam. Tiszta stresszben voltam. 

Kb. 2-3 óra alvás után felkeltem. Felöltöztem, előző este készítettem 2 szendvicset, azt elraktam, meg vizet és gyümölcslevet, plusz a gyógyszereim. Időben jött értem. Nem volt még ébren. Parkolás  a vasúton, vettünk neki jegyet, kimetnünk a peronra. Jött a vonat, időben  indult, minden oké. Odafele kicsit beszélgettünk, és csukott szemmel pihentem. Ő olvasgatott. Kelenföldön leszálltunk, mozgólépcső mindenhol, taxiállomás, és hamarosan a SOTE-n voltunk.Minden terv szerint zajlott. Bejelentkeztem, megtaláltuk hol végzik a vizsgálatot. Kezdtem megnyugodni. Megreggeliztünk, vártunk. Idő előtt be is hívtak. Derékik levetkőztem,  a bal oldalamra kellett feküdnöm, ami nagyon jólesett. Becsuktam a szemeim, pihentem. Az orvos elkezdte a vizsgálatot. Sokáig vizsgált, mert a víz nyomja a szívem. Összességében minden rendben, a szívem jól működik. Legalább az... Ez jó hír. Felöltöztem, elmentem mosdóba, s elindultunk vissza. Hívtam taxit, nem kellett rá sokat várni. Hamar Kelenföldön voltunk, hamar jött a vonat is, s máris otthon voltunk. Hazafele többször megköszöntem Neki, hogy eljött velem. Tényleg nagyon sokat jelentett, neki meg csak egy kis kikapcsolódás volt. 

Ez is megvan. Még pénteken leszívás. Sajnos a vízhajtó nem hajtja belőlem a vizet, nem értem miért, pedig mennyivel  könnyebb lenne. Hatalmas a hasam. Na mindegy, oda Keresztapu elvisz.

Elvagyok itthon. Egy kicsit mintha megerősödtem volna, igyekszem enni. Ég bennem a tettvágy, de nem tudok sokáig talpon lenni, le kell ülnöm. 

Hát így telnek a napok

Leszívás, CT eredmény, kezelés

 Csütörtökön (tehát tegnap) voltam leszíváson. Már nagyon feszült a hasam, főleg jobb oldalon (ott szokott). Nehéz levegőt venni ilyenkor, egyrészt nincs hely a tüdőmnek, másrészt még a bőröm is érzem, hogy húzódik, és nem enged tovább. 2750 ml folyadék jött le. Utána sokkal jobb, még ma is. De így is hatalmas a hasam, az onkológusom azt hitte, leszívás előtt vagyok. Sajnos kezd ez az út is elfogyni előttem. 

Ma voltam kezelésen. Elkészült a CTm. Nem vártam semmit, csodáltam volna, ha jó lesz az eredmény, hiszen egyre rosszabbul vagyok. Nem is lett jó. Már ez a szer sem használ. Így ma sem kaptam már meg, mert nincs értelme, és többet nem is kapok ebből. Furcsa, megkönnyebbültem. Már elegem van a tűkből, infúziókból, és hogy menni kell, ott ülök, nézem, ahogy folyik be a cucc, és alig várom, hogy vége legyen. Semmi türelmem, és tényleg azt érzem, hogy én ezt már nem akarom. Szívem szerint hagynám már az egészet. Többet vesz ki belőlem, mint amennyit ad. Benyújtottunk egy újabb méltányossági kérelmet, egy új tablettára (szerencsére tabletta), ami annyira új, hogy lehet, hogy nem is lehet kapni az országban. Csak ezért mentem bele, az esélytelenek nyugalmával. És mert tabletta. A CT-sek ragaszkodnak ahhoz, hogy nem vastagbél áttéteim vannak, hanem nőgyógyászati. Ezért a következő leszíváskor (jövő hét péntek), küld a főorvos mintát a laborba. Az onkológusom szerint nagyon kicsi az esély arra, hogy ez nőgyógyászati lenne, de ha az, akkor teljesen más kezelés kell, és eddig vakvágányon voltunk. Nem tudom mit higgyek, mit gondoljak. Semmit. Egyelőre annyit érzek, hogy megszabadultam a tűktől, és engem már nem érdekel.

Szeretném, ha vége lenne