Tökéletes boldogság

Barátnőmmel sokat viccelődtünk azon, hogy össze kellene gyúrni a tökéletes pasit. Az exek jó tulajdonságit összeszedve, meg tudnánk alkotni magunknak a saját Férfit. De boldogan kijelenthetem, hogy az én tökéletes Férfim létezik! Sokat beszélgettünk, mielőtt bármit is tettünk volna. Imádtam félénkségét, majd nyitottságát, és hogy annyit beszél! De rengeteget! Csak hallgattam a hangját, néztem a száját, figyeltem rá. Egy idő után minden nap hallgatni akartam. Minden egyes nap! Vele aludtam el, és vele ébredtem. Persze csak gondolatban. Kapcsolatunk megrekedt az üzenetek szintjén. Örültem, mikor rádöbbentem, hogy bennem vannak iránta érzések. Én tudok újra szeretni! Ezt a Férfit, akiben benne van a férjem biztonságot nyújtó kisugárzása, Kisróka szenvedélye, és Barikám intelligenciája. Sőt, még annál is több. A hangja! És ő csak mondta, mondta…

Az a jó, hogy sosem akartam tetszeni neki. Ez volt az első olyan kapcsolatom, amibe nyílt lapokkal sétáltam bele. Nem játszottam meg magam, nem öltöztem ki, nem tettem a „jókislányt”. Pedig nagyon könnyen szerepbe tudom helyezni magam. De ez teljesen más volt, mert nem „olyan” kapcsolatnak indult. Aztán egy idő után éreztem, hogy át kell lépnem azt a határt. A szerelem csírája növekedni kezdett a szívemben, és már nem volt visszaút. Bátortalanul csókoltam meg a nyakát, mert kellett tudnom, hogy tartunk-e valahova, vagy marad papír alapú a kapcsolat. Kiengedtem a szellemet a palackból. Csodálatos másfél hónapunk volt együtt. És bár nem úgy ért véget, ahogy egy igazi love storyhoz illik, sosem voltam még ennyire boldog, ennyire felszabadult, ennyire „ÉN” egy kapcsolatban. Nincsenek elvárások. Ha már elvárás az, hogy találkozzunk, akkor az már baj. Mosolyogva lépek hátra, mert amit kaptam, azt senki nem veheti el tőlem! A sok közös emléket, szenvedélyt, nevetést és leginkább a szabadságot! Mert igenis, egy egyenrangú kapcsolatban lehet szabad az ember! De ahogy ez a szabadság elmúlik, és elvárássá válik, már nem ugyanaz.

Én itt vagyok. Nem változtam. És biztos, hogy rossz lesz újra egyedül, de mosolyogva lépek hátra. Mert létezel. És a szerelem lényege az, hogy a másikat boldognak lássuk. 

Én itt vagyok. Egy lépéssel hátrébb. Nincsenek elvárások.

Ha nem is lesz több a dologból, akkor is boldog vagyok. Mert létezel. És átélhettem ezt a másfél hónapot. Köszönöm, hogy megtanítottál újra szeretni!