Mikor hívom, jön. Jönne. De valami közbejön. Mindig. Már nem én vagyok a legfontosabb. Már nem tudom hol van, mit csinál. Nem is mondja el. De szerinte az érzései nem változtak. Szeret. Velem akar lenni. Nem akarja, hogy elhagyjam. Pedig valójában már rég elhagyott. Ő engem. Úgy hozott döntést, hogy észre sem vette. Azzal, hogy nem döntött. Nem választott.
Már nem keres. Nem érdekli hol vagyok. Nem kérdez. Nem mesél. A hangját csak ritkán hallom. Óriási a szakadék közöttünk. Akkor is, ha egymás mellett ülünk.
Figyeltem szép szemét, szája ívét, arcát. Még egyszer, utoljára. Végigsimítottam combját, arcát, puha csókot nyomtam szájára. Még egyszer, utoljára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése