Újratervezés

Olyan gyorsan történt minden. Vizsgák utánra tervezetem, hogy meglátogatom a háziorvosom, és megbeszélem vele a további teendőinket. Ugyanis véget ért a melanomás utógondozásom, sőt ráhúztam egy évet. A főorvos asszony szerint azért, mert szorongok. Szerintem viszont nem szorongok, hanem aggódok, s talán a kettő nem ugyan az. Minden rendben van szerinte. Azért rákérdeztem, hogy mi legyen a májamban lévő haematomával? Évente ultrahang elég, háziorvos ad beutalót. S mi legyen a 7 éve alacsony fehérvérsejt számommal? Talán az aranyerem? Talán... Háziorvos, s vizsgáltassa ki. Hát elköszöntünk egymástól, remélem egy életre. 

Szóval elmentem a háziorvoshoz, s megbeszéltük, hogy szeptemberben ad egy beutalót teljes hasi uhura, csinálunk egy nagylabort, s kaptam tőle egy beutalót proctologiára, hogy megnézessem az aranyerem. Elég gyorsan kaptam időpontot, hamar be is hívtak, főorvos megvizsgált, az aranyerem rendben, de aggasztó a vérezgetés, mert az nem jöhet az aranyérből. Kért időpontot kolonoszkópiára, ide is hamar kaptunk. Szóval mentem, lelkesen. Kicsit féltem a vizsgálattól, mert ilyen még nem volt. Azt mondták, majd az orvos mindent elmond, lehet bódításban is kérni, de majd az orvossal mindent meg fogok beszélni. Hát, nem beszélgettünk. Pattanjak az asztalra, feküldjek az oldalamra, húzzam fel a lábam, indulunk. Nem jutott túl messze. Én is láttam. Egy hatalmas valami. Mint kiderült, polip. De túl nagy, és vérzik. Baj van. Mintát vett belőle, s elküldött újabb vérvételre, tumormarker kutatás. Másnapra minden készen lett. A polip nem polip többé, hanem rosszindulatú ... nem írom le a szót, nem szeretem. A tumormarker emelkedett vastagbélre. Hasnyálmirigyre nem. Vissza a sebész főorvoshoz. Kért nekem időpontot műtétre. Gyorsan újabb vérvétel, EKG, altatóorvos, fel az osztályra, vissza CT-re. Három napom volt a munkahelyemen, hogy tálaljam a problémám a főnökeimnek, megszervezzem a helyettesítésemet, mert nem tudjuk mi lesz velem. 

A műtét nagy lesz. Kiemelt figyelmet kaptam. Gerincbe fogom kapni a fájdalomcsillapítót, mert nagy fájdalmaim lesznek. Egy hétig kell bent lennem. Nem is ez az ijesztő. Hanem a műtét utáni szövettan mutatja majd meg, hogy milyen stádiumban vagyok, és milyen további kezelésekre lesz szükségem. Chemo, sugár. Chemo... Sugár... Ezt nem hiszem el... Felfogni sem volt időm a történteket. 

Nagyon félek. De várom. Szeretnék túl lenni az egészen. Vegyék ki ezt a szart belőlem, legyen utána minden rendben, és had éljem az életem. Nem értem miért történik ez velem. Az egyik problémából éppen hogy kijövök, máris itt a következő, amivel meg kell küzdenem. És mi van, ha nem tudom megnyerni a csatát? Nagyon nehéz pozitívnak lenni. Nagyon nehéz.

Olyan szépen alakult az életem. Jó állásom van, sokat fejlődtem a területemen. Fősuliba járok, szeretnék diplomát, és mindent megteszek azért, hogy meg is legyen. A nagy szerelem is megjött az életembe, pont olyan, amilyenre vágytam. És akkor itt van ez a fránya betegség...

Nincs választásom, végig kell csinálnom. És végig is fogom! Felfekszem az asztalra, alszom egy nagyot, leküzdöm a fájdalmat, és igenis rendben leszek!