Pépes étrend

 Az elmúlt napok az evés körül forogtak. Boltba jártam, gondolkodtam, aztán nem gondolkodtam. Tudom, hogy úgy beszéltük meg a dietetikussal, hogy naponta 1 új ételt vezetek be, de mivel nagyon nehezen kezdtem el enni, ezért úgy döntöttem, nem siettetem a dolgot, mert lelkileg nagyon megvisel. Egyelőre két dolgot keztem el enni. Parizert és túrórudit. A nosztalgia párizsi isteni finom. Már nem darabolom fel. Feltekerem, mint a tormával töltött sonkatekercset, és elrágcsálom. Két szeletet meg tudok enni egyszerre. A túrórudi az óriás, étcsokis. A többit nem szerettem sosem. És felfedeztem egy túrós szeletet. Benne a túró krémesebb, lágyabb, fanyar. Rajta egy nagyon vékony karamell réteggel, ami pont kompenzálja a túró fanyarságát. Könnyű volt rákapni, bármennyit meg tudnék enni belőle.

Csokis is van belőle, annak olyan íze van, mint a lúdláb szeletnek. Nekem a karamelles jobban ízlik.

Folyadékot igyekszem egyre többet inni, kicsivel több mint másfél liter bemegy egy nap. A víz még mindig nem ízlik, ez van. Elkezdtem szörpöt inni, rendeltem a Pölöskeitől 10 félét :-) Anyu is szörpis, majd elfogy.

Úgy döntöttem, ma ebédre főzni fogok. Majd meglátom, hogy meg merem-e enni. Semmi olyant nem teszek bele, amit még nem ettem. 

A következő étel pedig a hal lesz. A darált cisrkétől, pulykától eléggé félek, azt nem hiszem, hogy meg merem próbálni. Talán a rántottát még igen. 

Na de ne szaladjunk ennyire előre :-)