Rosszul alszom, nehezen ébredek, nehezen szedem össze magam. Kb. olyan 11 óra felé érzem azt, hogy megvagyok. Iszonyú lassú és hulla fáradt vagyok minden délelőtt. Nem voltam izgatott az utazás miatt, nehezemre esett a gondolat is, hogy csomagolnom kell. Kimostam mindent, hogy tiszták legyenek a ruháim.
Nadrágproblémám van. A gumis derekú nadrágok (pl. leggings) lecsúsznak a hasamról. Próbáltam úgy, hogy a trikómat betűröm a bugyimba, és így húzom rá a leggingst, hogy ne csússzon le, tapadjon a trikóra. Talán egy picit jobb. A kismama nadrágok azért nem passzolnak, mert nem ott van a hasam, ahol nekik. Nekem köldöknél csúcsosodik ki. Azok a kismama nadrágok jók nekem, amelyek nincsenek nagyon széthordva, tehát nem a terhesség vége felé hordták a kismamák. Most már van kettő, ami pont jó, és van egy, ami hasban nagy picit, de egynek jó. Amiket Anyu átalakított, sajnos lecsúsznak, állandóan rángatom, zavaró. Na mindegy, bár ez lenne a legnagyobb problémám.
Utazás előtti nap áthívtam Őt ebédre, mert nem volt mit ennem, főznöm kellett, és meg akartam sütni a narancsos mézes csirkecombot, amit terveztem. Örült neki, elfogadta a meghívást, így együtt ebédeltünk. Rohanásban volt, intézte az ügyeit, én meg a pakolásra koncentráltam. Miután elment, összeszedtem magam, és elkezdtem csomagolni. A piperéket reggelre hagytam.
Vasárnap reggel szokás szerinti fájdalommal keltem, sőt, alig aludtam. Megreggeliztem, összeszedtem még amit kellett, közben befutott Ő is. Elindultunk. Nem tudtam hogy üljek a kocsiba, helyezkedtem, rakosgattam a fenekem, de mindenhogy fájt. Elfogadtam, hogy ez lesz, beszélgettünk, próbáltam oda koncentrálni. Szekszárdon megálltunk ebédelni, nagyon jó kis éttermet találtunk. Széles volt az étlap kínálata, bőven találtam magamnak mit enni. Valahogy utána a derekam is jobb lett, így egész jó hangulatban futottunk be a szállásra. A szoba teljesen jó volt, tiszta, kényelmes ágymatraccal. Kipakoltunk, s indultunk is a városba, mert hamar este lesz. Megnéztük a Dzsámit, a Székesegyházat és a Csontváry kiállítást. Mindegyik jó volt. Visszamentünk a szállásra, majd újra a Székesegyházba, vettünk jegyet az esti orgona koncertre. Hát, másra számítottam, de azért jó volt, ilyenen is voltunk.
Hétfőn csodaszép napsütéses nap volt. Fájdalomcsillapítóval jól elvoltam, izomlázzal küzdöttem. 😊 Elmentünk az orfűi tóra, Abaligetre a cseppkőbarlangba, egy kis síparadicsomba, a tévétoronyba, majd az Árkádba. Hosszú, mozgalmas nap volt. A barlangba megnéztük a téli álmot alvó denevéreket, az volt a legérdekesebb számomra. Az egyik imbolygott alvás közben, biztos rosszat álmodott. 😊
Kedden pihenősebb napot terveztünk. Elmentünk a Tettyére. Köd volt, csúszott az út, de Ő nagyon ügyes, így elvoltunk nyári gumival. Felmásztunk a hegyre, néztük a várost, amiből semmit sem láttunk, mert akkora köd volt. Beültünk egy kis kávézóba egy jó erős kávéra, mert a hotelben nem nagyon volt ereje a kávénak. Láttam, hogy van palacsintájuk is, így kértünk azt is, kakaóst és lekvárost. Nagyon finom volt, és nagyon jólesett a kávé is. Visszamentünk a szállásra, pihentünk, filmeztünk, ez is jó volt. Aztán vacsira főztünk virslit. Elmentünk egy Friderika koncertre, amit jól benéztünk, mert január 31-én lesz. Mindegy, sétáltunk egyet. Még egyet ejtőztünk, majd bementünk a közös szilveszterre. Zanzibár koncert volt, fantasztikus bulit csináltak! Ugrálni nem tudtam, de lötyögtem, énekeltem, táncikáltam, nagyon jól éreztem magam. A nap fénypontja az a csókvolt, amit kaptam (kértem?) tőle. A tömegben egy igazi, hosszú, őszinte csók. Fantasztikus érzés volt.
Az utolsó nap reggelén összeszedtük magunkat és elmentünk a barátnőmhöz egy kávéra. Mióta beteg vagyok nem találkoztunk. Jó volt látni őket.
Időben hazaértünk, mostam, főztem, készültem másnapra, mert orvosnál kezdtem.
Nagyon jó utazás volt, és nagyon jó szilveszter. Remélem Ő is olyan jól érezte magát, mint én, és nem keserítette el a lassúságom és fájdalmaim.
Szerintem ez csak rosszabb lesz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése