Mellékhatásokkal utaztam

 Pénteken reggel már nagyon izgultam a branül kivétele miatt. Nem sokat aludtam. Igazából nem zavart a bomba, inkább csak az izgalom miatt. Eldöntöttem, hogy 9-kor kihúzom. Addig összecsomagoltam, és mindent összekészítettem, hogy már csak a zuhany és hajmosás legyen hátra, mielőtt értem jön.

Így is lett. 9-kor bekészültem a fürdőszobába, pucérra vetkőztem. Hogy miért, nem tudom. Vittem magammal fertőtlenítő sprayt, gézlapot, ragasztót. Kicsomagoltam a karom, nagyon bebiztosították, hogy ne tudjon kicsúszni vagy elmozdulni. A hasitasit felakasztottam mellém a törölköző szárítóra. Befújtam fertőtlenítővel, így könnyű volt leszedni a ragacsot. Szépen körben felszedtem, majd egy gyors mozdulattal kihúztam, és rá a gézlap. Leültem. Nem dőlt össze a világ. Úgyhogy még ücsörögtem picit, de nem vérzett. Nem volt idő ábédozni, mentem zuhanyozni. Nagyon jólesett. Felöltöztem, közben mentek a percek, még eltettem amit kellett, smink, hajvasaló, s már jött is. :-) Olyan boldog voltam, hogy látom! Úgy éreztem, ő a jutalmam az elmúlt 2 nap eseményeiért, szendvedéseiért. 

Kérdezte jól vagyok-e, megvagyok-e, biztos, hogy jól vagyok-e, de jól voltam. Feszült és fájt a hasam, ezt mondtam neki, de nem tudok mit csinálni. Rengetek víz volt rajtam, 57,2 kg voltam az olyan 53-54 helyett. Úgy éreztem magam, mint a michelin baba, aki fel van fújva, és csak döcögni tud. Az az egy korrekt, hogy mellre is jött, kellett felvennem melltartót :-) De sajnos a nyakam, arcom is tiszta víz volt. Ő nagyon örült neki, fogta a combom, fenekem, hogy maradjon így. Én remélem, hogy nem marad.... De persze jó volt kitölteni a bőrömet.

Hosszú volt az út, elvoltam. Beszélgettünk, megálltunk az Üvegtigrisnél, meg is ebédeltünk, sétáltunk, mentünk tovább. Késő volt, mikor megérketünk, talán hat óra is volt már. Kicsit sétáltunk, felderítettük a környéket, majd vissza a szállásra, kipakoltunk, és nekiestem. Olyan régen találkoztunk :-)

Az éjszaka jól telt. Túltette magát azon, hogy nincs külön szoba, és együtt kell aludnunk. Összebújtunk. Reggel nagyon fájt a hasam. Az egész. Szúrt is, nehéz és hatalmas volt. Vettem be fájdalomcsillapítót, és nem voltam hajlandó rosszul érezni magam. Elmentünk megnézni egy magángyűjteményt, gépek repülők autók és mindenféle volt. Vagy 2 órán keresztül csámborogtunk, nagyon tetszett. Megtanultam a hengerfejet. Mindig tanulok valami újat tőle, már meg tudom állapítani, hogy valami kétütemű vagy négyütemű, most szépen megmutatta az egész hengert. :-) De ezen kívül egyébként nagyon sok érdekes dolog volt, régi könyvek is, traktorok, amire fel lehetett ülni. Sajnos a repülőgépekbe nem lehetett bemenni.

Visszamentünk a szállásra, összeszedtük a cuccunkat, irány a fürdő. Egész nap nem ettem, nem ittam csak reggel 4 dl teát. Hatalmas volt a hasam és nagyon görcsölt. Csodaszép napsütés volt, azért a küldéri medencében lebegtünk. Nem tudom meddig, sokáig ott voltunk. Aztán enni kellett. Sajnos nekem nem ment. Pár falatot lenyeltem, de ki is hánytam. Szóltam neki, hogy valami nem jó. Még beültünk egy medencébe, de nem voltam jól. Átöltöztünk, hogy visszamegyünk a szállásra. Alig tudtam kijönni a fürdőből, annyira görcsölt a hasam. A szemem nem tudtam kinyitni, csak álltam, majd ültem, fogtam a hatalmas hasam, s próbáltam lélegezni. Nehezen, de elindultunk. Még jó, hogy közel volt a szállás. Azt hittem soha nem érünk oda. Úgy ahogy voltam, ruhástól bemásztam az ágyba, s ennyi. Görcsölt a hasam, igyekeztem lélegezni, s ennyi. Talán aludtam is. Aztán megindult.

Azt sem tudtam, hogyan közelítsem meg a vécét, elölről, vagy hátulról. Ahogy hánytam, a fájdalom ment le fentről lefelé. A hasmenéssel pedig jobbról balfelé húzódott a fájdalom. Iszonyatos volt. Rázott a hideg, vert a víz, a fejemről csöpögött az izzadtság, sőt, a hallójáratom is izzadt, folyt ki a fülemből a víz. Erre nincsenek szavak. Visszabújtam az ágyba. Nem tudom hányszor ismétlődött meg, végül teljesen elmúlott a fájdalom. Ekkor már éjszaka volt. Azt hittem túl vagyok rajta, de akkor jött az izgalmas rész. Amikor úgy jött a hasmenés, hogy nem volt előjele. A fürdőszoba gyönyörű fehér márványlapokkal volt kirakva, a fal és a taposó is. Fehér ajtó, hófehér bútor. Szerencsére nem festett volt a fal. Rohantam én, esküszöm nagyon siettem, de nem értem oda. Citromsárgával fostam körbe. Azért körbe, mert megfordultam becsukni az ajtót. Csak álltam, és néztem, hogy ezt most hogy fogom kitakarítani. Semmi tisztítóeszközt nem találtam, így a bugyimmal takarítottam fel. Négyszer a fürdőszobát, kétszer a konyhát, az ágyneműt reggel mostam ki. Négy bugyit és egy bikinibugyit dobtam a kukába. Nem volt több tiszta alsóm. Aztán nem is kellett, mert pelenkában jöttem haza. Szerencsére nem volt rá szükség. Az Immodium megfogta, és nem ettem, nem ittam. Teljesen jól voltam, minden fájdalom elmúlt, lement a hasam, igazából tényleg jól éreztem magam. 3 kg víz ment le rólam. 

Vasárnap megnéztük a Hortobágyot, a vadmadár kórház nagyon tetszett. A Kilenclyukú híd összes lyukát megszámoltuk, valamint vettem egy kézművestől egy bögrét az esti kakaózásokhoz. Kacska a füle, ez tetszett meg benne a legjobban. 

Időben hazaértünk, elmentünk még boltba, s mindenki a saját otthonába ment haza. Ekkor már nagyon éhes és szomjas voltam. Ettem egy szelet májkrémes kenyeret, és elkezdtem lassan iszogatni. Annyira ki van száradva a nyálkahártyám, hogy csak szívószállal megy, de legalább megy.

Nem pakoltam ki, semmire sem voltam képes, kialvatlan voltam. De szerencsére jól voltam. Hatalmasat aludtam, reggel korán ébredtem. Kipakoltam a táskáimat, s eljöttem dolgozni.

Jól vagyok :-)