Tegnap mentem kezelésre. Jól ébredtem, úgy éreztem, készen vagyok rá lelkileg. Persze a suprastin kábaságától féltem, de gondoltam, most hiszti nélkül kibírom!
Készítettem két szendvicset, összeírtam előző napokban a kérdéseimet, emlékeztem rá, hogy gyalog kell mennem a vasútra, szóval teljesen képben voltam. Tudtam, hogy nem fogok olvasni, de azért egy könyvet is beraktam a táskámba. Kezelés után jött Anyu és Keresztanyu, összekészítettem amit haza akarok vitetni velük, és Keresztapu manóját is odaraktam. Totál összeszedett voltam.
Kisétáltam a vasútra, vettem innivalót (nem volt otthon), felültem a vonatra, és minden szuper volt. Metrón is. Sétán is. Vérvételen nehezen szúrtak, de sikerült, örültem. Cyrazma ott volt már, előkészítették. Míg vártam a dokit, sétálgattam az udvaron. Sokat. Eszembe jutott a puma az állatkertben, aki a jól kitaposott ösvényén ment körbe-körbe. Most én is ezt csináltam. :-) Közben eszegettem, hogy ne legyen üres a gyomrom. Majdnem utolsónak hívott be az orvos, de tudom, hogy azért, mert a többiek kezelése több órán keresztül folyik, az enyém meg csak másfél óra. Átbeszéltünk mindent, és kiírta a következő cyrazmát is, azt pénteken elhozom.
Kersztapuék jöttek, talán 10 percet kellett várnom, addig a maradék szendvicsem benyomtam. Jó volt a kedvem egész nap.
Hazafelé beszélgettünk, rég találkoztunk. Jó volt ez így, legalább volt mit mondanom.
Mikor hazaértünk, feljöttek. Megnézték a virágaimat, tényleg szépek. Felnyalábolták a hazacuccot. Lekísértem őket, odaadtam Keresztapunak a manót. Örült neki. Remélem jó helyet talál majd a kis horgásznak.
Délután sokat ettem. Apránként, sokszor. Sajnos székeltem továbbra sincs, nem tudom hol a cucc. Ügyesen iszom a lavelocot, és most elkezdtem hozzá szedni valami természetes hashajtós cuccot orvosi javaslatra. Jó lenne, ha kijönne végre :-)
Június 11. következő kezelés, aztán június 17. CT
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése