Akkor vegyük elő újra a CT-t

 Nagyon fáj a gerincem. Iszonyúan. Egyhelyben állni nem tudok, sem ülni, sem feküdni. Ülni úgy tudok, hogy derékszögben, nem támaszkodom hátra, mert úgy még rosszabb. Feküdni sehogy. Nagyon keveset alszom, egyszerre max 45 percet, aztán sétálgatok, teszek-veszek, olvasok, tévézek. Most úgy olvastam éjjel, hogy sétáltam közben. Még jó, hogy nagy a lakás. Közben ragadnak le a szemeim. Derékszögben ülve is sikerült kicsit aludnom. Csak mindig eldőltem, mikor elaludtam. Többször arra ébredtem, hogy beszélek. Nem jó ez így. 

Az orvosom szólt, hogy menjek be aláírni a méltányosságit, hogy be tudja nyújtani. Azt mondta, hogy nem olyan rossz a CT-m. Ezen meglepődtem.

Vettem egy nagy levegőt, na, akkor vegyük elő azt a leletet, s olvassuk el normálisan. Hát igen. Tényleg nem olyan rossz, sok daganatom csökkent, valami stagnált és valami megnőtt. Tehát nem mindenhova hat. A tüdőtől félek, nem akarok megfulladni, mint Zsuzsa barátnőm. Az összesítőben a végén azt írták, hogy gyenge regresszió. Ennek azért örülök, mert már régen volt olyan, hogy egy kezelés használjon. A gerincemnél tényleg nem értem, hogy mi nyom mit, de sajnos visszatért az, amit a sugár összehúzott.

Kapok újra sugarat, de ez is véges. Nem örült a főorvos, hogy újra menni akarok, nem kaphatok annyit mint ezelőtt (5x3 perc volt). Mindegy, mindennek örülök, csak ne fájjon. Szedhetek több fájdalomcsillapítót, ez is jó hír. Ha így sem lesz jó, akkor ír fel erősebbet. 

Most nagyjából összeállt a képlet. Jövő héten sugár, utána héten csütörtökön kemó, szombaton pedig elutazunk egy egész hétre! Addigra nem akarok fájdalmat!

Szeretnék jól lenni mellette