... kemoterápia

 Ami tudjuk, hogy nem kemoterápia, hanem célzott terápia. És már a 9. a méltányosságiból, amit meghosszabbítottak. Nem tudom miért viselem ilyen nehezen. Másfél órát folyik, s vége. Kibírható. Nem tudom mi az oka, hogy eszméletlen türelmetlen vagyok ilyenkor, csak nézem a palackot hogy csöpög és várom a végét. Mindennel próbálkoztam már, ami eltereli a figyelmem. Olvasni egyáltalán nem tudok. Zene megy, de nem figyelek. Kisvideókat meg csak pörgetem, pörgetem, nem érdekel. Már nagyon nehéz, ennyi. 

Mikor vége, boldog vagyok, tudom, hogy ez is bent van és használ (legalábbis az utolsó CT ezt bizonyította). Remélem ez továbbra is így van, de sajnos nem érzem. Nem ezt érzem. Javulást kellene tapasztalnom, de szerintem most rosszabb. A vízzel nagyon küzdök, nem akar csitulni, sőt. Hatalmas a hasam. Nehéz cipelni, mozogni vele, öltözni. Szeretnék szabadulni tőle.

Volt egy lány a kúrában. Még az előző épületben is láttam, tehát kb 1 évvel ezelőtt. Nagyon vékony, szerintem nincs 30 éves. A testvérével jött korábban is, most is. Nem beszéltem vele, azt hallottam amit a nővéreknek mondott. Befejezi. Elég volt. Mosolygós volt, felszabadult, boldog. Befejezi. Az első gondolatom az volt, hogy megértem. Aztán, hogy meg fog halni. De látszott, hogy elfogadta, rendben van ez így. Kicsit irigyeltem. Ő legalább úgy fog meghalni, mint egy ember. Én meg mint egy mutáns. Alig várom, hogy találkozzam az orvosommal. Nyafogni akarok neki a hasam miatt. Hogy találjunk ki valamit. Olyan rossz, hogy nem lehet mit csinálni ezzel a sok vízzel. Tényleg remélem, hogy nem a daganat hirtelen növekedése okozza!

Kifele akarok belőle jönni