Csavarogtunk _ Hévíz

 A Hévízi Tófürdő az egyetlen olyan természetes víz, amibe be tudok menni, és úszkálni is tudok. Ő rámszorítja a nudlimat, és mint a katicabogár, szelem a habokat. Persze ez erős túlzás, nagyon melós ebben a nudliban úszni, lassan haladok, és erőm sincs sok. De figyelem a célpontot, és csak hajtom magam. :-) Utána megkapaszkodok, és csak lógok. Jó lógni. A víz felhajtóereje miatt nem húz a hasam, valahogy egyben tart, fogom a kapaszkodót, egyenes a gerincem. Ez nagyon jó érzés.

Ez volt a jó része. De valljuk be, nem volt strandidő. Nem nagyon akartunk/mertünk kijönni a vízből. De egyszer csak muszáj volt. Kicseszett hideg volt. Papucs fel, törölköző körülöttem, és siettünk a nyugágyunkhoz. Majd öltöző, törölközés, száraz ruha, pulcsi, hálószák, és ott kucorogtam. Míg át nem melegedtem. Ő még a kapucniját is feltette, és nyakig betakarózott. Hát mi így strandolunk. :-)

Mikor visszatért a keringésünk, elkezdtünk beszélgetni. Mindenről. Egyik téma folyt a másikba, sztorik, elmélkedések, világmegváltó gondolatok. Csak locsogtunk, fecsegtünk. Egyetlen egy baj volt, ezeken az ágyakon nem tudtunk összebújni. Aztán bementünk pisilni, s megnéztük mennyi időnk van még, mert csak 4 órás jegyet vettünk. 29 perc maradt. 29 perc! Hova tűnt a többi idő?! Elbeszélgettük. Szinte hihetetlen, hogy ennyit fecsegtünk. Én felöltöztem, elkezdtem összepakolni, Ő még befutott egyet úszni. Kocogtak a fogai, mikor kijött a vízből. Gyorsan átöltözött. 

Aztán mentünk a szokásos vacsira a Kocsi Csárdába. Harcsafilét kértem citromos fűszervajjal, petrezselymes burgonyával. Nagyon finom volt, jól is esett, de kb. az egyharmadát ettem meg. Nem mertem többet, mert jól éreztem magam, és ezt nem akartam elrontani. Jó is volt, hogy abbahagytam az evést, mert éhes nem voltam, és a hasam is rendben volt. 

Fél 10-kor értünk haza. A lelkem kiegyensúlyozott. 

Nagyon jó nap volt!

Ja! És útközben megnéztük a sztúpát. Már sokszor néztük, hogy ki volt írta, sztúpa balra, és most le is kanyarodtunk. :-) Monumentális építmény, nem is gondoltuk volna. Jó volt ott megpihenni picit.

Ez meg már a Hévízi folyó (?), tavirózsákkal, halacskákkal. Itt is sétáltunk picit.

... kezelés

 Szokásos szertartás. Kialvatlanul, nyamvadtan keltem 4.45-kor. Kávé, öltözés (szuszogás-pihenés), szendvics, dzseki, séta. Vonaton bóbiskoltam, metrón is. Aztán séta az Üllőin, az már nagyon jól esett. Vettem a boltban jégkrémet a dolgozóknak, ide is. Örültek. Igaz, nincs már meleg, de azt mondták el fog kopni. 

Vérvételen 3x szúrtak. Az első eldurrant. A másodikat összeszippantotta a kémcső, de kezelésre jó, és ez a lényeg! Oda berakták a branült. A másik karomon kerestek vérvételre vénát, hajlatban van egy jó, azt szúrták meg. Szóval mint a tűpárna, átsétáltam a gyógyszertárba a gyógyszeremért. Megreggeliztam. Aztán jött a hosszú, hosszú várakozás. Bóbiskoltam, ültem így is, úgy ís, sétáltam, nézegettem az embereket. Valahogy eltelt az idő, de nagyon-nagyon vizesek voltak a lábaim, sokat mocorogtam miatta.

Megjött az orvos. Átbeszéltünk megint mindent. Kaptam a derékfájásra szteroidot. Nem akarok még morfin tapaszt. És megint megpróbáljuk a vízhajtót. Felvezette a zárójelentésre, hogy mikor mit kell szednem, mert ezt már nem tudom megjegyezni. 

Megint rákérdeztem a műtétre. Továbbra sem lehet, és valószínű soha nem fognak műteni. Olyan helyeken van a daganat a májamban és a hasamban, ami nem műthető. Hát ez van. Húzzuk az időt tovább. De vajon meddig?

Bekötötték. Az előkészítőben a suprastintól kábán ücsörögtem. Aztán jött a cyramza. Tekertem a telefonom, ahogy a fiatalok szokták, hogy teljen az idő. Azt kell mondjam, most egész jól elment. Mellettem egy bácsi is tekert. Hiába, csak másfél óra, de az idegőrlő...

Aztán átementem a patikába (megint) kiváltani az újonnan felírt gyógyszereket, szóltam Anyuéknak, hogy végeztem, s jöttünk haza.

Érdekes, itthon nem tudtam aludni. Pörögtam, és ettem. Elég sokat ettem. Magamhoz képest mindenképpen. Ettem fokhagyma levest reszelt tésztával, barátfülét, szendvicset. Éhes voltam, és úgy éreztem semmi nem elég. Egyszerre nem ettem sokat, nehogy befeszüljön a hasam, de nagyon jó volt. Sokat horgoltam. Mondom, pörögtem. Gondoltam kitakarítok, de kedden jön a redőnyös, így nincs értelme. Szóval horgoltam.

Jó volt újra enni

Térdzoknis méhecske

 Nagyon vártam már, hogy elkészítsem. Tetszett a képen ez a duci, nagyfenekű edzőrucis méhecske. 

Forrás:

https://mercadodarendaextra.blogspot.com/2022/11/abejita-amigurumi-gratis.html#google_vignette

A minta majdnem teljesen jó volt, szerintem a feje nem stimmelt. Nagyon csúcsos lett... volna, de lebontottam, és a saját tudásom szerint fejeztem be. Szerintem így jó. Sokkal, se sokkal nagyobb lett, mint gondoltam. Az arcának a hímzése is jól sikerült, cuki, mosolygós kislány lett.

Debrecen _ összességében jó volt

 Hétvégén Debrecenbe utaztunk. A hagyományos módot választottuk, ami nekünk már bevált. Pénteken munka után indultunk, vasárnap jöttünk haza. 

Az odautat nagyon megszenvedtük. Messze van. Mivel nem használunk autópályát, így 5 és fél óra volt az út. A derekam már kivolt. Viszont az előtte lévő pár nap már tudtam enni, székletem is volt, így nagyon jól éreztem magam. Nem fájt semmi, volt agyam, volt kedvem, énekeltem, csacsogtam, végigdumcsiztuk az utat. De mindketten kikészültünk, mire este odaértünk. A hotel nagyon tetszett, egy régi malom volt átalakítva, tágas és igényes volt. A szoba is. Nem nagyon pakoltunk ki, minek :-) A vacsi szomorúan telt, az étlapról két ételt tudtam (volna) választani, kakaslevest és batátakrémlevest. Egyébként miden rántva volt, vagy magvas. Péntek este kakaslevest ettem, nagyon finom volt.

Szinte teljesen végig aludtam az éjszakát. A meleggel küzdöttem, mert Ő nem szereti a klímát, így tökik leizzadtam. Ettől függetlenül kipihenten ébredtem, és nagyon jót reggeliztem. Egy egész szendvicset meg tudtam enni, egyet pedig elhoztam. Igen, tudom, hogy nem szabad és nem illik, de nem tudok egyszerre normális adagot enni, lassan, sokáig eszek, így elhoztam, na... Megvettük online a fürdőbelépőt.

A fürdőhöz érve szomorúan tapasztaltuk, hogy iszonyúan sokan állnak sorba. Még jó, hogy van online jegyünk. Sajnos parkolóhely közel s távol nem volt már, egy erdő szélén parkoltunk, ahogy mások is. Felkaptuk a cuccunkat, s irány a bejárat. Kb. 100 ember tolongott, mindenféle nemzetiségű. Megkerestük az online beléptetőt, az volt a leghosszabb sor. Döbbenten álltunk. Kiderült, hogy aki nem vett jegyet előre, és véletlenül oda állt sorba, azt is kiszolgálták. Így ez a sor ment a leglassabban. Szervezetlen volt az egész, az emberek dühöngtek, alkalmazott nem volt, információ nem volt. 1 órát álltunk sorban a napon. Közben elrágcsáltam a második szendvicsem. Jól voltam. Volt türelmem, erőm. Mindezt az evésnek köszönhetem. Egy órás sorbanállás után, mikor sorra kerültünk, közölték velünk, hogy nem jó helyen vagyunk, ez a strand és mi nem ide vettünk jegyet, hanem a termálba, ami egy teljesen más komplexum, arrébb van. Enerváltan fogadtam a hírt. Ő viszont robbant. Jogosan. Ekkora dühös tömegbe igenis kellett volna lennie segítő embernek. Akik előttünk álltak, már nem tudtak jegyet venni, online sem, megtelt a strand. A beléptető lány mondta, hogy nem voltak ekkora tömegre felkészülve, és tudja, hogy nem állnak a helyzet magaslatán. Ez mondjuk rajtunk (és másokon sem) segített. Kérdezősködtünk, megtaláltuk a termálfürdőt. Sehol egy ember. Alig voltak. Úgyhogy a nap hátralevő részét nyugalomba, pihenéssel, fürdőzéssel tudtuk tölteni.

Estére nagyon elfáradtunk, jó későn mentünk a szállásra, 8 óra is volt már. Ettem batátakrémlevest, de nem ízlett, így csak belenyaltam. Evés nélkül dőltem ki, éhesen. 

Vasárnap már nem tudtam enni. Egy szendvicsbe beleharaptam, s elcsomagoltam. A hazafele út megint nagyon hosszú volt, megtört minket. Iszonyú fáradtnak és gyengének éreztem magam. Éhes voltam, nem volt erőm. A hazaúton megettem a szendvicset, több nekifutásra. Otthon készítettem egyet, de nem ment le. Kimerültem. Nem volt erőm, nem tudtam gondolkodni. Ha ez így megy tovább, nem lesz jó. 

Főtt ételt egyáltalán nem tudok enni. Most már csak a szendvics megy. És szerencsére tudok inni tápszert, az is segít. A hasam nem fáj. A derekam szokott inkább. De nem ott, ahova a sugarat kaptam, máshol. Ez nem akkora fájdalom, mint a gerinc, de ez is elviselhetetlen hosszú távon. Hát ez van.

Szerintem éhen fogok halni

Leszíváson voltam

 Visszajött kedvenc radiológus főorvosom nyaralásból. Elég sokan vártunk rá, csak másodiknak hívott be. Szóval nem én vagyok a kedvence :-)

Nehéz volt az út a SOTE-ig. A szokásos, kocsival vasút, vonat Kelenföld, M4 Kálvin tér, séta, SOTE. Mikor leszálltam a vonatról, leesett a vércukrom. Vagyis már a vonaton küzdöttem vele. Sajnos nem megy az evés, ezért nagyon éhes voltam. Leszívás előtt nem szabad enni, ezért egy banánt nyomtam csak be, és bevettem a gyógyszereimet. Aztán valahogy a banán elkezdett rumlizni. Kicsit hányingerem volt, kicsit fájt a gyomrom, levert a víz. Gondoltam majd elmúlik. Igen, csak közben nekem haladnom kellett, így nem volt egyszerű. Mindig csak a következő feladatra koncentráltam. Leszállni a vonatról. Lemenni a lépcsőn. Felszállni a metróra. Mikor sétáltam az Üllőin, már jól voltam. 

Ultrahang, igen, sok víz van, a ciszta is visszatelt. Hasüregből szívott le 2 litert, de éreztem, hogy van ott még. Hétfőn újra megyek, folytatjuk. Megkönnyebbült a hasam. Mikor szív le, le vagyok terítve egy műtéti lepellel, így nem látom a hasam. De úgy érzem, hogy már teljesen be van esve, és tiszta üres. Aztán lekerül rólam a lepel, és ott a púpos hasam. Undorító. 

Irány dolgozni. Az idő gyorsan eltelt, a futárral jöttem vissza. Meglepődtem, hogy nincs a parkolóba a kocsim. Ugyan abban a pillanatban beugrott, hogy vonattal jöttem, tehát a vasúton van. Most már mindegy. Munka után az egyik kollégám kivitt a vasútra. Jó, hogy valakire számíthatok. Ekkor már fájdogált a fejem. Mire hazaértem, alig tudtam nyitva tartani a szemeim. Átöltöztem és lefeküdtem. El is aludtam. Fél 6 körül ébredtem. Kicsit még feküdtem a nappaliba, bevettem az esti gyógyszereimet, s befeküdtem az ágyba. Éjjel jópárszor felébredtem, ahogy szoktam. De reggelre jobb lett, már nem fájt a fejem. 

Érdekes, hogy álmomban nem látom magam betegnek. Nincs nagy hasam, nem vagyok tehetetlen és béna. Aztán felkelek, és belecsöppenek a valóságba. Alig tudok felkelni az ágyból, sántítok és gyenge vagyok.

Beteg és haldoklom

Pizsamás dinoszaurusz

 Nagyon-nagyon tetszett ez a dinó. Alig vártam, hogy meghorgolhassam.

Alulról haladt a minta felfelé. Még a lábainál csak csak elment, de már akkor gyanakodtam. Aztán a hasánál már biztos voltam benne, hogy a leírt minta nem a képen szereplő dinó. Mérges lettem. Miért kell becsapni a másikat? Nagyon sokat korrigáltam, magamtól készítettem. Azért ideteszem a forrást, de mondom, ez nem az a dinó: https://craftsideasdesign.com/green-dinosaur-crochet-toy-in-striped-pajamas/

Végül elkészült a sajátom. Inkább hasonlít egy woodstock csibére, de azért egész jót mentettem :-)

... kezelés _ aluszékonyság

 Pénteken voltam kezelésen. Gyalog mentem a vasútra, hogy a kocsim ne maradjon ott, ha Keresztapu hazahoz. Nem volt túl rossz hangulatom, és erőm is volt. Sokkal előbb kiértem az állomásra, mint szoktam. Ettől még jobb hangulatom lett. Azért a vonaton aludtam, szerintem ez nálam már normális. Be akartam menni a boltba, hogy viszek a nővéreknek valami "harapnivalót", de arra nem maradt időm, így egyenest a kezelőbe mentem. Andika ügyes, elsőre szúrt megint vénát. Ez is jó hatással volt a hangulatomra. Megreggeliztem, s jött a várakozás. Jó sokáig. Sétáltam, ücsörögtem, bóbiskoltam, mint mindenki más. Épp a parkban beszélgettem, mikor megjelent az orvos. Ment be a kezelőbe, s mint a csibék, mindenki szaladt utána. Egész időben behívott. Mindent átbeszéltünk. Fogytam, sajnos... A víz sok, sajnos... Már apadnia kellene, és jobban kellene éreznem magam. De nem így van. Hamarosan lesz Ftorafur, ami jó. Szeptember végére kaptam időpontot CT-re. És indulhatunk. 

Ilyenkor megáll az idő. Egy bácsival beszélgettem. Megkérdezte mikor szülök, mert a feleségével azon aggódtak, nem lesz-e baja a babának. Mondtam neki mi a helyzet, elnézést kért. Semmi baj, már megszoktam. Hányingere volt, míg vele foglalkoztam és beszélgettünk, eltelt az idő. Így jó volt. Kihúztak, s mentem is. 

Írattam fel tápszert, most, hogy újra nem eszek. Megváltozott a kiszerelése, így meg kellett vennem 24 db-ot. Majdnem megszakadtam, míg a parkolóba vittem. Tényleg nehéz, de iszonyúan legyengültem.

Délután aludtam kettőt, s jött Ő. Hozzábújtam, tévéztünk. Úgy volt, hogy megyünk hullócsillagot nézni, de nem tudtam összevakarni magam este. Kicsit még maradt, s hazament, mivel ülve alszok, nem aludtunk együtt. 

Szombaton reggel 8-ra jött, mentünk Kisorosziba strandolni. A strand nem tetszett. Sáros és köves volt, nagyon nomád, nem volt folyóvíz, wc. Csak a folyó, sár, kő, fa. És rengeteg ember. Rengeteg! Sok sátrazó. Hatalmas zaj volt. Vagy gyerek üvöltött, vagy kutya, vagy zene szólt, vagy bográcsban főtt pörkölt illata keveredett faszénnel. Ehhez mi már öregek vagyun, ebben egyeztünk meg. 

Hazafele megvacsiztunk egy csárdában, későn értünk haza. Mivel a strandot és a hazafele utat is átaludtam, nem maradt nálam, hagyott pihenni

Reggel 8-ra jött. Vasárnap a szokásos Siófokot terveztük be, ki kellett pihennünk a szombati zaklatott strandolást. :-) Kb ezt is végig aludtam. Olyan óránként 1-2 órát aludtam. Nagyon durva. Nem tudom miért van. Persze nem hiszi el, hogy nem alszom jól... általában. Időben hazamentünk. Hazafele láttunk egy balesetet, személyautó ütközött motorossal. Nagyon rossz volt látni.

Otthon gyorsan lezuhanyoztam, s 7 körül átjött. Jó volt összebújni, filmeztünk. Fél 10 fele ment haza, akkor már iszonyú álmos voltam. Az egész éjszakát végigaludtam, egyszer keltem fel pisilni. 

Jól vagyok, egyelőre kipihent. Ma munkanap van, remélem ma már nem leszek aluszékony :-)

Epermaci

 Erre a mintára is azt tudom mondani, hogy teljesen jó. És az ötleg is. Nagyon cuki lett.

Forrás: https://amigurumitoys.myeatbook.com/2020/10/04/amigurumi-rachel-the-strawberry-bear-free-pattern/#google_vignette

Zalakaros - már majdnem jó volt

 Azért, hogy befejezzük a félbeszakadt nyaralásunkat, Zalakarosra utaztunk. Váratlanul ért, de menjünk. Csak 3 nap 2 éjszaka volt, de összességében jó volt. Meg volt a harmónia közöttünk.

Jól jött ki, szerdán leszívott a doki, jó alaposan. Csütörtökön hashajtóztam, és még jó volt a vízszintem is. Pénteken is nagyon jól éreztem magam. Apránként csomagoltam, egyszerre bepakolni sem kedvem, sem erőm nincs. De indulásra minden összeállt. Örültem, hogy jól vagyok. Mi baj lehetne ebben a 3 napban?

Pénteken munka után indultunk, olyan fél5 fele érkeztünk. Persze útközben esett az eső. A hotel nagyon tetszett, tágas, világos volt. A szoba is egész nagy volt, hatalmas ággyal, nem is találkoztunk éjjel. :-) A fürdőszoba pedig azért volt jó, mert nem zuhanykabin, hanem falazott, csempézett zuhanyzó volt. A mosdó körül sok polc, így tudtunk pakolni. Megvacsoráztunk. Isteni volt az étel. Bő választék, és fantasztikus ízek. Bőven találtam a diétámnak megfelelő vacsit. Utána a hotel medenceterében töltöttük az időt. Vágytam már rá, nagyon jól esett.

Szombaton Keszthelyen voltunk, bejártuk a kastélyt és a kiállításokat. Itt már éreztem, hogy iszonyú fáradt vagyok. Ha álltam, le akartam ülni. Ha ültem, fel akartam állni. Ha sétáltam, kapaszkodtam, és ülni szerettem volna. Elkezdett fájni a derekam, éreztem, hogy baj lesz. Fájdalomcsillapító nem használt. Nagyon türelmes volt, alkalmazkodott hozzám, fogta a kezem, támasztott. Százszor elnézést kértem, azt mondta nem tehetek róla. Este tévéztem, ő még lement a medencetérre. Az éjszaka katasztrófa volt. Nem volt eszközöm a fájdalom ellen. Sehogy sem volt jó. Forgolódtam, tévéztem. Aztán arra jöttem rá, hogy a melegítés talán segít. Forró zuhany alá tartottam a derekam, elég sokáig. Majd bebugyoláltam törölközőbe, úgy feküdtem le. El tudtam aludni. És kezdődött elölről. Ezt 3x csináltam végig, talán 3-4 órát aludtam. Reggel tele fájdalommal és iszonyú fáradtan keltem. A hasam hatalmas volt, feszített, nehezen lélegeztem, erőm semmi. Meg akartam fogni a kezét, de nem volt erőm felemelni az enyémet. Elmentünk a nagyfürdőbe, mégis az gyógyvíz, meleg is, hátha segít a derekamon. 4 órát töltöttünk ott. Esett az eső, így mindenki bent volt. Iszonyú hangzavar, rengeteg ember és gyerek. Zavart. Amíg a vízben ültem jó volt, de később már nem. Mindegy, menni kellett haza. Megálltunk egy étterembe enni egy levest, talán 2 kanál ment le. Nem fért, nem is voltam éhes. 

Végig simogatott, nyugtatott, hogy mindjárt hazaérünk. Igazából mindegy, mert otthon is fáj, és nem tudok feküdni. Kicsit pakoltam, aztán ültem vagy feküdtem, tévéztem, bóbiskoltam. Így telt az este. Közben terveztem az éjszakát, hogy hogy legyen. Mert sehogy nem volt jó. Gondoltam akkor megpróbálkozom a jéggel. És lám, használt. Ülve tudtam aludni vagy 3 órát, nagyon boldog voltam. Aztán be az ágyba. Itt már nem ment olyan jól. Megint jég, megint tudtam aludni vagy 2 órát. Így "aludtam végig" az éjszakát. Kipihentem magam. Kipakoltam a csomagjaimat, bekészítettem a mosógépet, és eljöttem dolgozni.

Meglátjuk ma mi lesz, hogy alakul majd a nap, hogy fogom érezni magam. 

Egyelőre megvagyok