Könyvecském megjelenése

 És kész!

Minden, a kiadóm által meghatározott feladatot elvégeztem. :-) Mindent megbeszéltünk, mindenen túl vagyunk!

Ami fontos, a megjelenés dátuma: 2025. november 20. Ettől a naptól tudjátok megrendelni, vagy addig is előfoglalni a könyvecskémet az alábbi linken:

https://konyvaruhaz.publio.hu/9786151032657-zavar-a-fejekben?search=zavar%20a%20fejekben

Köszönöm mindenkinek a támogatást!

Könyvecském mintadarabja

 Egyik délután kaptam egy emailt a GLS-től, hogy csomagom érkezik holnap. Feladó a Publio. Sejtettem, hogy a mintadarab, mi más lenne? Nagyon, nagyon izgatott lettem. 

Másnap reggel jött az email, hogy 8-11 óra között szállítják. Tűkön ültem. Alig vártam, hogy hazamenjek munkából, és a kezembe tarthassam.

Feltéptem a borítékot... és igen... és ott volt! Az én könyvem!

Forgattam, nézegettem, csodáltam. Jobb, mint amire számítottam. A grafikai munka egyszerűen tökéletes, nagyon ütős lett a könyv borítója.

Sírtam.

Belelapozgattam, beleolvasgattam, de nem tudtam koncentrálni, csak néztem. Az én könyvem!

Magam mellett tartottam a kanapén. Ha arra esett a tekintetem, megfogtam, pörgettem, szagolgattam, és csak néztem. Az én könyvem!

Másnapra összeszedtem magam, és figyelmesen lapoztam át. Többször is. Nem találtam semmi "hibát" rajta, benne. De az is lehet, hogy én már nem is venném észre, mert számomra tökéletes. Mint az anyának a gyermeke.

Az én könyvem!

Könyvecském _ belív, borító

 Egyre jobban izgulok.

Először a belív készült el. Nagyon, de nagyon boldog voltam, még meg is könnyeztem. Olyan jó volt látni

Hamarosan ezután elkészült a borító is. Na, ettől meg tisztára lehidaltam. Nagyon, de nagyon ütős lett. Mivel nem értek hozzá, átküldtem egy grafikus barátomnak, aki átnézte, felhívott, és pár dolgot említett, amit szerinte javíttassak. Így is lett. Javítás után egyszerűen csúcsszupernek minősítettem. Tényleg nagyon ügyes a grafikus lány.

Aztán elutaztunk hétvégén, és bolhán túrtam egy könyvet. Alig vártam, hogy elkezdjem olvasni. Kinyitottam, úgy kezdődött, hogy Előszó. 

Bammmeeeeeeg....

Abban a pillanatban hasított belém, hogy én az Előszót és a Köszönetet is egyszerűen kifelejtettem a könyvecskémből. Írtam a kiadónak, aki nagyon megértő volt, és át tudtam küldeni a szövegeket. Újratördeltél, megküldték átnézésre. Még akkor is találtam egy kibát. Jó, nem hiba volt, de javíttattam még egyet. Úgy érzem, nagyon alaposan átnéztem. Jóváhagytam.

Szóval most így állunk. Kész a belív, kész a borító.

Ami még hátra van, az az ár megállapítása, és a nyomda. Szerintem nincs más feladat... :-)

Annyira várom!

Második körös korrektúra pipa

 Elkészült a második körös korrektúra is. Nagyon féltem, hogy mennyit kell javítanom. Nem éreztem magamban erőt ahhoz, hogy az egész szöveget megint átnézzem. Szerencsére, csak egy mondatot kellett helyreraknom, amit csak segítséggel sikerült.

De készen van.

Biztos más is van vele úgy, hogy olvas egy könyvet, és megtetszik benne valami. Vagy egy szó, vagy egy mondat, vagy egy bekezdés. Ilyenkor ízlelgetem, olvasgatom, gondolkodom rajta. Aztán tovább haladok, majd visszalapozok, újra elolvasom. Kifotózom, megosztom másokkal, hátha ugyanazt érzik, mint én (nem).

Nos, a saját könyvemben is van egy rész, ami nagyon megfogott. Iderakom Nektek, hátha Titeket is elvarázsol ez a pár mondat:

Az Idegen lány

Az Idegen lány sétált a tóparton. Langyos szél ölelte a napsütést. Leült az egyik kőre, elég közel a vízhez. Csak nézte. A hullám jött, majd a köveken szertefoszlott, párát hagyva maga mögött. Az Idegen lány cipőjére is jutott belőle. Tekintete újra a távolba meredt. A következő hullámot figyelte. Messziről indult. Éppen csak előbukkant a víz felszínéről. A part felé közeledve egyre nagyobb lett. Mire a kövekhez ért, már fehér habja is volt. Felemelkedett, s határozott erővel csapódott neki a partnak. Semmivé vált. Csak a hangja vert visszhangot a lány fülében. Becsukta a szemét, fejét térdére hajtotta. Hallgatta, hogyan készül a következő hullám a part támadására. Halkan indult előre, majd nekiment a köveknek. Szétfoszlott. Pár percig nem gondolt semmire, elcsendesedett. Odabent is. Hagyta, hogy a szél játsszon hajtincseivel, melyek incselkedve értek arcához. Játékos sikítás zökkentette ki gondolataiból. Felnézett. Egy házaspár két lánygyermekkel játszott a téren. Az egyikük csimpaszkodott a mászókán, a másik, lábát nyúzva próbálta lehúzni róla. Nevettek, sikítottak. Az apa a hintának támaszkodva a távolba révedt. Az anya az egyik közeli padon ült, telefonját nyomkodta. A lányok fogócskáztak, mezítláb szaladtak a homokban. Az apa leült a pad másik végére. Elővette telefonját. Valakinek írt. Percek teltek el így. Nem szóltak egymáshoz, csak a lányok éles sikítása tartotta össze a családot. Becsukta a szemét, homlokát újra megtámasztotta térdén. De már nem tudott lazítani. Körülnézett. Összefont ujjú sétáló párok, kutyát futtató családokkal volt tele a part. A tömegben is egyedül érezte magát. Sétált egy kicsit, majd megcélozta autóját. Inkább hazamegy a szoba sötét melegébe, ahol nem bánthatja lelkét az élet.

Második körös korrektúra

 Mivel van a szerződésemben második körös korrektúra, ezért visszaküldtem az anyagot javítás után. Nagyon kíváncsi vagyok, mennyi "hiba" van még benne. Kicsit félek is tőle, hogy sokat kell javítanom. Elég hosszú a szöveg, bele kell merülni újra és újra. Nem is tudtam pontosan, hogy jól javítottam-e az első kör után, de ez hamarosan kiderül :-) Nem tudom hányszor olvastam már át. Kétszer a szerkesztő is, egyszer a korrektor is, és még mindig találtam benne elütést. Pedig de nem szeretem, ha olvasok egy könyvet, és van benne elütés vagy hiba! Remélem, a nyomtatott változat már ebből a szempontból is jó lesz!

Nagyon nehéz könyvet írni :-)

Könyvecském korrektúrája

 Nagyon izgatott voltam az utóbbi időben, vártam, hogy jelentkezzen a korrektor. Az aggodalmam tárgya ugyan az volt, mint a szerkesztő esetében. Attól tartottam, hogy sok "hiba" lesz benne.

A menetrend ugyan az volt. Megjött az email. Először csak tudomást vettem róla, s nem nyitottam meg. Mikor feldolgoztam a tényt, hogy megjött, és összeszedtem minden bátorságom, letöltöttem a fájlt, és megnyitottam. Aztán belelapoztam, kétségbe estem és bezártam. Ezzel elment két nap. :-) Mivel van határidőm, nem nagyon értem rá a lelkem nyalogatni. Így egy szép reggelen, mikor sikerült kialudnom magam és a nap is sütött, újra megnyitottam. Pörgettem az oldalakat, gyűjtöttem az erőt, s úgy döntöttem, hogy csinálom és haladok. 

Először elfogadtam a változáskövetéssel javított "hibákat", mert teljesen egyetértettem velük. Utána a megjegyzéseket olvastam el, mindenben igaza van a korrektornak, és éreztem, ha ezeket kijavítom, átírom stb. sokkal egyértelműbb és kerekebb lesz az egész szöveg.

Nagy levegő, és nekiálltam :-)

Túl a szerkesztésen

A szerkesztő átnézte a szöveget, és visszaküldte megjegyzéseivel. Először csak átpörgettem, de éreztem, hogy ez egy nagyobb lélegzetvételű dolog, majd este otthon alaposan átnézem. Így is történt.

Aztán kétségbe is estem.

Azt sem tudtam, hogy álljak neki. Gondolkodtam. Napokig. Határozottan igaz volt rám, hogy kerülgettem a szöveget, mint macska a forró kását. Végül semmire sem jutottam, nem mertem nekiállni. Felhívtam a szerkesztőt, hogy mivel én nem vagyok író, és még soha nem kellett ilyet csinálnom, javasoljon valamit, hogy álljak neki.

Nagyon türelmes volt velem. Először a változáskövetést kellett elfogadnom, majd a szóismétléseket és a kis- és nagybetűket javítanom. Csak utána az egész szöveget újra elolvasni, és a megjegyzéseit figyelembe véve javítani. Nem akartam megszakításokkal dolgozni, mert elvesztem a fonalat, így ezt a nagyobb melót a nyaralásunkra időzítettem. Bőven szántam rá időt, teljesen belemerültem a feladatba, és pár nap alatt sikerült végeznem. Aztán még egyszer átolvastam az egészet, és elküldtem a szerkesztőnek. Félve nyitottam meg a válaszát, de Ő is rendben találta.

Most korrektúrán van. Most meg ezért izgulok. Jelentkeznek, ha végeztek 😊

Nagyon izgalmas időszak ez az életemben. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer írok egy könyvet, és meg is jelenik. Persze, még nagyon sok munka áll előttünk, de ha Isten is úgy akarja, akkor még életben leszek, és a kezemben tarthatom.

Na, akkor majd elhiszem, hogy írtam egy könyvet!

Írtam egy könyvet

 Az utóbbi időben nem említettem a könyvem. Nem tudom miért. Talán nem akartam kérkedni vele. 

De most muszáj :-)

Az a helyzet, hogy már a kiadónál van. Megszerkesztették, most jön a javítás és a promóció. 

Nem könyvnek indult. Amikor elkezdtem írni, annyira sok gondolat volt a fejemben, hogy azt nem zúdíthattam mindig a barátokra. Nem tudták feldolgozni :-) és mindig erről a témáról beszéltem. Aztán találkoztam valakivel, aki megihletett. Így elkezdtem felfűzni a történeteket egy fonalra, és megszületett a döntés, ez bizony egy könyv lesz. Sokszor nagyon jó volt írni. Csak úgy folytak ki az ujjaimból a betűk, a fejemből a gondolatok. Az is előfordult, hogy nem arra kanyarodott a történet szála, amerre szerettem volna, hanem az események teljesen másfelé sodorták. Volt, hogy napokig azért nem írtam, mert haragudtam az egyik főkarakterre, hogy hogy tudott ilyet tenni! Pedig én írtam...

Aztán volt, amikor nehéz volt az írás. Nem jött az ihlet, nem gurult a történet, egyhelyben topogtam, és nem tudtam merre tovább. Valahogy mégis haladtam aztán, és újra megindult az írás. 

A befejezés is nehéz volt. Lehetett volna még húzni, maradtak bennem gondolatok, de már azt éreztem, hogy nem tudom tovább fokozni, csak ismételném önmagam.

Nem adtam nevet a karaktereknek. Hiszen bárki lehet Fiú, Lány, Anya, Apa, Haver stb. Ha esetleg valaki magára ismer, az azt jelenti, hogy mással is megtörtént mindez, nem csak vele. A barátoktól és azok barátaitól hallott történetet kicsit kiszíneztem, vagy nem teljesen úgy írtam meg, ahogy volt, hanem úgy, ahogy beleillett a történetbe. 

Szóval nem rólam szól. Hanem rólatok. Mindannyiunkról :-)

Részemről a legnehezebb az volt, hogy szavakkal kellett kifejeznem az érzéseimet. És mindezt úgy kellett leírnom, hogy aki elolvassa, ugyan azt érezze, amit én. Szerintem ez lehetetlen, de nagyon igyekeztem.

Még hátra van a szerkesztő hozzászólásainak a javítása (mind jogos, látszik, hogy nem vagyok író), aztán a tördelés, korrektúra, előszó, borító, nyomda. Sok munka áll még előttem.

Még mindig olyan hihetetlen az egész. Úgy gondolom, számomra akkor válik valósággá, mikor a kezemben tarthatom a könyvecskémet.

Ti is így várjátok?