Olvasd el, kérlek

Lehet, hogy tévedtem. Lehet, hogy mégis akkor regisztráltál, mikor már becsuktad magad mögött az ajtót. De azt az ajtót mindig úgy csuktad be, hogy számomra nem volt egyértelmű. Mintha mindig kicsit nyitva hagytad volna. Hogy legyen visszaút. Ezért ütött annyira szíven, mikor megláttalak azon az oldalon. Mosolyogva, vidáman, ahogy én is mindig emlékszem rád. Lehet, nem volt igazam, mikor rád támadtam. De akkor hasított belém a tudat, hogy végleg elveszítettelek. Nagyon nehéz feldolgozni azt, hogy Te nem barátnőt nem akarsz, hanem engem. Sajnos nem tudtalak boldoggá tenni. Rossz elképzelni, hogy ezentúl mást ölelsz, más írja a betűket a hátadra, és más simogat, míg Te alszol. Nehéz elképzelni Téged más nővel, hogy más lapátolja a szádba a fagyit, másnak mártod sajtszószba a popcornt. De igazad van, menni kell tovább, ha boldog akarsz lenni. Én tényleg nem akartalak megbántani. Ne haragudj, ne így emlékezz rám, kérlek. Remélem megtalálod a boldogságod, lehet, hogy ez már meg is történt.

Én tényleg szerettelek!