2024. február 11., vasárnap

Élet és halál

 Egy családi buliban voltunk, névnapot és szülinapot is ünnepeltünk.. Ő is jött. Nagyon szépen beilleszkedett, mindenkivel megtalálja a hangot. Jókedvűen elbeszélgetett, szinte mindenkivel. Van egy kismamánk is, fürkészve nézte a hasamat. Kb. akkora, mint az övé. Sőt, lehet kicsit nagyobb.

Van egy kis szürke kötényruhám, január 9-én abban voltam a főorvosnál. Most nem jött rá a hasamra. Erre nem számítottam. Szóval határozottan és nagyon sokat nőtt a hasam. Én is érzékeltem, hogy nőtt, de hogy ekkorát, azt nem érzékeltem. Pedig  már a második ciklus gyógyszert szedem, és a bécsi orvos azt mondta, hogy drasztikus javulást a második ciklus végére lehet érezni. Én drasztikus romlást érzek csak.

Nem készültem fel arra sem, hogy akivel ritkán találkozom a családban, kérdezni fogja, hogy hogy vagyok. Nem akartam válaszolni. Ugyanúgy. A levesnél még a többiek között ültem. A pörköltnél is. A húsos tálakat felszolgáltam, és kivonultam. Nagyon gusztusosan sorakoztak a sültek egymás mellett. Rizs és steak burgonya. Svéduborka. 

Az étekzőből a konyhába vonultam. Ücsörögtem. Kicsit sírtam. Éhes vagyok. És haldoklom. Haldoklom, de miért kell szenvednem?

A tortánál újra csatlakoztam. A Corsoból rendeltem, Corso tortát, az volt régen a kedvencem. Marcipános, de nem édes, csak amennyire kell. Mindenkinek ízlett. Aztán kiraktuk a felhő szeletet. A tetejét és az alját átraktam a tányérjára, a krémet kiettem belőle. De rántotthúst, töltötthúst, cigánypecsenyét akartam, pörköltet nokedlivel. 

Beszélgettünk. A kismamával többször összemosolyogtunk. Ő az életet várja. Én a halált. Ő az életet hordja a szíve alatt. Én a halált. 

Már nem iszok tápszert. Nem bírom. A  por sem megy,  amit rendeltem. Nem tudom hány  kalóriát viszek be, de nagyon keveset. Sovány, csontos vagyok. Az összes bordám látszik. És hozzá ez a kismama has...

Kész a szövettanom. Nem nagyon értettem, csak annyit, hogy vastagbél áttét, tehát nem önálló daganat, nem kell más kezelés. Ez meg nem használ. Még készül a 170 génes vizsgálat, aztán gondolom beszélek az orvossal. 

Inkább már nem eszek. Csak mikor nagyon nem bírom tovább. Készülök. Talán még  egy hónap.

Jövő hét hétvégén elutazunk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése