Ülök az ágy sarkán

Ülök az ágy sarkán. Nézek ki a fejemből. Esik az eső. Egyszerűen nem tudom mihez kezdjek. Az utóbbi évek megtanítottak arra, hogy az idő eltelik akkor is, ha nem csinálok semmi. Barikám nagy művésze volt ennek. Bebújt a takaró alá, és egész nap nem mozdult ki. Max pisilni, és egy nagyon picit enni. Rettenetesen vékony volt. Csodaszépen álltak rajta a slimfit ruhák. Magas volt és szép, határozott, erős hanggal. Profi volt a munkájában. Magabiztos, erős egyéniség. Egészen addig, míg haza nem ért. Magába zárta az üres, sötét ház. Az ő vára, ahol biztonságban érezte magát, ahol nem bánthatta senki. Engem is ritkán engedett be ebbe a világba. Már teljesen megértem. Nem tudtam, miért teszi ezt velem. Pedig nem velem tette, hanem magával. A depresszió nem válogat, fogja a bokádat, és húz lefelé. Nem enged el. A sötét körül zár, és elhiteti veled, hogy jó neked, hogy ott van veled, mert onnan nincs lejjebb. És mikor kizökkensz, és érnek ingerek, jók és rosszak, sajnos visszahúz. Érzed, hogy nincs kiút. Ülsz a kút alján, üres, sötét gyűrűk fogságában. Megpróbálsz kimászni, de nincs erőd. Segítségért kiáltasz, de nem hallják a hangod. Senki nem figyel rád. Nem hiányzol, nem számítasz.

Valahogy ki kellene mászni innen. Sajnos most még sportolni sem tudok. Nem marad más, mint a kézimunka, tévé, net. Barátaim sem nagyon vannak. Mindenkinek családja van, saját problémáik. Ki kíváncsi a másik állandó nyafogására? És már én unom saját magam. Mindig ugyan azokat a köröket futom. Ez így nem jó, valamit kellene csinálni, de mit? kivel? hol? F@szkivan... de tényleg.

Ülök az ágy sarkán. Még mindig esik. Futni volt. Nem vagyok cukorból, mondaná. Semmi közöm hozzá, az életéhez, szabadságra vágyik. Tőlem megkapja. Jó lenne, ha soha többet nem keresne. Akkor el tudnám engedi. De sajnos használ, kihasznál. Mert én hagyom. Nekem kellene meghúznom a vonalat, és azt mondani NEM, ezt egyszerűen nem teheted velem! Én már nem tudok többet adni magamból, teljesen leszívtál belőlem mindent. Sehonnan nem tudok meríteni boldogságot. Kár, hogy az emberek nem úgy működnek, mint egy telefon, hogy mikor lemerült, bedugom a konnektorba, s reggelre fullon van. Mérhetetlen szomorúság uralkodik rajtam. Azért szeretsz egy kicsit? Mert én azért egy kicsit szeretlek ám – mondtad, mikor utoljára találkoztunk. Hát igen, valahogy nagyon félreértettelek. Benéztem ezt a kapcsolatot (is). Közös nyaralás, mi? Annyira boldog voltam, mikor azt mondtad, hogy nyáron majd elutazunk ide-oda. Nem tudom megmondani, mikor voltam valakivel utoljára nyaralni. Mindjárt ki is számolom. Talán 2012-ben. Ennek már 9 éve! Jesszus! Hova tűnt az életem?!

Ülök az ágy sarkán. Még mindig esik. De most már sötétedik is. Legalább a hangulatomhoz hasonul a környezet is. Sóhajtok. Nem tudom mi legyen. Reggel felkelek, mert van munkám. Legalább az van. A home office okafogyottá vált, miért maradnék itthon, ha nem jösz. Így legalább van okom reggel felkelni, összeszedni magam, és hajtani a … mit is? … a dolgokat … izé … előre. Igyekszem nem elhagyni magam. Ígérem, mire a nap felkel, egyben leszek.

Mai gondolatok

Még nincsenek céljaim. Tegnap úgy gondoltam, hogy ideje költözni. De be kell látnom, hogy a problémáim nem tudom a régi lakásban hagyni. Sajnos jönnek velem. Belebújnak a csomagjaimba, és az új életemben ugyan úgy elhelyezkednek, ahogy a régiben betöltötték szerepüket. Szóval megoldás kell. Azt hittem, arra vágyom, hogy tartósan együtt éljek valakivel, hogy legyenek közös terveink, az „este ki megy a boltba” kérdéstől kezdve a „nyáron hol nyaraljunk”-ig bezárólag. Minden nap HAZAMENNI valakihez, aki az én életem része, aki ott van nekem, ha segítségre van szükségem, mert nincs erőm arrébb tolni a kanapét, hogy felmossak alatta, vagy ha felbosszantottak és ki akarom beszélni magamból, vagy ha valami nagyon jó történt velem, és meg akarom osztani valakivel. Ez így leírva, belegondolva rettenetesen ijesztő nekem. Hogy még egy embernek szerepe lenne az életemben, hogy ketten vagyunk egyek, hogy már nem ÉN vagyok, hanem MI vagyunk. Rá kellett jöjjek, hogy én nem ezt akarom. Nem tudom elképzelni, hogy valakivel együtt éljek. Hogy ott legyen velem minden este. És reggel. Nekem már meg van a napi rutinom, megszoktam, nem fér bele más. Vannak élethelyzetek, ahol szeretek egyedül lenni, és nem akarom, hogy még egy ember ott legyen és lásson.

Amit nagyon szeretnék, az egy otthon. Egy hely, ahol jól érzem magam, ahova jó hazamenni, ami barátságos, színes és vidám. Ahol tudok bugyiban zenére táncolva főzni, vagy az esti csendben egy pohár bor kíséretében olvasni egy jó könyvet, a kanapén popcornt rágcsálva horror filmet nézni a sötétben, kislámpánál. Egy hűvös reggel kiülni a teraszra egy kávéval hatalmas pokrócba csavarva magam, nézni a napfelkeltét és hallgatni a madarakat. Ez elég elérhetetlen jelenleg, úgyhogy megmarad a vágyak között.

A realitás talaján maradva arra törekszem, és jelenleg azon dolgozom, hogy semmi sem lehet fontosabb számomra, mint az én lelki nyugalmam. Szeretném jól érezni magam, úgy, ahogy én jól érzem magam, nem úgy, ahogy mások elvárják tőlem. Mindenki hagyjon békén

Horgolt nyaklánc

 Üdítős kupak alsó feléből készült. Kicsit olyan olimpiás azért, lehet a darabszámon még bővíteni kellene. Horgolócérnával horgoltam körbe, szerelőkarivál rögzítettem őket egymáshoz. Minta nélkül készült.

Kötött nyakmelegítő

 Nem szeretem a sálakat, mert dudorodnak a kabát alatt. Viszont fázik a nyakam. Vettem egy nagyon szép püspöklila átmeneti szövetkabátot, ahhoz készült ez a darab. Minta nélkül, csak érzésre:

Darabokban az életem

Az a baj, hogy az életem több területe van éppen darabokban, és nem tudom, hogy hogyan tudom rendbe rakni. Úgy érzem, egyedül kevés vagyok. Jó lenne, ha lenne mellettem egy férfi, akire támaszkodhatom, aki bátorít. De nincs

Autó: Eldöntöttem, hogy lecserélem. Ezzel lezárom a múltat, az exet, az okozott fájdalmat. Feldolgoztam, új életet kezdek. A franc gondolta, hogy ez ilyen bonyolult lesz. Jó, 3 év kellett ahhoz is, hogy egyáltalán eldöntsem, hogy milyen autót szeretnék. Új, használt, benzin, dízel, elektromos? Mennyi pénzt szánok rá? Ott fog állni az út szélén jégben, hóban, napsütésben. És nem akarok kiganyézni magam alól, mert akkor mihez nyúlok, ha valami történik? Na mindegy. A döntés megszületett. Na de melyik? Kb. 1 hónapig néztem a használtautót és a jófogást. Na de és akkor mi van, ha egy autóra azt mondom, hogy ez oké. Elmenjek személyesen megnézni? Mit nézzek rajta? Mi van, ha egy nő tudatlanul, egyedül elmegy megnézni egy autót? Megmondom mi van. Rádumálják, megveszi. Ah! Az unokatesóm eljött velem, elmondta a véleményét a megnézett autókról, de ugye a döntés az enyém. Na de honnan tudjam? A szerelőm eljön velem. Persze nem ér rá, sokat dolgozik, hétvégén is stb. De szeretne segíteni, időt szakít rám, úgyhogy a jövő hétre megpróbálok összehozni valamit. De mi van, azt mondja ezt az autót nem javasolja? Továbbra is nézzem a netet? Kérjek meg egy férfit, hogy jöjjön el velem megnézni, aztán megint kérjem meg a szerelőm… Nagyon nehéz egyedül nőnek lenni.

Munkahely: Továbbra sem vagyok elégedett magammal. Nem tudok eléggé koncentrálni, kapkodok, elfelejtek dolgokat, és nem kapok elég felelősségteljes feladatot. Megbecsülnek, de valahogy mégis úgy érzem, hogy nem vagyok elég fontos. Szeretnék jobban érvényesülni, szeretném, ha meghallgatnának, mikor beszélek. De nem vagyok elég jó.

Tanulás: Hiába számolok, nem tudom kifizetni az iskolát. Szerintem nem is vagyok elég okos, még ha valahogy fel is vennének, nem hiszem, hogy el tudnám végezni. Szeretnék okosabb lenni, tanulni, de semmi önbizalmam nincs. Egyáltalán semmi….

Lakás: Gyűlölöm a konyhát. Nem is szeretek ott lenni. A tulaj azt mondta, kapok új konyhabútort, de az kevés, teljes felújítás kellene. Nem tudom meddig fogok itt lakni. Összeszámoltam, eddig 14x költöztem. Öreg vagyok már, és még mindig nincs egy otthon a látóteremben. Az árak az egekben, nem engedhetek meg magamnak egy lakást… sem. Nemhogy egy házat…

Magánélet: Nyakamon a nyár, és még mindig egyedül vagyok. Én már nem akarok egyedül nyaralni, egyedül sétálni a naplementében, egyedül kirándulni, egyedül ebédelni egy békés teraszon. Nem szeretnék egyedül lenni. Sajnos nagyon kevés vagyok. Egy egyszerű vidéki lány. Semmim nincs. Csak a szerelmem tudom ígérni. De senkinek sem kell. Teljesen kiüresedtem. Nem tudom hogyan tudnék újra feltöltődni, hinni és bízni. Jó lenne, ha létezne valaki, aki velem akar lenni, aki elfogad olyannak, amilyen vagyok. Jó lenne…

Szóval itt tartok. 2021. április 18-án, 41 évesen, 4 éve életközepi válságban. Valaki mondja meg végre, merre van az előre!

Hullámmintás kötött nyári ruha

 

 

Nagyon vágytam már egy kötött ruhára. Így kötöttem egyet. Azért variáltam, mert azt gondolom, hogy meleg lesz. Valójában kellene alá egy kombiné, mert nagyon átlátszó, ha süt a nap, de akkor már tuti lerohad rólam. Két réteg... Szóval arra gondoltam, hogy veszek egy testszínű bodyt, s azzal fogom viselni. De szerintem úgy is meleg lesz. Na mindegy, egyébként nagyon jó lett.

A kötés eleje izgalmas volt, ahogy elindult a minta, kirajzolódott, hogy hogy fog kinézni. Aztán nagyon untam, sokáig hozzá sem nyújtam. Közben jött a jóidő, s ez erőt adott, újra foglalkoztam vele. A végén már gyorsan haladtam. Jó lett, méretre tökéletes. Persze, hiszen végig mértem :-) 

Minta:

Így készült:

1 mintaegység 16 szem, ami ezzel a fonallal 7 cm. 15 mintaegységgel kezdtem, tehát 15x16 szem=240 szemet szedtem fel. Egy sor minta, majd egy sima sorral dolgoztam.

97 sort kötöttem 6 szemes közökkel

98. sorban a sima sorban is fogyasztottam a 3as fogyasztásban

további 15 sort kötöttem 5 szemes mintával

a 16. sorban megint fogyasztottam a sima sorban a 3as fogyasztást

59 sort kötöttem 4 szemes mintával

60. sorban alakítottam ki a karkivágást: 2-2 mintát fogyasztottam a hólajban, ekkor 15 mintaegység van

61. sorban 3-3 mintaegységet szaporítottam (34 szemet szedtem fel)

24 sort kötöttem a minta szerint

25. sorban a minta 3as fogyasztása

26. sorban minta szerint 3 szemmel kötöttem

27. sorban a minta középső 3as fogyasztása

28. sortól csak sima szemekkel dolgoztam, a 3as fogyasztást megcsináltam. 2 fogyasztás között ekkor 5 szem van

majd 5 sor sima, s készen is van

Próbálom megtartani

 Próbálom megtartani a szerelmem iránta. Ha becsukom a szemem, látom magam előtt az arcát. A szemét. A száját. Hallom a hangját, ahogy beszél hozzám. Érzem magam körül a karjait. Az ölelése melegét. Ahogy az egész teste hozzám simul.

Ez ugyan az a fiú, aki nem válaszol az üzeneteimre. Meg sem nézi. Aki mondja, hogy jó lenne találkozni, de semmit sem tesz érte. Aki azt mondja hiányzom, de nem akar látni. Akinek nem szerepelek a jövőképébe, s nem tervez velem.

Akire megint csak várok.

Nagyon nehéz ... a szerelmet életben tartani ... a tüzet nem hagyni kialudni ... vagy mégiscsak hagyni ...