Empátia

 Tegnap a pszichológusommal az empátiáról beszélgettünk. 

Este későn értem haza, és főznöm is kellett. Tudtam, hogy két napig kajaszagban fogok aludni, ez fusztrált. És fáradt is voltam. Mindegy, mint a robot, lepakoltam, és felraktam a brokkoli krémlevesem. Közben lehajtogattam a ruhákat, hogy ne legyenek pirított vöröshagyma szagúak, volt még egy kis húslevesem 1 szál répával összeturmixolva, azt megmelegítettem, megettem. De valahogy nem volt elég. Nem tudom mennyi kalória lehet egy ilyen tányér levesben. Gondoltam, készítek egy gyümölcsturmixot, mint előző este, és keverek bele egy adag tápszert, hogy ne legyek éhes. Összekészítettem a pohárba, bekapcsoltam a botmixert, és nem történt semmi. Mármint ment a motor, de a kés nem mozdult. Előjött belőlem a kisgépszerelő, ahogy tudtam, szétszedtem, de nem tudtam megjavítani. Kuka. Háromnegyed 8 volt ekkor már. Álltam a konyhapult mellett, néztem a vacsorám és a holnapi levesem, és tudtam, hogy ennyi. Nem fogok tudni enni. A leves elkészült, jó, hogy nem raktam bele a tejszínt.

Szomorúan és dühösen ültem a kanapéra, és írtam Neki, hogy elromlott a mixerem, így nem fogok tudni enni. Azt mondta, hogy az ő hamburgerébe pedig húspogácsa helyett tépett husit raktak. Ezzel nem tudtam azonosulni. 

Anyu is hívott, neki is mondtam, hogy elromlott a mixerem. Azt mondta az övé is. Hát, ez rajtam nem segít.

Írtam a Másiknak is, hogy nem tudok enni, és holnap sem fogok tudni, mert elromlott a mixerem. Megkérdezte, hogy kéket vagy rózsaszínt hozzon-e nekem a Médiából. :-)

Levontam a következtetést. Az empátia nagyon érdekes dolog. Nem várhatom el senkitől, hogy átérezzék a problémámat. Az, hogy elromlott a mixerem, csak nekem gond. Senki másnak. Persze, érzik, hogy rossz nekem, de ennyi. De az, hogy nem tudtam vacsorázni, nem fogok tudni másnap enni, ez csak az én problémám, nem haragudhatok senkire. Úgyhogy nem is teszem.

Reggel vettem az Intersparban másikat. Ma este befejezem a főzést, és lesz levesem. Addig tápszer.