Megmentünk!

 Tegnap voltam a gyógyítónál. Nem tudom ki mit gondol az ilyen spiri dolgokról. Én mindig hittem az energiában, az energiaáramlásban, a bevonzásban. Hiszem, ha valamit nagyon akarunk, és teszünk érte, akkor az "ég", az "univerzum", az "angyalok", de akár hívhatjuk Istennek is, megadja nekünk. De tenni kell érte. Sokmindent megkaptam így már az életemben, főleg így a végén. Szerintem a munkahelyemet is így vonzottam be. Nagyon szerettem volna egy jó állást, tudtam, mivel szeretnék foglalkozni, kb mi legyen a munkakör. Nagyon sok pályázatot beküldtem, mire megláttam ezt a hirdetést. És sikerült. A lakás is ilyen. Annyiban különbözik az általam elképzelt lakástól, hogy a hálószoba a lakás másik oldalán van. De még a bútorok színe is olyan, mint amit elképzeltem. Őt is neki köszönhetem. Nagyon, nagyon akartam, hogy velem legyen. Ez lehet önzőség volt részemről. De megkaptam. Aztán van még nagyon sok apróság. Pl az, hogy a gyógyító Budapesten a munkahelyem melletti utcában rendel. 

Nincsenek véletlenek!

Hiszem, hogy van sorsunk. Az oda vezető út lehet jobbról, balról, az az én döntésem, de a főbb állomások meg vannak írva. Mindenkinek van szerepe az életünkben. Van, aki miattunk van jelen, valamit tesz, majd eltűnik az életünkből. Valaki pedig azért jelenik meg, mert nekünk kell valamit tennük az ő életében, majd ha megtettük a feladatunkat, ő is eltűnik. Jönnek, mennek az emberek az életünkben, valaki rövid ideig marad csak, valaki hosszabb ideig a társunk. Akár egy életen át.

A gyógyítót egy barátom javasolta. Akivel már ezer éve nem beszéltem. Utána is csak párszor. Mindig akkor jelenik meg, mikor segít. Furcsa. Nem tudom hogyan alakult így. Talán ő az egyik angyalom. Ezt soha nem mondanám neki, mert halálra röhögné magát, nem az az angyal típus. De számomra az. 

Nem tudom már, hányszor voltam a gyógyítónál. Talán négyszer. Történtek dolgok velem, amit nem tudok másnak betudni, mint az ő segítségének. Volt olyan, hogy egy csütörtöki kezelés után kevésbé fájt a lábam. Szombaton simán tudtam járni, pedig szedtem a gyógyszert. Az előző pihenőidőben visszajött a hasvíz. Az orvos nem tudta leszívni, mert nem jött ki. De eltűnt. 

Tegnap voltam nála kezelésen. Két számomra fontos dolgot mondott. Mondtam neki, hogy aggódom. Azt mondta "nem kell, megmentünk". A kezelés végén mondtam neki, hogy félek a CT-től. Azt mondta "nem kell, jó lesz! Jobban vagy, én látom". 

Legyen neki igaza!