Hát nem indult jól. Mindent megtettem az előző héten, hogy rendben legyek. Az összes orvosi ügyem lerendeztem, lelkileg készültem. Több-kevesebb sikerrel...
Ott kezdtem, hogy pénteken elmentem leszívásra, hogy a nyaralás hetében rendben legyek. 7 napról volt szó, szóval nagyon igyekezett az orvos és én is. 800 ml folyadék jött le, egész jól éreztem magam.
Utána dolgoztam, mindent rendben hagytam magam után, megbeszéltem a kollégákkal hol tartok, esetleg mi lehet. Szóval nyugodtan kapcsoltam ki a gépet, és fejeztem be a csomagolást. A tisztasági cuccokat és gyógyszereket reggelre hagytam.
És eljött a szombat reggel. Korán keltem, kávé, zuhany (végre, mert a leszívás miatt este nem tusolhattam), öltözés, a maradék cucc becsomagolása. Aztán mindent átgondoltam, és rendben találtam. Az aggodalom végig velem volt, nem tudtam szabadulni tőle. Beteg vagyok, nagy a hasam, fájdalomcsillapító legyen, mi lesz a szorulással, ha nem találok mit enni, ha bármi, de bármi beüt, mit csinálok majd? :-(
Na mindegy. 8.00-ra mentem körmöshöz, folyamatosan beszéltem, hogy oldjam a feszkót magamban. Köröm kész! Felálltam, és szinte térdig át volt ázva a nadrágom, plusz a pólóm. Folyt a hasamból a víz a kis lyukon keresztül. Vagyis könnyezett. Megijedtem, de nem tudtam mit csináljak.Szóltam Neki, hogy indulhal értem. Míg odaért lefertőtlenítettem a sebem, bekötöztem, átöltöztem. Fájd az alhasam nagyon, alig tudtam felemelni a lábam. Para volt ezerrel, de nem tudtam mit tegyek, így nem tettem semmit. Jött. Bepakoltunk mindent, majd elindultunk 2 autóval. Az enyémet leraktuk a szerelőnél, átültem hozzá, s indultunk.
Hosszú volt az út. Kétszer álltunk meg pisilni, egyszer ebédelni. Beszélgettünk. Feszült voltam. Mondtam neki folyik a hasam. Gondoltam jobb, ha tudja, de azt is éreztem, hogy ez baromira nem hiányzott neki.
Este érkeztünk a szállásra. Felcuccoltunk, szusszantunk, elmentünk vacsizni. Az első helyen lakodalom volt, így az kiesett. A recepciós ajánlott egy másikat. Hát, nem volt jó a kaja. Az enyém úszott a szószban, ami iszonyú fűszeres volt, Az övé pedig pont nagyon száraz, nem győzött nyelni és inni. A pincér rendes volt. Mivel nem ízlett a kaja, az enyémet nem kellett fizetnünk, az övéből 30% kedvezményt kaptunk. Összebújtunk, elaludtunk.
Az eslő aktív napon az állatparkot néztük meg, ez volt az egyik vágyam. Meleg volt baromira, erőm semmi, hasam folyott és fájt, de próbáltam jól érezni magam. Nagyjából sikerült, de éreztem rajta, hogy elege van belőlem. A nap eltelt, későn értünk haza. Elmentünk boltba, hideget vacsiztunk. Jó volt. Szerencsére nem csak én, hanem Ő is kikészült :-)
A másodok napra pihenést terveztünk, így a Sóstón lévő Tófürdőbe mentünk. A víz elég hideg volt, de nagyon szép és kulturált a strand, kevés ember, árnyék, kicsi büfé. Olvastam, gondolkodtam, sirdogáltam, pihentem. A hasam fájt és még mindig folyt. Éreztem, hogy valami nincs rendben közöttünk, de még mindig nem fogtam fel a súlyát. Magamba zárkóztam...
Egy nagyon jó étteremben vacsiztunk, hamar elaludtam.
Aztán egy újabb aktív nap következett, mert azt hittem, hogy így bírni fogom. A hasam már nem fájt annyira, de még könnyezett reggel, bekötöztem. Elmentünk megnézni a Nemzeti Összetartozás Hídját. Leparkoltunk. Mikor megláttam, hogy milyen magasan van, vicc nélkül, majdnem elsírtam magam. Tudtam, hogy én oda nem tudok felmenni. Aztán az egyik néni mondta, hogy járfel taxi. Hát, ez volt a nap legjobb híre, hihetetlenül megkönnyebbültem. Nem volt hosszú a felfelé vezető út, de iszonyú meredek volt. Szóval feltaxiztunk, és elénk tárult a szakadék, a hosszú híddal. Nagyon izgalmas volt átsétálni rajta. Neki van egy kis tériszonya, de nagyon jól vette az akadályt, és jól érezte magát.
Aztán jött a para. Átértünk, és úgy döntöttünk, libegővel megyünk tovább. Ekkor már szemerkélt az eső. Azt mondták, csak akkor állítják le, ha villámlik, de a kabinos felvonó már leállt. Mindegy, balról fekete volt az ég, jobbról még sütött a nap. Átértünk a másik hegyre. Pisi. Aztán elkezdtünk körülnézni, mert onnan indult egy másik libegő, de nem igazodtunk ki a térképen, hogy hova megy. Közben egyszer csak leszakadt az ég, a libegőt leállították. Iszonyú felhőszakadás volt. A levegő is nagyon lehült, fújt a szél. Nagyon fáztam. A turista melegedő zárva volt, ahogy az egyetlen étterem is. Az alkalmazottak beültek a kocsijukba és hazamentek. Magunkra maradtunk. Rajtunk kívül egy 4 fős lányátrsaság ragadt a hegyen. Nagyon megijedtem, hiszen én beteg vagyok, mi lesz, ha megfázok. Egy pincében volt a mosdó, annak a lépcsőjén húztam meg magam. Ő kint maradt a tornácon, várta, hogy vége legyen. Sokáig esett. Féltem. Kucorogtam a lépcsőn, fáztam. De elment a vihar, kisütött a nap, beindult a libegő. Igyekeztünk vissza, mert még a hídon is át kellett menni. Kalandos volt, és nagyon elfáradtam.
Hazafele még megálltunk egy bányatónál, aminek nyilván nem jut eszembe a neve. Ez is hegyen volt. Éhes voltam, ettünk ebédre jégkrémet és ropit. Nem lett jobb. Alig tudtam felvonszolni a testem. Erőm semmi. Nagyon sokszor megálltam. De felmásztam. Semmi másra nem voltam képes, mint leülni egy padra. Aztán kicsit sétáltam, és ültem. Ő nézelődött, fotózott, nekem még erre sem volt erőm, pedig nagyon szép volt. Lefele már jó volt, nem álltam meg. Hazafele megálltunk egy étteremben levesre, olyan volt mint Anyám tyúkhúslevese, tényleg jól esett.
Fáradt voltam. A sebem már nem folyt, a hasam sem fájt, picit megnyugodtam. Elaludtam.
Reggel megbeszéltünk, hogy a wellnessfürdőben töltjük a napot, de előtte piacozunk. Ez is pihenőnap lesz. Alig szólt hozzám. Feszült voltam. Nem értettem mi van, de próbáltam normálisan viselkedni, ami valljuk be, nem sikerült, mert ideges voltam, hogy nem enged magához. Nagyon szerettem volna megölelni és hozzábúni, de éreztem, hogy nincs rá kereslet. Letelepedtünk. Csend. Bementünk a vízbe. Csend. Kimentünk a vízből. Majd közölte, hogy hazamegyünk.
Ez a nyaralás szar. Falat emeltem kettőnk közé, nem engedem magamhoz. És folyamatosan basztatom. (Nem értek egyet, de ez senkit nem érdekel....) Sokáig olvasta a fejemre a "hibáimat". Én nem kritizáltam őt, mert nem szabad, megharagszik, hiszen ővele olyan könnyű együtt lenni, mert jó a természete. Bezzeg én milyen vagyok... Csak néztem, nehezen fogtam fel, hogy mi történik. Sírtam. Végül összeállt a kép, hogy nem csak a nyaralásnak van vége, hanem a kapcsolatunknak is. Azt mondta már nem szeret, mert folyamatosan bántom. Én?!
Visszamentünk a szállásra, becsomagoltunk. Folyamatosan könyörögtem (én!) hogy ne tűnjön el az életemből! Azt mondta a kapcsolatunknak semmi értelme...
A betegség mármindent elvett már tőlem. Most már lelki támaszom sincs, teljesen lecsupaszított.
Szóval betegségem! Itt állok előtted meztelenül!
Mit akarsz még?!
Már semmim sincs
