Jól alszom, jól vagyok

 Nem tudom mi az oka, de nem is keresem inkább.

Vettem új párnákat. Puha, mégis van tartása. Nem tudom, hogy ez az oka, vagy mi, de újra szeretek az ágyamban, a hálószobában aludni. A tévét kikapcsolom a nappaliban, ágy, és vagy olvasok, vagy rögtön alszom. És alszom. Éjjel 2-3szor felébredek, pisilek, iszok, és vissza tudok aludni.

Az orvos átalakította a hashajtásomat. Nem teljesen úgy csinálom, ahogy felírta, de működik. Napi 2szem Bolus-t veszek be, ha úgy érzem este, hogy eléggé feszít, tele van a hasam, akkor iszok lavelocot. Figyelek arra, mit eszek. A hús nehezen megy át, így nem nagyon fogyasztok. Inkább csak halat. A tejtermékek, túró tápláló. A darakása is :-) Általában éjjel megyek vécére, vagy reggel, ébredéskor. Ha éjjel megyek, akkor reggel kipihenten, fájdalom nélkül ébredek, és ez olyan jó!

Attól, hogy kialszom magam, a napok is jól telnek. Pl. tegnap bevásároltam, főztem egy paprikás krumplit, mostam egy adagot, és az összes nyári ruhámat és pólómat, blúzokat kivasaltam. Az összeset! És nem fáradtam el.

Az öltözés még mindig nehéz a hasam miatt. A ruha kiválasztása, és maga az öltözés folyamata is. Többnyire kényelmes cuccaim vannak nyárra, csinosból kevés van. Rendeltem párat, hogy azért legyen. A cipő is nehéz választás. Sajnos a vászon tutyijaim nem jönnek fel a vizes lábamra. Már reggel szorítanak, napközben nem tudom mi lenne, de így nem veszem fel őket. Rendeltem egy fűzős tornacipőt, azt tudom lazítani, ha úgy alakul.

Nem tudom, hogy használ-e a kezelés. Hamarosan kiderül. De én jól vagyok, jól érzem magam, és szeretném, ha ez így maradna.

Vagy javulna...

Fenomenális hétvége

 Minden pénteken kezdődött...

Ő is megérkezett a nyaralásból, és már az estét együtt szerettük volna tölteni. Mivel hosszú napom volt (SOTE, vonat, munka, vonat, eső, bevásárlás...) eléggé fáradt voltam. Mivel 4 napja nem volt székletem (bocs a részletekért, de ez egy ilyen blog), iszonyúan feszült a hasam. Teletömtem magam hashajtóval, a doki szerint ki kell jönnie. Szóval a szívem nagyon vágyott Rá, a testem meg a pihenésre és a megkönnyebbülésre. Nyert a szív, szóval átjött. 

Azt mondta hiányoztam neki, és tényleg hiányoztam. Ölelt, szorított. Kérdeztem, hogy az összes nyafogásommal és hisztimmel együtt? Azt válaszolta, na igen, mérlegelni kell. Kiüresedett a nyaraló, hogy nem voltam ott. Hiába, betöltöm a teret :-)

Este megindult minden kifele. Rohangáltam, 9x. Már nem mentem visszamenni a hálóba, hogy ne ébresszem fel, így a nappaliban "aludtam". Reggel korán és nyúzottan keltem. Szülinapozás volt mindkét részről, így reggeli után mindenki ment a saját családjához. Jó volt otthon, jól telt a szülinap is. 

Délután elmentünk bútort vásárolni az erkélyemre, hogy ott ücsörögve tudjunk kávézni, pihenni, olvasni, beszélgetni. Már korábban kinéztem. Volt is az üzletben, meg is vettük, Ő össze is szerelte, és ki is telepedtünk. Nekem nagyon tetszik. 

Vettem két párnát is az ágyba, nagyon laposak voltak már a vánkosaim, és hátha így jobban fogok majd ágyban aludni. A melegfront miatt a szombat estét fejfájással töltöttük, mind a ketten. A tévé ment, mi begyógyszerezve aludtunk a nappaliba, így a párnák tesztelése elmaradt.

Vasárnap viszonylag korán keltünk, és az erkélyen kávéztunk. Nagyon jól érzem magam itt, az erkélyen, és ebben a lakásban. Az udvaron beindították már a szökőkutat, minden olyan nagyszerű. Reggelire melegszendvicset sütöttem, és azt is az erkélyen fogyasztottuk el. Aztán pakoltunk, és irány a strand!

Szabadifürdőre mentünk, ahova szoktunk. Izgultam, hogy nyitva lesz-e már a mosdó, mert annyira beépült a part, hogy nincs egy árva bokor sem... nyitva volt. A büfésor viszont zárva. Heverésztünk, pihentünk, olvastunk, és bokáig bementem a vízbe is. Nagyon hideg még. Több bátor ember és gyerek már lubickolt, de ez a hőfoktőlünk még nagyon távol áll. Kimentünk a Sanyi büfébe ebédelni.

Egy egész hekket megettem egyedül (a paprika nem az enyém). Nagyon finom volt! Míg mi ebédeltünk, valaki megette a strandon hagyott cuccunkból a csokit. :-) Kicsit vicces, egészségére!

Otthon még egy kicsit összebújtunk, aztán hazament. Nehéz napja lesz 2 hét szabi után.

Nagyon elfáradtam, fárasztó dolog ez a strandolás. :-) Így legalább tudtam aludni éjjel. 

Leteszteltem a párnát is, jó lesz!

... kezelés, család

 Tegnap mentem kezelésre. Jól ébredtem, úgy éreztem, készen vagyok rá lelkileg. Persze a suprastin kábaságától féltem, de gondoltam, most hiszti nélkül kibírom!

Készítettem két szendvicset, összeírtam előző napokban a kérdéseimet, emlékeztem rá, hogy gyalog kell mennem a vasútra, szóval teljesen képben voltam. Tudtam, hogy nem fogok olvasni, de azért egy könyvet is beraktam a táskámba. Kezelés után jött Anyu és Keresztanyu, összekészítettem amit haza akarok vitetni velük, és Keresztapu manóját is odaraktam. Totál összeszedett voltam.

Kisétáltam a vasútra, vettem innivalót (nem volt otthon), felültem a vonatra, és minden szuper volt. Metrón is. Sétán is. Vérvételen nehezen szúrtak, de sikerült, örültem. Cyrazma ott volt már, előkészítették. Míg vártam a dokit, sétálgattam az udvaron. Sokat. Eszembe jutott a puma az állatkertben, aki a jól kitaposott ösvényén ment körbe-körbe. Most én is ezt csináltam. :-) Közben eszegettem, hogy ne legyen üres a gyomrom. Majdnem utolsónak hívott be az orvos, de tudom, hogy azért, mert a többiek kezelése több órán keresztül folyik, az enyém meg csak másfél óra. Átbeszéltünk mindent, és kiírta a következő cyrazmát is, azt pénteken elhozom.

Kersztapuék jöttek, talán 10 percet kellett várnom, addig a maradék szendvicsem benyomtam. Jó volt a kedvem egész nap.

Hazafelé beszélgettünk, rég találkoztunk. Jó volt ez így, legalább volt mit mondanom.

Mikor hazaértünk, feljöttek. Megnézték a virágaimat, tényleg szépek. Felnyalábolták a hazacuccot. Lekísértem őket, odaadtam Keresztapunak a manót. Örült neki. Remélem jó helyet talál majd a kis horgásznak.

Délután sokat ettem. Apránként, sokszor. Sajnos székeltem továbbra sincs, nem tudom hol a cucc. Ügyesen iszom a lavelocot, és most elkezdtem hozzá szedni valami természetes hashajtós cuccot orvosi javaslatra. Jó lenne, ha kijönne végre :-)

Június 11. következő kezelés, aztán június 17. CT

Horgász manó

 Keresztapu cipeli a seggem kemóra. Reggel ügyesen elmegyek vonattal. Amikor bekötik a cuccot szólok neki, hogy kb. másfél óra múlva végzek, annyi idő kell neki is, mire felér, s így jön értem, és hazavisz. Anyu is szokott vele jönni, legalább kimozdul otthonról, ha Keresztanyu ráér, ő is jön. 

Gondoltam, valamivel meghálálom a rám szakított időt. Valami eredetit akartam. Mivel máshoz me értek, kerestem a minták között valamit, ami jó lehet neki. Ráakadtam egy tengerész manóra. Sajnos minta nem volt hozzá, így kerestem hasonlót, más színeket használtam, máshogy dekoráltam, s így született meg a horgász manóm.

Minta:

https://crochet.xn--amgurum-sfb.com/2024/07/30/amigurumi-dwarf-sunflower-and-daisy-free-crochet-pattern-2/

És az én manóm:

Túl a szerkesztésen

A szerkesztő átnézte a szöveget, és visszaküldte megjegyzéseivel. Először csak átpörgettem, de éreztem, hogy ez egy nagyobb lélegzetvételű dolog, majd este otthon alaposan átnézem. Így is történt.

Aztán kétségbe is estem.

Azt sem tudtam, hogy álljak neki. Gondolkodtam. Napokig. Határozottan igaz volt rám, hogy kerülgettem a szöveget, mint macska a forró kását. Végül semmire sem jutottam, nem mertem nekiállni. Felhívtam a szerkesztőt, hogy mivel én nem vagyok író, és még soha nem kellett ilyet csinálnom, javasoljon valamit, hogy álljak neki.

Nagyon türelmes volt velem. Először a változáskövetést kellett elfogadnom, majd a szóismétléseket és a kis- és nagybetűket javítanom. Csak utána az egész szöveget újra elolvasni, és a megjegyzéseit figyelembe véve javítani. Nem akartam megszakításokkal dolgozni, mert elvesztem a fonalat, így ezt a nagyobb melót a nyaralásunkra időzítettem. Bőven szántam rá időt, teljesen belemerültem a feladatba, és pár nap alatt sikerült végeznem. Aztán még egyszer átolvastam az egészet, és elküldtem a szerkesztőnek. Félve nyitottam meg a válaszát, de Ő is rendben találta.

Most korrektúrán van. Most meg ezért izgulok. Jelentkeznek, ha végeztek 😊

Nagyon izgalmas időszak ez az életemben. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer írok egy könyvet, és meg is jelenik. Persze, még nagyon sok munka áll előttünk, de ha Isten is úgy akarja, akkor még életben leszek, és a kezemben tarthatom.

Na, akkor majd elhiszem, hogy írtam egy könyvet!

Egy hét nyaralás

 Összességében jó volt. Volt benne pihenés, kirándulás, császkálás, és sok-sok összebújás. Nem minden tervünket sikerült megvalósítani. Volt, amit egyszerűen elfelejtettünk, volt, amire nem maradt idő, és volt olyan is sajnos, amit a betegségem miatt nem tudtunk megtenni...

Féltem attól, hogy hogy viseljük el majd egymást ennyi időn keresztül. Nekem jobban ment, mint Neki. Nagyon jó volt gondoskodni róla. Kávét főzni, reggelit készíteni, összepakolni a rendetlenséget az apartmanban, ilyesmi. Jó volt, hogy mindig ott volt, hozzá tudtam szólni, megérinthettem. De ha őszinte akarok lenni, neki ez túl sok volt. Ez a 7. év, hogy egyedül élek, szóval elvagyok egyedül is, és nekem is kell az én idő, amikor egyedül lehetek, de neki jobban. 

Túl hosszú lenne leírni mindent, így véletlenszerűen a nagyobb élmények:

- Induláskor megkértem, hogy ugorjunk be a munkahelyemre, hogy a postafiók kulcsot bevigyem a kolléganőmnek, hogy meg tudja nézni a postafiókot, amíg én nem vagyok. Leparkolt az ajtó előtt, én berohantam. Ő kivette a táskájából a pénztárcáját, mert utána ebédelni mentünk. Elindultunk. Leparkoltunk az étteremnél, és a pénztárca eltűnt. Kérdeztem, hogy hogy tudta elhagyni azalatt az időalatt, míg kivette a táskájból és zsebre tette... Visszamentünk a céghez, és megkértük a biztonsági szolgálatot, hogy az épület elejét figyelő kamerát nézzék meg, hova tehette. Nagyon segítőkészek voltak, kértek engedélyt, és megnézték. Kiderült, hogy feltette az autó tetejére, és így hagytuk el az ipari park területét... A tárca meglett később, bedobták a postaládájába, de a pénz persze eltűnt. És ami még ennél is nagyobb gond volt, hogy nem tudtunk bejelentkezni a hotelbe, mert nem tudta igazolni magát. Azt a tájékoztatást kaptuk telefonon, hogy ha bármilyen irattal tudja igazolni személyigazolvány számát, elfogadják. A tévéelőfizetői szerződésén rajta volt, szóval azzal mentünk le 4 órás késéssel és némi idegességgel karöltve. 

- Kimentünk a piacra. Nekem ez olyan volt, mint a gyerekeknek a játékbolt. A füstöltáru részlegen hatalmas pupillákkal néztem a kolbászokat, császárszalonnát, kövesztettet, csülköt, és mindent, amit nem ehetek meg. Végül vettem libakolbászt. Megkérdeztem miből van, nagyrészt liba és szarvashússal van dúsítva. Füstölt. Szóval ezt sem ehetem meg, de muszáj volt vennem egy darabot. Majd elviszem a családnak. A sütis részlegen találtunk egy házisütis cukrászdát. Nem volt nagy választék, de volt olyan puncsszeletük, amiben tuti nincs dió. Három éve nem ettem puncsszeletet, pedig az az egyik kedvenc sütim. Mint a tűzijáték, úgy robbantak az ízek a számba. Majdnem összepisiltem magam a gyönyörtől. Talán soha életemben nem ettem még ilyen finomat. A bolhapiacon vettem egy könyvet. Nem kellett volna, nem tudom el fogom-e olvasni valaha, de az az címe, hogy Légy hű magadhoz. Háromszáz forint volt, szóval elhoztam. Felkerült a könyvespolcra a többi közé.

- Egy nap kimentünk a nagyfürdőbe. 10% kedvezményt adtak a belépőjegy árából, mert éppen felújítják a partot. Ez abban nyilvánult meg, hogy míg feküdtünk a napozóágyon, mellettünk ütötték a térkövet, vágták, kalapálták, füstfelhő, ilyenek. A strand több pontján. Nem volt jó élmény. Napozóágyat is nehezen szereztünk. Halmokban állt egy medence partján. Kértünk kettőt. A pénztárnál kell igényelni. Visszamentünk a pénztárhoz, kifizettük, kaptunk egy cetlit. Cetlivel visszamentünk a medencéhez, de az úszómester elküldött, hogy egy másik medence partján lévő úszómestertől kell kérni. Elmentünk a másik medencéhez, ahol nem volt úszómester. Ő elment megkeresni, én leültem a kupac napozóágy mellé, hátha visszajön. Nem lett meg az ember. Mindegy. Kifizettük. Fogtunk kettőt, és kényelmesen elhelyezkedtünk. Lám-lám, az úszómester rögtön előkerült, megállt mellettünk, és csak ennyit mondott: Akkor kérem a cetlit. Odaadtuk. Megnyugodott, elment. A nagy ijedtségre elővettük fájdalomcsillapítónkat, és elkezdtük szívni. Sokat nevettünk, énekeltünk, néztünk ki a fejünkből. Nem tudtunk belemenni a medencébe, csak sokkal később. Jó, vicces élmény volt. A strand csalódás.

- Kétszer voltam rosszul. Egyszer szerintem pánikrohamom volt. Szorított a mellkasom, és kapkodva vettem a levegőt, légszomjam volt. Egész délelőtt eltartott. A félelmem abból fakad, hogy nem tudok vécére menni. Szóval imput van, output nincs. Inger van, eredmény nincs. Talán így fogok meghalni. A másik rosszullét nem tudom mitől volt. Hányingerem volt, nem tudtam enni, és nagyon rossz volt a közérzetem. Szívem szerint beültem volna a sarokba (ahogy itthon szoktam), de ez most nem az a helyzet volt. Egyébként is mentünk fürdőbe, Makóra. Minden erőmet összeszedtem, bepakoltam, nagy levegőkkel lélegeztem, és irány a fürdő. Ő nagyon aggódott ekkor már értem. Aztán délutánra jobb lett, így szokott lenni. Akkor már jókedvem lett, jókat pacsáltuk, öleltük egymást.

- Megtörtént az, amire már számítottam, mégis nehezen kezeltem a helyzetet. Tehát úgy nézek ki, mint egy kismama. A fürdőkben sokan néznek, hogy ekkora hassal, állapotosan megyek bele a forróvízbe. Ami ugye tilos... lenne, ha kismama lennék. De nem vagyok az, viszont ezt nem tudják. Szóval éppen lépkedtünk szépen lassan a 38 fokos gyógyvízbe, mikor a hölgy állta el az utamat. - Nem éri meg - mondta. - 6 hónapos? - kérdezte. Csak mosolyogtam. Mondtam igen. - Na de hány hetes? - Gyorsan számoltam. - 32. - Ó, hogy eltaláltam. Nem éri meg, álljon meg. Menjen a termálba, oda szabad. Aztán nemsokára a babával oda megy, ahova akar. - Aztán még egyszer kihangsúlyozta, hogy nem éri meg, és elsomfordált. Ő nehezen viselte, én, mint mondtam, már számítottam rá, hogy egyszer valaki beszól. Hát ez van. És ilyenkor előjön az érzés, hogy bárcsak tényleg úgy lenne. Egészséges lennék, mi egy pár vagyunk, és várjuk a kis utódot, hogy kibújjon. De nem így van. Haldoklom.

És még nagyon sok minden történt velünk, de mos ennyi jutott az eszembe. Itthon vagyok. Kipakoltam, megy a mosógép, holnap munka.

Jól sikerült leszívás

 Már le sem írom. A szokásos.

Korán keltem, összeszedtem magam, vasút kocsival, vonat, metró. Az Üllőin bementem egy boltba, vettem 2 kiflit és egy energiaitalt. Megint nem megy a kávé. Hányok a szagától is. Reggel meg tudom inni, akkor még nem vagyok ébren, de később már nem. A vonaton leült mellém egy nő, és kávézott. Szagoltam a tejeskávé illatát, szürcsölgette, én meg kabátomba rejtettem az arcom, és próbáltam nem levegőt venni. Miért kell ezt nekem szagolnom?

Leültem a váróba, jeleztem, hogy megjöttem. Főorvos úr már ott volt. Örültem, mert tudtam, hogy így időben végzünk, és suhanhatok is dolgozni. Be is hívott. Mondtam neki, hogy fáj az előző szúrás helye, és egy dudort is kérzek. Ránézett. Igen, ez a bevérzett ciszta. Vérzik-e még? Megnézzük. 

Először megszúrba a bal oldalit, amit megbeszéltünk. 200 ml szürkés folyadék jött le. Régóta ott van ez a ciszta, csak eddig nem volt akkora, hogy érdemes legyen megszúrni. De most igen. Azért szürke, mert valamikor réges régen vérezhetett. Meg is könnyebbültem, többször éreztem, hogy feszít, szúr ott.

Aztán megnézte a bevérzettet. Mondta, hogy azt is megszúrjuk. Nem ellenkeztem. Gondoltam, hogy fájni fog, mert alapvetően is fáj. Így is volt. De nem baj. Elkezdte szívni. Nagyon sűrű, gél szerű folyadék jött le. Nehezen szívta, mert tényleg sűrű volt, és zöld. Olyan, mint egy zöld hajzselé. Tenager koromra emlékeztett, amikor még zseléztük a hajunkat, és volt az a sok színes, illatos hajzselé. Jajj, de szerettem. Kifésülni sem lehetett, nem tudom miből voltak. 

Na, vissza a sztorihoz. Olyan 200 ml jött le ebből a gélből, jól megszenvedte az orvos és én is. És utána megindult a szokásos sárgás folyadék, és csak jött és jött. Örültem, mert nagyon sokat le tudott szívni, és tényleg megkönnyebbült a hasam. Összesen 740 ml jött le.

Megkaptam a zárót, összecuccoltam magam, irány a patika. Kiváltottam a cyramzát, és szaladtam is vele az onkológiára. Szóltam a nővéreknek, hogy volt leszívásom, így aznap nem kaphatok kezelést, de leadtam a gyógyszert május 28-ra.

Ahogy engedett a hasam, több helye lett a gyomromnak, és rettenetesen éhes voltam. Megettem mind a két kiflit. De ilyen finom kiflit még életemben nem ettem... :-) Asszem túl éhes voltam.

Metró, s irány a munka. 

Jó volt a kedvem

Meghiúsult kezelés

 Valahogy nem voltam készen rá. Nehezen szedtem össze magam reggel, és egyébként is mentálisan iszonyú fáradt vagyok. Csak arra tudok koncentrálni, amit éppen csinálok. 

Szokás szerint felkeltem, megittam a kávém, összekészítettem magam és elindultam kocsival a vasútra. Végig hiányérzetem volt. A papírjaim otthon maradtak, de nem is kellenek. Én itt vagyok. Kaját, vizet raktam. Töprengtem sokat, de nem jöttem rá. 

Útközben bevillant, hogy nem is kocsival kellett volna jönnöm, hiszen Keresztapu jön értem, és hazavisz, így a kocsi a vasúton fog éjszakázni. Na mindegy... Felültem a vonatra, ettem egy banánt, mert nagyon éhes voltam, és zötyögtem Budapest felé. Metró, séta, és már ott is voltam. Elsőre szúrtak vénát, branül bent, megreggeliztem, hogy legyen valami a hasamba (legyen mit hányni), bevettem a gyógyszereimet. 

És akkor bevillant. Nem hívtam fel hétfőn a patikát, nem hozattam meg a kemót! Bassza meg! Még a vér is elfelejtett keringeni bennem, leizzadtam. Most mi legyen? Bármihez is késő volt. Sétálgattam az udvaron (2 órát), vártam az orvost. Sirdogáltam. Fáradt voltam, bosszantott, hogy elfelejtettem, nem akartam már többet infúziót, egyszerűen el akartam tűnni. Az egész világból. Aztán megjött a doki.

Bementem. Kicsit vártam, aztán odaszólt, hogy felírta a gyógyszerem, mehetek a patikába... Jah... Mentem. Elmondtam, hogy elfelejtettem, és tök jó lenne, ha mégis lenne. De nem volt. Persze, hogy nem, nagyon drága gyógyszer... Visszakullogtam a dokihoz, nem tudtam mit tegyek. Semmit. Már semmit.

Behívott. Mondtam nincs cyrazma... elfelejtettem megrendelni. Nem tudta, hogy nekem kell szólnom a patikába. Átnézte a leszívásról készült zárómbat, és nem tetszett neki. Amit leszívtak cisztát, van benne bevérzés. Pénteken újabb leszívás. Ha lenne cyrazma, akkor sem adná meg. Amíg szívják a vizet rólam, a vérzékenységem miatt nem kaphatok kemót. Kicsit megnyugodtam, hogy nem teljesen rajtam múlott. Jövő héten már kaphatnék, de elutazunk. Két hét múlva kapok legközelebb.

Kicsit szomorú vagyok, 4 hét, tehát 1 teljes hónap kimarad...

Addig is úgy döntöttem, regenerálódok. Délután saroktól sarokig kitakarítottam a lakást (ha már van erőm), letörölgettem, 2 adagot mostam, elkezdtem összepakolni a nyaralásra. Igyekszem hasznosan tölteni az időt. 

Szóval pénteken leszívás, remélem minden rendben lesz. Bár ha őszinte akarok lenni, érzek egy púpot a tű helyén, és fájogat is. Nem tudom mi van.

Azt szeretném, hogy el tudjak menni nyaralni, minden problémát tudjak itthon hagyni, és ebben az egy hétben teljesen Rá szeretnék hangolódni, és be szeretném fejezni a könyvem javítását. A terv ez. 

Nagyon bosszús leszek, ha ezt valami keresztülhúzza!

Pihentünk is

 A csütörtöki rosszullét még pénteken is kitartott. Reggel elmentem az utolsó sugárkezelésre, majd mentem dolgozni. Örültem, hogy véget ért. Az egész hetes ingázás teljesen lefárasztott. Testileg és lelkileg is. Beszéltem az asszisztenssel. Azt mondta, hogy ha sikerült teljesen összehúzni az áttétet, és nem nyomja a vénát, akkor nem fog visszatérni a fájdalom. Biztos vagyok benne, hogy nem sikerült. Enyhült ugyan a nyomás, de nem múlott el teljesen, továbbra is szedek fájdalomcsillapítót. Igaz, nem olyan dorva, simán tudok aludni, és nappal is jobb, de sajnos nem tudom teljesen elhagyni a gyógyszert.

Hazavitt a kollégám. Vagyis a vasútra, otthagytam a kocsit. Miután hazaértem, írtam Neki, hogy találkozunk-e. A barátjával volt programja, nem is bántam. Átöltöztem, összekuporodtam a kanapén, s pihentem. Aludtam, kötöttem, tévéztem, mást nem csináltam. 

Szombaton reggel jött. Úgy beszéltük meg, hogy 9-10 körül találkozunk. 8-kor írt, hogy hamarosan nálam van. Kapkodtam. Nagyon nehezen szedtem össze magam. Nem tudtam, hogyan fogok tudni majd jókedvű lenni, mikor fáj az élet. De ahogy megláttam, megörültem, átöleltem, és utána minden más lett. 

Elmentünk a Jeli arborétumba. Nagyon sokat sétáltunk, gyönyörködtünk a növényekben. Hegyre fel nem nagyon tudok menni, "szerencsére" sok lépcső is volt, megálltam pihenni az öregasszonyok mögött. Így úgy tűnt, mintha miattuk nem tudnék tovább menni...

Hazafelé megálltunk egy csárdában ebédelni. Halászlevet kértem, semmi extra nem volt. Az Ő étele pedig nagyon zsíros volt. Kicsit csalódtunk, de ettünk, így irány haza. Kirakott otthon, lezuhanyoztam, összeszedtem magam, és átmentem hozzá. Filmeztünk, öleltük egymást, pihentünk. Este 11-kor éheztünk meg, vajas lekváros pirítóst ettünk, utána táncoltunk és ugráltunk a nappaliba. Nagyon jó volt! Aki bolond, az józanul is az. Nevettünk, énekeltünk, egymás karjaiban aludtunk el.

Reggel mentem a családhoz. Ebéd közben hányingerem lett, le kellett feküdnöm picit. Aludtam is, olyan 10-15 percet. Aztán folytattam az evést, akkor már rendben volt minden. Hazafelé elmentem Érte, s elmentünk hozzám. Sütiztünk, filmeztünk, pihentünk, beszélgettünk. Így telt az egész délután. Kellett a pihenés.

Még egy kemény hét áll előttem. Ma leszíváson voltam, pénteken vissza kell mennem. Szerdán meg kemo. Belefáradtam már az orvoshoz mászkálásba. Alig várom a jövő hetet, vagyis a szombat délutánt, mikor elutazunk.

És pihenni fogunk!

Fájdalomterápia _ sugárkezelés

 Véget ért a sugárkezelésem. Igazából nem bánom. Nagyon fárasztó volt a hét, minden nap 4-kor kelni, irány a vasút, Kelenföld, onnan 1-es villamos, majd séta az Uzsoki útig, úgy kórház. 3 perc kezelés. Vissza ugyan ez. Fél9-re a munkahelyemen voltam. Munka után haza, alvás, aztán tettem-vettem, megint alvás. Reggel kezdődött minden előlről. 

Semmit nem csináltam a héten. Nem voltam boltban, nem főztem, nem mostam, semmit sem csináltam, csak kezelés, munka, alvás.

Szerdán nagyon jól ébredtem. Végigaludtam az egész éjszakát. Tele voltam energiával, nem volt fájdalmam, csudajól éreztem magam. Aztán csütörtökön valami megváltozott, de nem tudom mi és miért. Délután fáztam, rázott a hideg. Mire hazaértem, remegtem is. Öt óra körül feküdtem le aludni, reggel 4-ig aludtam. Csak zuhanyozni keltem fel. 

Pétek reggel órára keltem, 4-kor. De valahogy nem ment az ébredés. Köd volt az agyamon, nem tudtam gondolkodni, mintha nem ébredtem volna fel teljesen. Robotként készülődtem. Fáztam, rázott a hideg, a következő pillanatban melegem volt, levert a víz, a tarkóm is izzadt. Közben remegtem. Ha nem kellett volna kezelésre mennem, biztos visszafekszem. 

De mennem kellett.

Nem emlékszem, hogyan vezettem a vasútig. Elég szarul parkoltam, de nem mertem korrigálni, mert csak rontottam volna a helyzeten. Felültem a vonatra, és már be is csukódott a szemem. Nem tudtam nyitva tartani. Kelenföldön lebotorkáltam a vonatról, fel a villamosra. Szemeim csukódtak. Próbáltam összeszedni magam. Mikor leszálltam, a hideg levegőtől kicsit magamhoz tértem. Még jó, hogy sétálni kellett, nagyjából sikerült összeszednem magam. Megkaptam a kezelést, vissza villamos, majd séta a céghez. Az agyam felébredt, de nem voltam jól. Hányingerem volt és remegtem. Alig vártam, hogy hazamenjek. Zuhany, ágy. 

Iszonyú fáradt vagyok, nem jó a hasam. Nagy, feszít, hányingerem van. A gerincem kicsit fáj, tehát nem sikerült teljesen összehúzni az áttétet, még mindig nyomja a vénát. Gondolom szépen lassan vissza fog jönni a fájdalom.

Hétfőn leszívják a hasam, alig várom. Talán utána jobb lesz

Írtam egy könyvet

 Az utóbbi időben nem említettem a könyvem. Nem tudom miért. Talán nem akartam kérkedni vele. 

De most muszáj :-)

Az a helyzet, hogy már a kiadónál van. Megszerkesztették, most jön a javítás és a promóció. 

Nem könyvnek indult. Amikor elkezdtem írni, annyira sok gondolat volt a fejemben, hogy azt nem zúdíthattam mindig a barátokra. Nem tudták feldolgozni :-) és mindig erről a témáról beszéltem. Aztán találkoztam valakivel, aki megihletett. Így elkezdtem felfűzni a történeteket egy fonalra, és megszületett a döntés, ez bizony egy könyv lesz. Sokszor nagyon jó volt írni. Csak úgy folytak ki az ujjaimból a betűk, a fejemből a gondolatok. Az is előfordult, hogy nem arra kanyarodott a történet szála, amerre szerettem volna, hanem az események teljesen másfelé sodorták. Volt, hogy napokig azért nem írtam, mert haragudtam az egyik főkarakterre, hogy hogy tudott ilyet tenni! Pedig én írtam...

Aztán volt, amikor nehéz volt az írás. Nem jött az ihlet, nem gurult a történet, egyhelyben topogtam, és nem tudtam merre tovább. Valahogy mégis haladtam aztán, és újra megindult az írás. 

A befejezés is nehéz volt. Lehetett volna még húzni, maradtak bennem gondolatok, de már azt éreztem, hogy nem tudom tovább fokozni, csak ismételném önmagam.

Nem adtam nevet a karaktereknek. Hiszen bárki lehet Fiú, Lány, Anya, Apa, Haver stb. Ha esetleg valaki magára ismer, az azt jelenti, hogy mással is megtörtént mindez, nem csak vele. A barátoktól és azok barátaitól hallott történetet kicsit kiszíneztem, vagy nem teljesen úgy írtam meg, ahogy volt, hanem úgy, ahogy beleillett a történetbe. 

Szóval nem rólam szól. Hanem rólatok. Mindannyiunkról :-)

Részemről a legnehezebb az volt, hogy szavakkal kellett kifejeznem az érzéseimet. És mindezt úgy kellett leírnom, hogy aki elolvassa, ugyan azt érezze, amit én. Szerintem ez lehetetlen, de nagyon igyekeztem.

Még hátra van a szerkesztő hozzászólásainak a javítása (mind jogos, látszik, hogy nem vagyok író), aztán a tördelés, korrektúra, előszó, borító, nyomda. Sok munka áll még előttem.

Még mindig olyan hihetetlen az egész. Úgy gondolom, számomra akkor válik valósággá, mikor a kezemben tarthatom a könyvecskémet.

Ti is így várjátok?

Hosszú hétvége, ami olyan rövid volt

 Megkérdezte, van-e kedvem vele Demjénbe menni. Hát hogy a fenébe ne lenne! Csütörtöktől vasárnapig. Mivel voltunk már a környéken, ezért abszolút pihenést terveztünk. Aztán közben persze jöttek az ötletek, hogy ha már ott vagyunk, meg kellene nézni ezt meg azt, elkellene menni ide meg oda... szóval megint nem nyugodtunk.

Csütörtökön május 1-je volt, így útközben két helyen is megálltunk majálisozni. :-) Ez semmi mást nem jelentett, mint ittunk kávét, ettünk amerikai hotdogot, fagyiztunk, sétáltunk, megnéztü a búcsút. Az egyik helyen volt old timer autós összejövetel is, azt is megnéztük, és megpróbáltuk kitalálni melyik gomb mit vezérel. Érdekes volt. Egy óra körül érkeztünk a szállásra, készen volt a szobánk, így elfoglalhattuk. A második emeleten volt a szobánk, rejtett erkéllyel, csodálatos kilátással. Este láttuk az őzeket legelészni.

Kipakoltunk, majd hulla fáradtan rogytunk az ágyra. Szerettük egymást. Pihenés helyett elmentünk megnézni a sófürdőt, a forrást. Sétáltunk, beszélgettünk, nevettünk sokat, és fogtuk egymás kezét.

A vacsorát megszívtam. Isteni ételek voltak, de sajnos egyiket sem ehettem meg, így céklát ettem burgonyapürével. Volt csirke étel is, de paradicsommal volt töltve, így nem reckíroztam meg a magok miatt.

Mivel nem sikerült csütörtökön pihenni, így péntekre egész napos fürdést terveztünk. Gyönyörű napsütés és meleg volt, kicsit meg is pirultam. Henyéltünk, öleltük egymást, kávéztunk, fagyiztunk, és eltelt a nap. Persze megint halálosan fáradtan értünk haza. Aznap tudtam enni valamit, már nem emlékszem hogy mit.

Szombaton Egerbe mentünk. Megnéztük az érseki könyvtárat, palotát és pincerendszert. Mikor itt nyaraltunk, ezek kimaradtak, mert elég korán zárnak, és már nem volt tárlatvezetés, anélkül meg nem sokat mondanak a tárgyak. Órákat töltöttünk el itt. Majd kicsit plázáztunk, és visszamentünk a szállásra. Megint nem tudtam enni, csak krumplipürét céklával. Néztem, ahogy az emberek eszik a ragacsos oldalast, majd felmentem a szobába, és jól kisírtam magam. Lassan vesz el tőlem a betegség mindent, hagyja, hogy szenvedjek. Utána felvettük a fürdőruhánkat és a szállodai köntöst, majd átsétáltunk kézenfogva a fürdőbe éjszakai fürdőzésre. A barlangfürdő jó volt, de nem volt túl nagy szám. Fél 10-kor zárt be, ekkor átmentünk a kinti medencékhez, ezek hajnali 2ig nyitva vannak. A 38 fokos vízben felkavarodott a gyomrom, iszonyú hányingerem lett. Aztán rákezdett a csípőm is, így már nem volt jó. Szenvedtem. 11 óra körül visszamentünk a szállásra, lezuhanyoztam, begyógyszereztem magam, oldalamra feküdtem, és aludtam reggel fél5-ig, mozdulatlanul. Nagyon jó volt! Reggelre elmúlt a fájdalom. 

Vasárnap reggel szomorkodtunk, hogy eltelt a 4 nap. Nagyon gyors volt, és alig pihentünk. Reggeli után még egy picit heverésztünk, 11ig kellett elhagyni a szobát, minden percet kihasználtunk. Mivel hosszú volt az út elindultunk. Útközben belepisiltünk a Dunába, megebédeltünk a Geminibe.

Fantasztikus volt minden!

(eltekintve a fájdalomtól)

Sugárkezelés - fájdalomterápia

 Mára volt időpontom az Uzsoki kórházba sugárkezelés megbeszélésre. 9.36-kor érkeztem, 10 órára volt időpontom. Ücsörögtem, beadtam a papírjaimat, és türelmesen vártam a soromra. Egyszer csak megjelent egy lány, aki a testvérem osztálytársa volt az általános iskolába, tehát falumbeli. Nagyon meglepődtem. Azt mondta, meglátta a nevem a rendszerben, és megkeresett. Ő készíti a CT felvételeket, el is vitt megcsinálni a vizsgálatot. Megbeszéltünk mindent, a betegségem, a kezeléseket, és a sugár adta lehetőségeket és mellékhatásokat. Utána visszakísért az orvoshoz, akit muszáj volt megvárnom. Türelmesen ücsörögtem, próbáltam pihenni. 

Behívtak. Egy nagyon szimpatikus orvossal találkoztam. Kikérdezett teljesen, átbeszéltük a betegségem és a mostani helyzetem. Azt mondta, hogy a gerincem, a beroppant csigolya mellett van egy megnagyobbodott nyirokcsomó is, megbeszéli az orvosommal, hogy úgy adják a kezelést, hogy érintse a nyirokcsomót is. Mindenképpen javulást várunk a kezeléstől. Az jó, én is. Ha a fájdalom elmúlik, már jobban fogom érezni magam.

Jövő héten minden nap megyek kezelésre. Kicsit nehezen tudom megoldani, mert nagyon messze van a kórház Kelenföldtől, de mindegy, ezt végig kell csinálnom.

Ma 12.508 volt a lépésszámom. Elfáradtam. Egy kollégám hazahozott, ezért nagyon hálás vagyok neki, hogy nem kellett vonatoznom.

Jövő héten fel kell kötnöm a gatyámat!

Anyák napja

 Mivel Anyák napján nem leszek itthon, ezért vasárnap felköszöntöttem Anyut és Keresztanyut. Veszprémben szereztem kávéscsészéket, melyeken nem volt máz, így ivásra nem használhatók. Eltettem, hogy majd lesz velük valami. És eljött a pillanat, amikor rájöttem, hogy mire lesznek jók :-)

Meghitt hétvége

 Ha egy szóval kellene jellemezni a hétvégét, azt mondanám, hogy meghitt volt.

Pénteken nem találkoztunk, ezért duzzogtam, így a szombati találkozó nagyon nehezen indult részemről. Nem tudom mit érzékelt belőle. Elmentünk ebédelni a Geminibe, ott a legfinomabb a paradicsomleves. Majd megnéztük a mellette lévő kertészetet. Gyönyörű növényekkel volt tele, vettem egy dáliát (a kedvenc virágom) az erkélyre. Míg csodáltuk és szagolgattuk a szebbnél szebb virágokat, megbeszéltük, hogy nekünk a kertes ház nem való :-) Utána elmentünk Alcsútra az arborétumba. Párszor eltévedtünk azon a kis tenyérnyi területen, de jót sétáltunk.  Nála aludtunk. Ahogy elaludt, átmentem a nappaliba, mert tudtam, hogy nekem nem fog menni, sokat fogok forgolódni, mire találok egy olyan pózt, ahol a legkevésbé fáj a gerincem, és el tudok aludni. Így a nappaliban töltöttem az éjszakát. Nagyjából tudtam aludni. 

Vasárnap voltam otthon a családnál, majd elmentünk Gántra a bányába. Ő még nem volt ott. Nagyon jó ez a külszíni bánya, olyan, mintha a Marson járkálnánk. Sokat beszélgettünk, folyamatosan fogtuk egymás kezét, ölelkeztünk, elbújva csókolóztunk. Teljesen egy hullámhosszon voltunk, és biztos, hogy ugyan azt éreztük. Este még feljött, kicsit összebújtunk, belefúrtam az arcom a nyakába, és nem engedtem el. 

Fantasztikusan éreztem magam Vele

... kezelés + sokminden

 Annyi minden történt megint. 

Kezdem a kezeléssel. Tegnap voltam. Ez a méltányosságiból a 4. volt. Kérdeztem, hogy kellene-e éreznem valamit, de az orvos szerint nem. Az jó, mert semmi különöset egyébként nem érzek. Mellékhatásként meg van a vizesedés, ez le is húzódik. Sajnos a cisztákból nem tud ürülni magától. Tehát meghozattam a gyógyszertárba a cuccot, meg is jött, így ki tudtam váltani, vittem is a lányoknak bekeverésre. Az orvosommal mindent megbeszéltünk. Május 19-i héten nyaralunk, így átszerveztünk mindent úgy, hogy azon a héten ne legyen semmi. Május 12-én hétfőn lesz hasleszívásom, főorvos úrral egyeztették, május 14-én lesz utána kemó. Sugárterápiás megbeszélésre április 29-én megyek, ez 3 vagy 5 alkalom lesz csak, munkaidőn kívülre is lehet időpontot kérni, így szerencsére ez nem érinti a munkámat. Lehet meglesz nyaralás előtt, jó lenne. Így nyugodtan tudnék elutazni.

Amivel nem nagyon tudok egyelőre mit kezdeni, az a fájdalom. A kemótól elmúlik, ezelőtt 2 napig nem fájt. Most nem így zajlott. Kemó közben már éreztem, hogy elmúlt a fájdalom. Hazajöttem, ebédeltem, és aludtam egy akkorát, mint talán még soha, vagy nagyon régen. Fájdalom nélkül. 1 órát aludtam, mikor megébredtem, semmit, de semmit nem tudtam magamról. Először azon kellett elgondolkodnom, hogy ki vagyok én. Mikor ez kiderült :-) akkor a milyen nap van, kell-e dolgoznom, vagy egyáltalán mi van. Eltelt pár perc, mire tisztáztam a válaszokat :-) nagyon jó volt. Késő délután még egy picit bealudtam, az is jó volt, de nem ennyire. És ez volt a szerencsém. Fél 10-kor pillanatok alatt beütött a fájdalom. Mindent megtettem ellene. 2 Tramadol, 1 appranax, gyulladáscsökkentő krém, borogatás, szívtam is fájdalomcsillapítót, és semmi. Járkáltam, lassan, gyorsan, tornáztam, ahogy tudtam. Semmi. Sírtam és sétáltam olyan fél 4-ig, ekkor már az álmosságtól alig tudtam mozogni, remegett mindkét lábam, éreztem, hogy össze fogok csuklnai, ekkor bemásztam a kanapé sarkába, masszíroztam, majd valamikor elaludtam. 5 után ébredtem. Fel is keltem. Kávé, szokásos rituálék. Tompán fájt. Ettem reggelit, bevettem 1 tramadolt, 1 appranxot, most így vagyok. Érzem, de elvagyok vele, tudok gondolkodni. Ja, és beadtam egy injekciót, havonta 1x kaphatom, csonterősítő, ez is segít. Gondolom ennek is idő kell.

A húsvét nagyon jól telt. Nem tudtam, hogy mit tudunk kezdeni majd egymással 4 napon keresztül, de minden napra jutott valami, úgyhogy nagyon jó volt. Voltunk Kalocsán, megnéztük az érseki könyvtárat és gyűjteményt, majdnem összepisiltem magam a gyönyörtől. Volt olyan könyv, ami 1 pontos betűvel volt írva, és volt mellette egy másik, ami még kisebb betűket tartalmazott. Nem tudom ki tudta elolvasni, azt mondta a kurátor, nagyítót használtak. Pont úgy, mint mi a boltban, mikor keressük miből van a termék... A Nagyboldogasszony templomot csak csendben tudtuk végigjárni, nem volt vezetés, mert egész napos gyónás volt. Az egyik gyóntatófülke ajtaja nyitva volt, gondoltam bemegyek. Toporogtam picit, de nem vagyok katolikus, nem tudom mit kell mondani, másrészt abban a pillanatban, hogy ez megfordult a fejemben, rögtön elsírtam magam. Nem tudtam volna beszélni. Nem tudom, hogy kinek mit ártottam, hogy ezt a betegséget kaptam cserébe, de biztos nem volt szándékos. :-(

Voltunk Győrben a fürdőbe. Most ez a kedvencem. Jót lebegtem. A vízben jó. Nincs súlya a hasamnak, és a felhajtóerő leveszi a terhelést a gerincemről. A nap sütött, a víz kellemes volt, nagyon jól éreztem magam. A kinti gyógymedencében van mélyvíz rész. Megkapaszkodtam a lefolyó szélébe, kikönyököltam, a lábaim nem értek le. Olyan voltam, mint egy szögre akasztott kabát. Az örvények sodortak erre-arra, én meg csak lebegtem. A gerincemnek is jó volt. 

Szóval jól telt a húsvét is.

A szomszédok biztos hallják az éjszakai sírásaimat, mert elég hangos vagyok, de még nem üvöltök a fájdalomtól. Remélem ez nem is következik be soha

Újabb nyuszkó

 Már korábban horgoltam ilyet, valahol a blogomon fent is van a minta. Nagyon jó a maradék fonalak eltüntetésére, és cuki, főleg a kis farkincája :-)

Hétvége szenvedéssel

 A csütörtök nagyon jó volt Vele. Home officeban voltam, s míg dolgoztam, ő nyomkodta a telefonját vagy a laptopot. Hozott ebédet, finomat ettünk. Munka után bevásároltunk, Obiban is voltunk, majd hazament késő este. Alig aludtam, másfél órát aludtam, mikor elment, majd 4-től 5.30-ig. Pénteken borzasztó kialvatlan voltam. Munka után aludtam egyet, úgy mentem át hozzá. Sajnos a kimrültségtől szétizzadtam magam. Kettőkor ébredtünk fel. Én lezuhanyoztam, ő húzott nekem tiszta ágyneműt és száraz ágyruhát adott. Nagyon szégyelltem magam. 

A szombat jól telt, családlátogattam, majd Agárdra mentünk fürödni. Jó idő volt, kellemes volt a kinti medencében lebegni. Hazamentünk, lezuhanyoztam, összepakoltam, nála aludtam, megint. Szerencsére nem izzadtam le annyira. Vasárnap jól ébredtem. Megbeszéltük, hogy lemegyünk a Balcsira napozni. És kezdődött a derékfájás. De valami rettenetes volt. A parton alig tudtam megmaradni, sem feküdni, sem ülni nem tudtam. Picit próbálkoztam, aztán sétálgattam. Hazafele még megnéztük Almádin a magaspartot, ettünk egy palacsintát, s hazamentünk. Még beugrottunk boltba. 

Hazamentem, kipakoltam, s mértem egy lázat. 38,8 ami nagyon sok. Elindítottam a mosógépet, majd aludtam egyet. Lement 38,4-re. Végigaludtam az éjszíkát, reggel már nem voltam lázas. 

A kemó gyógyszertől újra fáj a talpam. Egyelőre csak a jobb, de sántítok. Sajnos!!!!!

... kezelés _ méltányosságiból a 3.

 Kialvatlan voltam, ez a derékfájdalom nem hagyott békén. Nagyon fájt. Vettem be az opioidos Tramadolból, de ugye attól félek, hogy hozzászokok, de most nagyon kellett. Nem hatott semmit. Bekentem azzal a krémmel, amit Anyutól kaptam a leszakadt vállára, van benne gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító, semmi. Tettem rá vizes ruhát. Semmi. Sétálgattam, sirdogáltam, nincs fegyverem ellene, tehetetlen vagyok, ez dühít. Éfél körül leültem derékszögben a kanapéra, úgy jobb volt. Próbáltam úgy aludni, de lehetetlen. Elfeküdtem, gondoltam, elfogadom, hogy fáj, tűrök. Lassan elaludtam. 4.20-kor keltem. Na, akkor már tudtam volna aludni. Csitult a fájdalom. Összeszedtem magam, pakoltam szendvicset, gyümölcslevet, papírokat, magamat (ez volt a nehezebb), és időben elindultam a vonatra gyalog, mivel keresztapu hoz haza, ne maradjon a vasúton a kocsi. 

Eltévedtem. Gyalog. Fehérváron... Rossz utcába mentem be, gondoltam ez is oda vezet, de nem. Ráfordultam egy másikra, és megint a kórháznál voltam. Megijedtem, mert nem sok időm maradt a vonatig. Gyorsan googlen megkerestem az Erzsébet utcát, végigsiettem rajta (futni nem tudok), és elértem a vonatot. Aludtam Kelenföldig. Megint összeszedtem magam, utána már jó volt minden. Metro, onkológia. Elsőre találtak vénát, minden jól ment. Korán jött a doki, be is hívott, mivel át kellett mennem a patikába a cuccért. Átbeszéltünk mindent. A gerincemre kér sugarat, hátha segít, a fájdalmon biztos. Megbeszéltünk, hogy szedek véralvadásgátlót, hogy le tudják szívni a hasam. Fájdalomcsillapítóból 200 mg-ot lehet szedni egy nap, én 50 mg-ot szedek, szóval este 2 db mehet. Mindent átbeszéltünk, 2 hét múlva tali, gyorsan patika, 13.000 Ft, vissza, leadtam a méltányossági gyógyszert bekeverésre. 

Aztán ültem másfél órát. Sétáltam, fájt a gerincem. Többször rámmosolyogtak az nővérek, nem értettem miért nem kötnek be. Valamiért visszajött a dokim, s megkérdezte tőlük miért nem vagyok bekötve. Azt mondták azért, mert nem adtam le a papíromat. Valóban nem, elfelejtettem. De másfél óra alatt egyikük sem kérdezte meg, hogy tán felfeljtettem-e. Csak néztek és mosolyogtak. A dokim után behívtak, és mondták, hogy elfeljtettem leadni. Mondtam, hogy igen, de szólhattak volna. De ha lerakom az asztalukra, az is jó. De ELFELEJTETTEM! Dühös voltam. Tudták mire várok, miért nem kérték el?! Mindegy, az ember tényleg magára van hagyva, legközelebb jobban figyelek. 

Egyébként minden rendben ment. Átmentem a gerincesekhez időpontért, telefonon kell kérni, megadták a számot. Jött Keresztapu, hazavitt. Ettem, pihentem, horgoltam, ettem, horgoltam. Jól voltam.

Jól vagyok.

Szerintem híztam is, nem csodálom, kétszer reggelizek, kétszer ebédelek, ha éjjel megébredek is eszek. Éhes is vagyok. Az output lassú, ahhoz kell kis segítség, de jól vagyok.

Nem fáj semmi, nem feszül semmi, jól vagyok :-)

Felismerés

 Sokat őrlődök azon, hogy lassan lejár az időm. Az egyik orvos azt mondta, hogy van még 1-2 szép évem. Nyáron jár le. Nem veszem szentírásnak természetesen, de azért mégis beragadt a gondolataimba. Mikor gondolkodom, mindig arra jutok, hogy most vagyok a legboldogabb az életemben, ki merem jelenteni, hogy boldog vagyok! Na de miért? Miért most?

Tudom, hogy miért. Szeretem a párom, egész jól kijövök a családdal, a távolság sokat segít, szeretem az albim, nagyon jó ez a lakás és az elhelyezkedése is, szeretem a munkám. Vannak saját projektjeim, szeretem a hobbim. Igazából minden adott ahhoz, hogy jól érezzem magam, és boldog legyek. 

Arra jöttem rá, hogy mindent én teremtettem magam körül. Kerülöm a mérgező embereket, csak jó embereket gyűjtöttem magam köré. Levetkőztem minden negatív gondolatot. Még azon a tulajdonságomon kellene változtatnom, hogy hirtelen haragú, indulatos vagyok, és akkor iszonyú bunkó tudok lenni. Persze szépen csomagolom szavakkal :-) de attól még köcsög vagyok. A párom én húztam vissza magamhoz, mert vele jobb, mint nélküle. És tényleg szeretem. A családdal való kapcsolatomon sokat dolgoztam a pszichológusommal, és egész jól tudom már kezelni őket. Velem van a baj, nagyon kilógok a sorból. :-) A lakást én kerestem, választottam ki, jelentkeztem, és megkaptam. Tettem érte, akartam, így kerültem ide. A mukámat szeretem. Értem a rendszert, szeretek molyolni benne. A kollégáim is aranyosak, a legjobbak vesznek körül, szerencsés vagyok, ezt nem én teremtettem. Horgolok, olvasok, írok, ez mind feltölt. Jó ötleteim, gondolataim vannak, tényleg kreatív vagyok, ki tudok teljesedni.

Szóval ha igaz az elemzésem, akkor a kérdés az, hogy miért nem korábban tettem meg mindezt? Tudom miért. Azért, mert azt hittem van időm, és "majd alakul", "mégiscsak jó ez így, ahogy van", "félek a változástól", "mi van, ha nem jön össze és megint csalódok" stb... Ez mind hülyeség! Igenis akarni kell, bátornak kell lenni! Sokkal de sokkal bátrabban és tudatosabban kellett volna élnem eddig is, és akkor már sokkal korábban elmondhattam volna magamról, hogy boldog vagyok!

Miért nem élhetünk boldogan? Miért teszünk magunk köré korlátokat? Göngyöljük az apró problémákat, ahelyett, hogy megoldanánk, és arra vánánk, hogy majd az élet megoldja? A nagyokról meg igenis dönteni kell és utána lépni, nem odázni a dolgokat, mert felhalmozzuk csak a sok problémát, és megbetegszünk. Valaki előbb, valaki később. Valaki mentálisan és utána jönnek a szomatikus tünetek, majd a tényleges betegségek. A test reagál, kapcsolatban van az elménkkel. Sajnos arra még nem jöttem rá, hogy ha így meg tudom betegíteni magam, hogyan tudom gyógyítani. Szerintem jól csinálom, próbálok időt nyerni. Sajnos egészséges már nem leszek.

Összességében: legyetek bátrak! Döntsetek! Éljetek! És csak előre! Hajrá!

Ha már nekem nem sikerült, csak ilyen későn....

Virág Neki

 Ő panerlben él, és a virágok nem igazán bírják. Már többfélét kipróbáltunk, de szinte mindegyik halálra volt ítélve abban a pillanatban, amikor megvettük. Próbálkozunk, pár virág bírja. Vettünk orchideát is, de volt amelik 2 napon belül tetves lett és koronatő rothadása is volt, azt tuti a boltban kapta. Szóval most egy időre leálltunk a próbálkozással, igazából a vorágokat sajnáljuk. Szerettem volna neki egy törpe orchideát, de így nem. 

Aztán eszembe jutott egy áthidaló megoldás. (Hogy eddig miért nem, azt nem tudom.) Horgoltam neki egyet :-)

Ez egy korábbi mintám, már készítettem egyet, de horgoló cérnából, cuki lett. Most viszont amigurumi fonalból készült, cataniaból, még volt belőle. Amit helyett árulnak Puli fonalat, azzal nem vagyok jóban.

A minta tökéletes. A merevítéssel megszenvedtem, nem gondoltam, hogy ekkora lesz. Háromszor is visszabontottam a fejét. Először csak tömőanyaggal próbáltam keményre tömni, de lekanyult (mintha már készülne a panel életre), raktam bele egy vékonyabb drótot, az sem volt elég. Végül orchidea karóm volt itthon, azt szabtam méretre, és azzal merevítettem. Tetőtől talpig. Ez bevált.

Jó nagy a feje, nem gondoltam, hogy ekkora lesz, de behozza a tavaszt a lakásba, az biztos!

Zaklatottan, zaklatottan, zaklatottan

 Pénteken egyedül voltam délután, mert egy barátjának a születésnapját ünnepelték. Nem bántam, mert ezer dolgom volt, erőm meg ugye semmi.

Elhoztam a kocsit a szerelőtől, 107.000 Ft. Kb ennyire számítottam, rendben van az összeg. Mikor jöttem már hazafele, egy dombon nyomtam a gázt, egyszer csak elkezdett lassulni, abban a pillanatban minden világított a kijelzőn és motorhibát írt ki. Remek. Megijedtem. Próbáltam haladni, de csak lassultam. Így leálltam egy buszmegállóban. Újraindítottam az autót, azonnal felbőgött a motor 3000-3500 fordulat közöt sírt. Leállítottam és felhívtam a szerelőm. Azt mondta ne aggódjak, hazavisz az autó, aztán hétfőn megnézi. Szóval indultam, 3000-es fordulat, beraktam 1-be, akkor meg leesett 800-ra, és szépen lassan elindultam. Nyí-nyí-nyíííííííí. Vészvillogót kiraktam, olyan 70ig felgyorsultam, s kullogtam haza. A városban már nehezebb volt, a piros lámpánál bőgött Rezsőke, a mellettem álló autós rámnézett, mutattam neki, hogy nem akarok versenyezni, nem jó a kocsim. Ugjyan ez a zebránál, szegény néni elindult, én meg ott bőgettem a motort, nem győzte szedni apró lábait.... Hazaértem. Ma lett kész a kocsim, ezen túl vagyok.

Szombaton jött, szép napsütés, langyos levegő, elmentünk egy erdei sétára. Nagyon jó volt, egy kihalt tisztáson egymáshoz bújtunk, és mint a tenagerek, úgy viselkedtünk. Sokat nevettünk. 17.00-ra szerveztem egy családi vacsit a Gulyás Csárdába. Egész jól sikerült, Ő is ott volt, beszélgettünk, eltöltöttük az időt, kellemes volt. Így is, hogy korán mentünk, 8 órakor értünk haza. Kis fájdalomcsillapító, alkoholmentes Törley, süti, film, szex, alvás, pihenés, egymás ölelése... hajnali 1-kor mentünk ágyba. Reggel keltünk, tükörtojás pezsgővel volt a reggeli, majd elmentünk a veszprémi lengyel piacra. Viharos szél, hideg. Nagggggyon hideg volt. Azért jól éreztük magunkat. Vettem kosarakat, meg volt megint szabadrablás, onnan 2 kávéscsészét szereztünk. Ettünk hotdogot, fincsi volt, mint mindig. Palacsintát már sehol sem kaptunk, mindenhol elfogyott. Nincs is jobb hidegben, mint egy meleg kakaós palacsinta, mindenki azt kívánta. Hazamentünk, még egy kicsit összebújtunk, aztán mentünk Hajdú Balázs estre Pákozdra. Jó volt. Igazából jobb volt, mint gondoltam. Csak akkor már rázott a hideg, és fájt a derekam. Alig vártam, hogy vége legyen. De egyszer minden véget ér, ez is. Aztán vérzett az orrom is. Úgy volt, hogy elmegyünk még pékségbe, de kértem, hogy vigyen haza, mert már nem vagyok annyira jól. Így lett.

Lezuhanyoztam, s ledőltem. Fájt a derekam, izzadtam. Nem nagyon tudtam aludni, 3.21-kor keltem. Újabb zuhany, mert olyan volt a pizsim, mintha abban fürödtem volna. Vonattal mentem dolgozni reggel, gyalog ismét, mert nincs kocsim. Vasút fél óra, de jólesett a séta. Egész jól bírtam a hétfőt.

Ez a derékfájás és a láz kikészít éjjel

A haj és a smink ereje

 Ez a bejegyzés azért született meg, mert a blogom elsősorban azoknak szól, akik hasonló problémával küzdenek, és esetleg tudok segíteni a saját tapasztalataimmal.

Megjött a hajam. A keddi nap erről szólt. Az örömről. (Egyébként elkészült a CT-m is, szar, annál is szarabb.) Vártam, hogy hazaérjek, hogy felvegyem, hogy símogassam, magamra igazítsam, fésüljem, csűrjem, csavarjam, vasaljam.

Először kivettem a hajhálóból, az egyik kezemen tartva, a másikkal kezdtem el igazgatani a szálaka, és visszanyeretni vele eredeti alakját. Aztál elővettem a parókafésűm, úgy igazítgattam. Felhúztam a harisnyát a fejemre, majd feltettem. Nagy. Ez volt az első észrevétel. Közepes méretűt rendeltem, igazából nem voltam/vagyok tisztában a méretekkel. A gumis kapcsokkal rágiazítottam a fejbőségemre, így jó lett. Viszont nem elég kerek hozzá a fejem, kitömtem. Nem ijedtem meg, egy egész sapkát (vékonyat) feltekertem, és betettem alá. Majd a harisnya alá, így jó. Ettől kerekebb a fejem. Sosem volt még ennyi hajam. Igazgattam. A hálót levágtam. A fülemnél még igazítani kell. Végül megvasaltam, alacsony hőfokkal, csak hogy mégis legyen hatása is. Így már jó lett. Járkáltam a lakásban, főztem, lehajtottam a ruhákat. Belenéztem a tükörben. Gyönyörű, csodaszép haj. Furcsa. Le akartam venni, és felhúzni egy sapkát, de kényszerítettem magam a viselésére. Elkezdett zavarni, hogy van hajam. Megpróbáltam elcsatolni, de nehezen ment, mert a fülemnél még nem jó, és még nem is tudom hogy lesz jó. Ezért úgy csatoltam el, hogy hagytam ott egy kis fedőhajat. Így jó volt. Aztán este lett. Levettem. Még nem érkezett meg a parókatartó fejem, így a konyhai papírtörlő tetejére tettem egy tésztaszűrőt. Azon aludt. 

Reggel felkeltem, és azon gondolkodtam, hogy el merek-e menni parókában itthonról. Végül úgy döntöttem, hogy igen, de beteszek a táskámba egy sapit, ha bármi lenne. Összekészültem, ahogy szoktam. Kajapakolás, szellőztetés, zuhany, öltözés. Aztán a paróka. Jól áll, eltűztem, ahogy este próbáltam, és elfogadtam, hogy ez van. Tetszett a látvány.

Ültem a metrón, néztem az embereket a csodaszép hajamban. Senkinek sincs ilyen tuti frizurája. A haj emberi, így nem látszik hogy paróka. Igazából abból lehet rájönni, hogy túl tökéletes a frizura. Tartása van, sok haj van benne, és még  a szél is alig lebbenti meg. Egyszerűen tökéletes. Jól éreztem benne magam, visszanyertem az önbizalmam. 

Este megigazítottam a fülemnél, és addig nézegettem, míg rá nem jöttem, hogyan lehet a kapcsokkal hátra összehúzott bőséget egyenletesen eloszlatni. De rájöttem. És hát varrónő az Anyám, szóval ezt meg fogjuk oldani, hogy még jobban passzoljon a fejemre. Mint egy úszósapka. Néztem nagycsomó videót a gondozásról, viselésről, felvételről, levételről. Kellett még rendelnem ragasztót, hogy még véletlenül se mozduljon el, és ragasztóoldót, hogy le tudjam venni. Erről is néztem videókat. Azt hiszem, már teljesen kikupáltam magam. 

Reggel felkelek. Menetrend van, szertartásokkal. Először is felöltözöm, ennek részeként a talpaim alaposan bekrémezem, mert még mindig száraz. Ami elhalt bőr, le fog jönni, azzal nincs mit tenni, az alatta levő új bőrt hidratálom. Utána húzom fel a zoknim. Fogmosás, arcmosás, arckrémezés, orrnyálkahártya krémezés. Szellőztetek. Közben összekészeítem a reggelim, tízóraim, ebéd, esetleg uzsonna. Fehérjeturmix glutaminnal. Esetleg tápszer is. Utána jön újra a fürdőszoba. Alapozó, highliter, szemhéjpúder, szemceruha, pillaspirál, szemöldökspirál, paróka. Közben énekelem az "I am secret, I am woman, I am sexy, I am not" szlogent, ami nem pontosan így van, de én így szoktam hümmögni. Alapos kézmosás, majd alapos kézkrémezés. Telefonok a táskába. Így vagyok kész indulásra. Ez kb másfél óra sajnos, rövidebb idő alatt nem nagyon tudok összekészülni. 

A héten nincs autóm. Igyekszem sokat sétálni, ahova lehet és amikor nem szorít az idő gyalog megyek. Belváros 45 perc, vasút 30 perc. Ma gyalog szeretnék hazamenni, meglátjuk milyen idő lesz. Semmi dolgom délután.

Gondolkodtam, hogy megosszam-e ezt a fotót. Mivel őszinte vagyok, és nem tehetek róla, hogy ebbe a helyzetbe kerültem, így próbálom nem szégyelni magam. Egy előtte utána fotót raktam össze. Hát ez van:

A smink és paróka ereje. Szóval férfiak, vigyázzanak kit visznek haza :-D

Megint annyi minden történt

 A péntek nagyon jó volt. Vacsiztunk, együtt voltunk. Szuper volt minden. Szombaton elmentünk ebédelni a Pléh Csárdába, ami arról híres, hogy hatalmas adagokat adnak. Sajnos semmit nem találtam, amit megehettem volna, mert jó magyar szokás szerint minden bő olajban van kisütve. Igen, így finom, tudom, még emlékszem, de nem ehetem meg. Ő evett, én pedig egy közeli bódéban vettem sült csirkecombot krumplipürével. Jó volt az is.

 Aztán elmentünk az AMTS kiállításra. Nagyon jó volt, szinte elrepült az idő, de nagyon elfáradtam. Meg is jegyezte, hogy elgyötört vagyok. 4,5 órát mászkáltunk, szóval ja, elgyötört voltam. Hazafelé végigaludtam az utat.

Hazament, lezuhanyzott, visszajött. Együtt aludtunk el, együtt ébredtünk. Kikészültem. Végig izzadtam az éjszakát, mindenem vizes volt, mikor felébredtem, az ágynemű, párna, sapkám is. Zuhannyal kezdtem a napot. Elmentem családlátogatóba. Az is jó volt, vittem haza téli cuccot, hoztam vissza tavaszit. Van a lépcsőházban egy doboz, ahova be lehet tenni, amire nincs szükséged, és elviszi az, akinek kell. Teleraktam táskákkal, amiket már nem hordok :-) Átültettem néhány virágot, mostam, nagyon aktív voltam. Aztán elvittem az autót szerelőhöz.

Szóval most nincs kocsim. Logisztika az egész nap. Tegnap behozott a kollégám dolgozni, a futár hazavitt. Régóta meg akartam sütni egy kifordítós almatortát. Volt időm, gondoltam na most! Mindent recept szerint készítettem, és gyönyörű lett.

Alig vártam, hogy kihűljön. Nekimentem egy villával. És hát nem jó. Valahogy túl vajas, vagy nem tudom. Megpróbáltam a tésztát kiszedni, ahol ne ázott el, szerintem az jó. De a karamellben szerintem sok a vaj, és teljesen átáztatta a tésztát, ettől zsíros íze van. Rettenetes. Reggel kidobtam a kukába.

Gyalog indultam pszichológushoz, mert ugye nincs autóm. Úgy terveztem 45 perc alatt besétálok, 40 elég lett. Közben megcsodáltam a Romkertben a belvízi vadkacsákat. Cukik.

Pszichó után ugye dolgozni kellett mennem. Gondoltam elindulok gyalog a busz nyomvonalán, s majd valamikor felugrok rá, ha jön. Aztán láttam egy másik buszt, ami pont jött. Rémlett, hogy az is jó nekem. Futottam picit. Hát, nem tudok futni. Mint a zerge, azt látni kellett volna, még fehér foltok is jöttek a látóterembe, de elértem. Leültem, megnéztem gyorsan, és tényleg jó volt nekem. Közben hívott a futár, hogy csomagot hozott. Megkértem kolléganőmet, hogy vegye át. 

És igen! Megjött a parókám! Elsőre jónak tűnik. Szép, tényleg emberi haj, jó a formája. Persze a csomagolás és utazás megviselte, de szerintem jó lesz. Lehet, hogy zavarni fog, mert még soha nem volt ennyi hajam és ilyen jó frizurám. Ma megmosom, beápolom, befésülöm, és várom, hogy megszáradjon. Lehet szoknom kell majd :-)

Zsuzsa meghalt. Vajon hol van most?

Nagyon jól vagyok

 Kicsattanok, úgy érzem. Tele vagyok energiával, tudok gondolkodni, mozogni, nem fáj semmi. Úgy ébredek, hogy tiszta a fejem, lelkes és tevékeny vagyok. Talán már egy hét is eltelt az utolsó fájdalomcsillapító óta.

A tenyereimen és talpaimon a bőr már le fog jönni, most csúnya, rongyos, de legalább már nem fáj.

Az orrnyálkahártyám gyógyul. Még mindig sokat folyik, de már nem vérzik annyit. Reggel, mikor kifújom, már nem véres sebek jönnek ki. Erről nem töltök fel képet :-) Továbbra is kenem nasalea-val, segít, remélem hamarosan meggyógyul.

Az arcomon a bőr piros, kemó mellékhatás. Ilyenkor a szeplőim is erősebbek, a vonásaim is mások, nem szeretem. Az utoljára 5 évvel ezelőtt korrekciózott szemöldök tetoválásom is ilyenkor sötét, újra előjön, ez mondjuk nagyon érdekes. A kemófoltjaim is határozottabban látszanak, ez is zavar. Alapozó, vastag smink. Csak ez segít.

Hajam már csak pár szál van. Sapkát hordok éjjel és nappal is. Nappal érthető okokból, éjjel viszont azért, mert egyszerűen fázik a fejem. És így a párnát sem kell minden reggel hajtalanítanom. Még van pár szál, reggelente addig kotrom, amíg jön, míg van türelmem. Aztán sapka. Várom a parókám. Április 6-ra ígérték, remélem nem késik. Ő elfogadta, hogy sapkában vagyok. Úgy érzem, nem néz rám másként, továbbra is engem lát. Aki vagyok. Beszélek a parókáról, szoktatom. Együtt nézegettünk másikat is, hogy ha már így, akkor legyen akár több is, mindig alkalomhoz illő frizura, hajszín :-) Szerintem elfogadja, most legalábbis úgy tűnik.

Vizes vagyok. Ez maradni is fog, mivel a biológiai kezelés mellékhatása. Igyekszem rengeteg fehérjét fogyasztani, az segít, és a mozgás is. Nem szeretem, mikor feltelek, mert nehezen mozgok, feszül mindenem, nehéz felhúzni a cipőt, nehéz járni, olyan vagyok mint a michelin baba, szuszogok, döcögök, és minden nehezemre esik. Igyekszem megelőzni, vagy kezelni, de nem feltétlenül tudok hatással lenni rá. Most jó, remélem így is marad.

Ami nemrég jutott eszembe, hogy elmúlott az az iszonyatos derékfájás. Nem tudom mi az oka, nem is akarom tudni, egyszerűen örülök neki és kész.

Két hét múlva kezelés. Megpróbálom kiélvezni ezt a 2 hetet, kihasználom, míg jól vagyok. Ilyenkor szoktam jól kitakarítani, míg van erőm és kedvem. Ma lesz a napja :-)

Nagyon jó úgy kelni, hogy az életen gondolkodom és nem a halálon. Hogy tiszta a fejem, és vannak tervezim. Persze, helyén kezelem a betegségem, nincsnek hosszú távú terveim, csak itt és most legyek jól!

És mindenkinek ezt kívánom!

Őrült tyúk

 Jajj, hát találtam egy nagyon jó tyúk mintát. Ezek az oroszok tudnak azért valamit, nagyon jó, szép, kifinomult mintáik vannak szerintem. Ez a minta is tökéletes. Annyit változtatnék rajta, hogy én jobban szeretem menet közben belehorgolni az "egyéb részeket", mint utólag felvarrni. Egyrészt nem tudom szépen felvarrni, másrészt szerintem stabilabb és egyenletesebb, ha úgy van belehorgolva.

Minta:

https://www.liveinternet.ru/users/zhanna1000/post404563688/

Élveztem a horgolás minden pillanatát, és alig vártam, hogy elkészüljön. Asszem, az idei húsvét legjobb munkája ez lett.

Következő kezelés

 Vonattal mentem, minden oké volt, időben érkeztem.

Sajnos vénám nem nagyon van, nehezen szúrtak meg, de aztán rendben volt, tudtak venni vért, branül rögzítve.

Leültem, vártam az orvost. Közben megreggeliztem, ittam ügyesen, hogy ne legyen üres a gyomrom. Soká jött az orvos, míg más betegeket behívott, kiadta a receptemet, átmentem a patikába kiváltani a szert. Meg még vettem jópár dolgot, bevásárló listával megyek már, mint a boltba... szánalmas.

Vittem a gyógyszert, beadtam a lányoknak, vártam tovább. Hívott az orvos. Átbeszéltük, hogy nagyon ledöntött az előző kezelés, és nem ez a cél. Úgyhogy kicsit változtatott rajta. A hányós-hasmenős, bőrrepesztőst nem kapom. Juppiiii.

Bekucorodtam a székbe, jött is a nővér. A vénám addigra nem működött, mellé ment. Újra kellett szúrni. A másik karomat szúrta meg, ott jó helyen volt, és már ment is a cucc. A suprastintól megint bekábultam. Rossz ez az állapot, szédülök, ébrenlét és alvás között lavírozok, de elaludni nem tudok, nem olyan mit az altató, inkább csak összezavarja a fejem. Na de mindegy. Aztán jött a méltányossági, az nem okozott semmit, még kába voltam a suprastintól. Közben írtam Keresztapunak, hogy mikor végzek. Indult.

Branül  kihúz, még várnom kellett, így megettem a másik szendvicsem is, ittam ügyesen. Nincs hányinger, nincs rosszullét, csak nem tiszta a fejem. Hazafele beszélgettünk, minden rendben volt. Minden rendben van. 

Mikor hazaértem, ebédeltem, majd aludtam egyet. Egyet később is. Aztán éjjel már nem. Kemó után pár napig nem tudok aludni, és fáradt sem vagyok. 

Éjjel kötöttem. Az egyik kolléganőmtől kaptam bugyirózsaszín fonalat, örökölte, de nem kellett senkinek a családban a színe miatt. Nekem meg nagyon tetszik, az én színvilágomba teljesen beleillik, úgyhogy abból kötök egy mellényt, ami rájön a nagy hasamra. Ezzel foglalkoztam éjjel. Olyan 3 óra felé köteleztem magam az alvásra. Nagyjából sikerült, 5 után keltem. Előkészítettem a töltött csirkecombokat, mert jön ebédre Ő. Beraktam a hűtőbe, majd 10-kor bedugom a sütőbe. Főztem őszibarack krémlevest, de rossz volt a tej, úgyhogy az kuka. Akartam bedolgozni egy sütit, de nincs itthon liszt. Ez is hogy fordulhat elő?! Beindítottam a mosógépet, s elkezdtem dolgozni. Jól telik a nap.

Jól vagyok :-) tele energiával. Nem tudom meddig tart, de most élvezem