A múltkori túrán nagyon jól éreztem magam. Így megint elmentünk kirándulni. 7,5 km, könnyű, 2 óra alatt végigjárható. Az Ingó-köveknél jártunk.
Mikor elindultunk, eszembe jutott, hogy nem, egyáltalán nem éreztem jól magam, sőt, nagyon kikészültem. Most is így volt. Mondta is, hogy nagyon elgyötört vagyok. Az voltam. Bár sütött a nap, de fújt a szél, és hideg volt. Így sapka, kapucni, zsebre tett kéz, és csak arra tudtam koncentrálni, hogy egyik lábam tegyem a másik után, és akkor haladok. Nem nagyon tudtam gyönyörködni a táj szépségében, a túlélésre koncentráltam. Közben bedugult a fülem, az orrom, még mindig nem jó. Jobb, de még nem jó. Volt egy rész, ahol seggen csúszva tudtam csak lehozni a nagy hasam a hegyről. Nem voltam boldog. A végén már csak túl akartam lenni az egészen. Koncentráltam a légzésre, egyszerűen elfogyott a tüdőm. Fáztam, kimerültem. Hazavitt, hogy összeszedjem magam, aztán mentem hozzá, mert nála aludtunk szombaton. Délután négykor léptem be a lakásba, appranax, ötig aludtam. Akkor lettem egy kicsit jobban, de nem tudtam rögtön felkelni. Aztán zuhany, öltözés, cuccolás, nem értem hozzá hatra. De mindegy...
Vacsi, tévé, cigi. Csak feküdtem, mint egy darab fa, semmire nem voltam alkalmas. Olyan éjfél körül kezdtem mozgolódni. Reggel 8-ig aludtam. 10-ig szedtem össze magam, mentem a családhoz. Megszólalni nem volt erőm. Feszült, fáradt voltam. Csak pihenésre vágytam, és hogy mindenki békén hagyjon. Be akartam ülni a sarokba egy takaróval, és senki ne szóljon hozzám, és nekem se kelljen megszólalnom. Nem tudom szavakba önteni ezt a fajta fáradtságot. Amikor a test és a lélek egyszerre veszíti el az energiáját, és semmire nem képes. Az életemben máskülönben ilyet nem éreztem.
A családtól visszamentem még hozzá, filmeztünk, használhatatlan voltam. Aztán akárhogy kért, akárhogy szeretem, hazamentem. Zuhany, ágy. Semmit nem aludtam. Vándoroltam a nappali és a hálószoba között. Éjjel egykor kakaóztam. Hajnalban keltem, mentem dokihoz, aztán dolgozni. Nyűgös voltam, feszült. Munka után patika, bolt, pénzt felvenni, vacsit venni, haza. Vacsi, zuhany, 7-kor ágy. 10-ig aludtam. Akkor éreztem úgy, hogy most már kipihentem magam. Elaludtam, órára keltem. Ma kedd van. Ma már jól vagyok.
Nem jó ez így, de ez van. Nem tudom mit tehetnék. Semmit. Nem tudom mikor múlik el. Soha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése