Most már vannak. Jönnek, mennek, itt és ott, szúr és nyom, lüktet, esetleg tompán velem van egész nap. Változó. Ha valami nagyon fáj, akkor az napokig, akár másfél hétig is fáj, aztán elmúlik, de addigra fáj valami más szerencsére. Már nincs olyan, hogy nem fáj és minden oké.
Van egy visszatérő derékfájdalmam. Nem pont a derekam fáj, hanem bal oldalon valahol, amit persze nem tudok kitapogatni, nem úgy van, hogy kicsit megnyomkodom, megfogom, és utána jobb lesz. Valahol mélyebben, belül helyezkedik el. Olyan, mintha egy idegszál becsípődne. Aztán valaki, alattomos módon, megpengeti ezt a szálat. Váratlanul alakul ki, nem tudtam eddig semmihez sem kötni, ami kiváltaná. Nem tudom min múlik, így elkerülni, megelőzni sem tudom. Csak azt tudom, hogy ha jön, akkor az nagyon fáj, napokig velem marad, és semmi nem használ ellene.
Este volt már, kornyadoztam a kanapén, így bekucorodtam az ágyba, mikor éreztem, hogy a kis idegszálam kúszik befele, és be fog csípődni. Mire ez végigfutott az agyamon, már jött is a fájdalom. Remek. Próbáltam helyezkedni, de ilyenkor sehogy sem jó. Égetett. Bal kézzel fogtam a fájdalmam, összeszorítottam a szemem, és nyöszörögtem. Aztán még jobban fájt. Felkeltem, hogy sétálgatok a lakásban, az szokott segíteni. De most nem lett jobb. Bevizeztem egy kis törölközőt, ráhúztam a bugyim, trikóm, pólóm, majd a pizsunacim, s visszagömbölyödtem magzatpózba az ágyba. Az összes izmom megfeszült, míg valaki pengette a fájdalom dalát az idegszálamon. Próbáltam újra sétálni, de nem bírt el a bal lábam, a fájdalom a bokámig kúszott, vissza a magzatpózba. Éjfél körül éreztem, hogy enged, elaludtam. Alvás közben végiggondoltam, hogy lemondom az orvost, ahova reggel kellett mennem, itthon maradok, és a könyvklubot is lemondom. 4.45-kor csörgött az ébresztő. Lábra tudtam állni, már csak egy enyhe sötét, égető fájdalom volt a derekamban. Felöltöztem. Összeszedtem a cuccom. Be tudtam szállni a kocsiba. Időközben vehettem be már fájdalomcsillapítót. Mire a vasútra értem, semmi bajom nem volt. Az álmosságot leszámítva...
Nehéz nap volt, a fájdalom az összes energiát kivette belőlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése