Nagyon jól vagyok

 Kicsattanok, úgy érzem. Tele vagyok energiával, tudok gondolkodni, mozogni, nem fáj semmi. Úgy ébredek, hogy tiszta a fejem, lelkes és tevékeny vagyok. Talán már egy hét is eltelt az utolsó fájdalomcsillapító óta.

A tenyereimen és talpaimon a bőr már le fog jönni, most csúnya, rongyos, de legalább már nem fáj.

Az orrnyálkahártyám gyógyul. Még mindig sokat folyik, de már nem vérzik annyit. Reggel, mikor kifújom, már nem véres sebek jönnek ki. Erről nem töltök fel képet :-) Továbbra is kenem nasalea-val, segít, remélem hamarosan meggyógyul.

Az arcomon a bőr piros, kemó mellékhatás. Ilyenkor a szeplőim is erősebbek, a vonásaim is mások, nem szeretem. Az utoljára 5 évvel ezelőtt korrekciózott szemöldök tetoválásom is ilyenkor sötét, újra előjön, ez mondjuk nagyon érdekes. A kemófoltjaim is határozottabban látszanak, ez is zavar. Alapozó, vastag smink. Csak ez segít.

Hajam már csak pár szál van. Sapkát hordok éjjel és nappal is. Nappal érthető okokból, éjjel viszont azért, mert egyszerűen fázik a fejem. És így a párnát sem kell minden reggel hajtalanítanom. Még van pár szál, reggelente addig kotrom, amíg jön, míg van türelmem. Aztán sapka. Várom a parókám. Április 6-ra ígérték, remélem nem késik. Ő elfogadta, hogy sapkában vagyok. Úgy érzem, nem néz rám másként, továbbra is engem lát. Aki vagyok. Beszélek a parókáról, szoktatom. Együtt nézegettünk másikat is, hogy ha már így, akkor legyen akár több is, mindig alkalomhoz illő frizura, hajszín :-) Szerintem elfogadja, most legalábbis úgy tűnik.

Vizes vagyok. Ez maradni is fog, mivel a biológiai kezelés mellékhatása. Igyekszem rengeteg fehérjét fogyasztani, az segít, és a mozgás is. Nem szeretem, mikor feltelek, mert nehezen mozgok, feszül mindenem, nehéz felhúzni a cipőt, nehéz járni, olyan vagyok mint a michelin baba, szuszogok, döcögök, és minden nehezemre esik. Igyekszem megelőzni, vagy kezelni, de nem feltétlenül tudok hatással lenni rá. Most jó, remélem így is marad.

Ami nemrég jutott eszembe, hogy elmúlott az az iszonyatos derékfájás. Nem tudom mi az oka, nem is akarom tudni, egyszerűen örülök neki és kész.

Két hét múlva kezelés. Megpróbálom kiélvezni ezt a 2 hetet, kihasználom, míg jól vagyok. Ilyenkor szoktam jól kitakarítani, míg van erőm és kedvem. Ma lesz a napja :-)

Nagyon jó úgy kelni, hogy az életen gondolkodom és nem a halálon. Hogy tiszta a fejem, és vannak tervezim. Persze, helyén kezelem a betegségem, nincsnek hosszú távú terveim, csak itt és most legyek jól!

És mindenkinek ezt kívánom!

Őrült tyúk

 Jajj, hát találtam egy nagyon jó tyúk mintát. Ezek az oroszok tudnak azért valamit, nagyon jó, szép, kifinomult mintáik vannak szerintem. Ez a minta is tökéletes. Annyit változtatnék rajta, hogy én jobban szeretem menet közben belehorgolni az "egyéb részeket", mint utólag felvarrni. Egyrészt nem tudom szépen felvarrni, másrészt szerintem stabilabb és egyenletesebb, ha úgy van belehorgolva.

Minta:

https://www.liveinternet.ru/users/zhanna1000/post404563688/

Élveztem a horgolás minden pillanatát, és alig vártam, hogy elkészüljön. Asszem, az idei húsvét legjobb munkája ez lett.

Következő kezelés

 Vonattal mentem, minden oké volt, időben érkeztem.

Sajnos vénám nem nagyon van, nehezen szúrtak meg, de aztán rendben volt, tudtak venni vért, branül rögzítve.

Leültem, vártam az orvost. Közben megreggeliztem, ittam ügyesen, hogy ne legyen üres a gyomrom. Soká jött az orvos, míg más betegeket behívott, kiadta a receptemet, átmentem a patikába kiváltani a szert. Meg még vettem jópár dolgot, bevásárló listával megyek már, mint a boltba... szánalmas.

Vittem a gyógyszert, beadtam a lányoknak, vártam tovább. Hívott az orvos. Átbeszéltük, hogy nagyon ledöntött az előző kezelés, és nem ez a cél. Úgyhogy kicsit változtatott rajta. A hányós-hasmenős, bőrrepesztőst nem kapom. Juppiiii.

Bekucorodtam a székbe, jött is a nővér. A vénám addigra nem működött, mellé ment. Újra kellett szúrni. A másik karomat szúrta meg, ott jó helyen volt, és már ment is a cucc. A suprastintól megint bekábultam. Rossz ez az állapot, szédülök, ébrenlét és alvás között lavírozok, de elaludni nem tudok, nem olyan mit az altató, inkább csak összezavarja a fejem. Na de mindegy. Aztán jött a méltányossági, az nem okozott semmit, még kába voltam a suprastintól. Közben írtam Keresztapunak, hogy mikor végzek. Indult.

Branül  kihúz, még várnom kellett, így megettem a másik szendvicsem is, ittam ügyesen. Nincs hányinger, nincs rosszullét, csak nem tiszta a fejem. Hazafele beszélgettünk, minden rendben volt. Minden rendben van. 

Mikor hazaértem, ebédeltem, majd aludtam egyet. Egyet később is. Aztán éjjel már nem. Kemó után pár napig nem tudok aludni, és fáradt sem vagyok. 

Éjjel kötöttem. Az egyik kolléganőmtől kaptam bugyirózsaszín fonalat, örökölte, de nem kellett senkinek a családban a színe miatt. Nekem meg nagyon tetszik, az én színvilágomba teljesen beleillik, úgyhogy abból kötök egy mellényt, ami rájön a nagy hasamra. Ezzel foglalkoztam éjjel. Olyan 3 óra felé köteleztem magam az alvásra. Nagyjából sikerült, 5 után keltem. Előkészítettem a töltött csirkecombokat, mert jön ebédre Ő. Beraktam a hűtőbe, majd 10-kor bedugom a sütőbe. Főztem őszibarack krémlevest, de rossz volt a tej, úgyhogy az kuka. Akartam bedolgozni egy sütit, de nincs itthon liszt. Ez is hogy fordulhat elő?! Beindítottam a mosógépet, s elkezdtem dolgozni. Jól telik a nap.

Jól vagyok :-) tele energiával. Nem tudom meddig tart, de most élvezem

Meglepetésekkel teli hétvége

 Pénteken kezdődött a "hétvége". Reggel jól ébredtem, mentem hasleszívásra ahogy szoktam. Időben értem, ott volt az orvos is, így már 8 óra előtt behívott. Két helyről szívott, hasüregből és cisztából is. Kicsit nehezen állt el a vérzés, mondogatták is, de rendben volt minden. Szaladtam a munkahelyemre. Rákattantam a Lipótira, vettem túrós, meggyes pitét és barackos túrós álmot. Kajával megpakolva trappoltam befele, minden oké. Kolléganőmmel megtízóraiztunk, isteni volt minden, amit vettem. Jó lesz, asszem lecserélem az Aldis csokis muffint (ami szintén isteni) most Lipótira. 

Aztán elkezdtem érezni, hogy olyan meleg, nedves a hasam. Lenéztem, és már véres volt a ruhám. Természetesen fehérben voltam. :-) Kimentem a mosdóba, megnéztem tükörben, és hát bazi véres voltam. Raktam be tisztasági betétet, hogy felfogja a vérzést, egyelőre nem tudtam mit tegyek. Volt egy megbeszélésem, de éreztem, hogy szivárog a vér. Azt végigcsináltam, aztán összeszedtem a cuccom, irány az SBO. Elköszöntem kolléganőmtől, nem volt mit tenni, mennem kellett. Meg voltam ijedve. Pont úgy néztem ki, mint akit lelőttek.

Míg rohantam Kelenföldre, útba esik egy magánkórház. Ó, nagyszerű, kérek egy kötéscserét, hogy a vonaton kicsit jobban fessek, s megyek is tovább. Hát, azt mondták nincsenek erre felkészülve (mondom kórház-kötéscsere), így vérző hassal elküldtek. Jött a vonat, nem fájt semmi, jól is voltam, csak az ijedelem.

Ami fokozódott, mikor beértem az SBO-ra, rögtön előre vettek, támogattak (pedig jól voltam, vonat, kocsi stb.), fektettek. Vettek vért, vérnyomás, kifaggattak stb. Ez mindig bonyolult, mert elég nehéz orvosi történetem van :-) Kaptam véralvadásgátlós meg sebösszehúzós nyomókötést. Feküdtem, írogattam barátoknak, családnak, elvoltam. Más így, hogy jól vagyok. 2,5 órát kellett feküdnöm, felet ülnöm, és ha minden oké, hazamehetek. Minden oké volt. Csak eltelt az idő, talán olyan 6 óra felé jöhettem ki az SBO-ról. Vasárnap kontroll vérvétel. Jó. Ja, mert nem értették, hogy miért magas a fehér vérsejtszámom. Mondtam, hogy szúrom, ettől megnyugodtak. De ne szúrjam tovább.

Elmentem a munkahelyemre, leraktam a hozott iratokat. Bevásároltam, hazamentem. Este volt. Ettem. Sokat. Szerencsére van étvágyam. Beszéltem Vele, hogy akkor szombat 10-kor tali. Alig vártam. Csak aggódtam a vérzés miatt, de úgy tűnt elállt, nem ázott át a kötés.

Szombat reggel levettem a kötést. A seb nem vérzett, lezuhanyoztam, bekrémeztem száraz porhüvelyem, s nagy meglepetésemre elkezdtem leszedni a hajat a fejemről. 

Erre sem voltam felkészülve. Döbbenten álltam a tükör előtt, és nem tudtam mit tegyek. Mindjárt randim van, meg hát egyébként is na. Először fésűvel, aztán marokkal szedtem ki a hajat. Paróka kell. Azonnal. Felkészültem a találkozóra, megreggeliztem, összeszedtem magam, a maradék hajam begöndörítettem, de a hajvasaló is csak szedte ki. Mindegy, most akkor is jól fogom érezni magam! 

Jött, nem vett észre semmit. Nagyon jó nap volt, Pakson voltunk, jókat sétáltunk, jókat ettünk, egyszer eláztunk. De jól éreztem magam, semmi nem fájt, semmi nem feszített. Fantasztikus almatortát ettem Simontornyán a Tulipán étteremben, fahéjjas tejföllel volt leöntve, és nagyon puha laza tésztája volt, szerintem úgy volt belekeverve az alama lereszelve. Találtunk egy kis öblöt, ahol olyan jó lett volna napozni. Igaz, nem volt hideg, de a nap nem sütött ki egész nap.

Az esti zuhany után kiszedtem annyi hajat, amennyit csak tudtam. Még nem vette észre, csak annyit mondott, hogy tele van a szája a hajammal. Vacsiztunk, aztán elszívtuk a fájdalomcsillapítónkat. Hajnali 2-ig "buliztunk". Nagyon jó volt. Egész éjjel összebújva aludtunk. Összeragadtunk, összeizzadtunk, de nem engedtük el egymást. Reggel jól ébredtem. Mondtam is neki, hogy olyan jó úgy kelni, hogy nem fáj semmi. Azt mondta ez a normális. Hát, igen. Kinek.

Utána elmentem családlátogatóba. Előtte persze levetettem a vért az SBO-n, nem kellett megvárnom az eredményt, majd hívnak. Jó. Irány a cuki, mert Keresztapu születésnapját elfejeltettem. Egyszerűen kiesett. Nem akartam elmenni mellette szó nélkül. Vettem csokitortaszeletet, 4 darabot. Örömmel vittem. Jó volt otthon, Anyu kimosta a véres ruháim, mert a kezemen szét van repedve a bőr. 

Pepi kutyám nincs jól, 2 napja kucorog. Orvos szerint semmi baja, öreg. Szegénykém, úgy sajnálom, olyan jó kutya, nagyon jó természete van! Szóval mentem Keresztanyámékhoz, vittem a tortaszeleteket nagy boldogan, a meglepetés miatt, hívom a kutyát, nem jön. Megmérgezték, így Joye elment. Borzasztó. Megettük a totrtát, beszélgettünk, sapkás fejemmel mentem haza, mert jön Ő.

Lezuhanyoztam, kiszedtem a hajam, amennyit csak tudtam, hogy ne akkor hulljon, mikor ott van. Úgy a fele ment el 2 nap alatt. Éppen megszárítottam a maradék satnya szálakat, mikor megérkezett. Belenéztem a tükörbe, na, ezt már nem lehet leplezni. Belépett. Mondtam, ne ijedjen meg, de el fog menni a hajam. Elsírtam magam. Ölelt. Mondta, hogy kár volt megmondanom. De hát látszik, ezt azért nehéz eltitkolni. Rendeltem parókát, megmutattam neki. Tetszett, megbeszéltük, hogy ha bejön ez a dolog, akkor veszek másikat is. Ennek örült, minden nap új nővel lehet. :-) Mindenben meglátja a pozitívumot, vagyis eltakarja az igazságot, de nem baj. Megbeszéltük, hogy nem beszélünk róla többet. A délután jól telt, elszívtuk a fájdalomcsillapítónk maradékát, csak úgy megelőzésként. Hatalmasat aludtunk. Olyan 6 óra felé dőltem ki, este 9-kor ébredtem. Bevacsiztunk, nagyon éhesek voltunk. Összeszedte magát, hazament. Visszafeküdtem, reggel 4-ig aludtam.

Kipihenten, fájdalom nélkül ébredtem. Összeszedtem magam, megreggeliztem, azért csomagoltam másod reggelit is, ebédet, fehérjeport, tápszert, gyógyszereket, mindeeeeeent. Aztán leszedtem a hajam a fejemről, átválogattam a sapkáim, s egyet feltettem. Jó lesz mára. Az egész lakást felsöpörtem, összeszedtem a hajakat, nem akarom látni őket. Akkor inkább ne legyen, de ez a hajhullási időszak borzalmas.

Indul a hét :-) Jól vagyok

Eltűnt órák, napok

 Tegnap munka után hazamentem, ettem picit, s eldőltem a kanapén a tévé előtt, ahogy szoktam, hogy egyet pihenek. Este 8kor ébredtem. És nem úgy, mint aki kialudta magát, hanem mint aki készül lefeküdni. Nyomkodtam egy kicsit a tévét, ittam ügyesen, benyomtam a szurim, bevettem a szteroidot, az oldalamra fordultam, és aludtam tovább. Hajnalban ébredeztem, olyan 3 óra felé. Még szundikáltam, és azon gondolkodtam, hova tűnt a tegnap délután. A mosogatógép 3 napja be van pakolva, ugyanígy a mosógép is, és egyszerűen nem indítottam el. Hova tűnt a tegnap délután? Mit csináltam? Semmit. Elhagytam magam.

Igen, nagyon könnyű azt mondani, hogy fáradt vagyok, és most pihennem kell. Tényleg fáradt voltam, attól hogy nem ettem nem volt erőm, a kemón szétcsapott, fájt és nehéz volt minden, de eltűnt egy hét az életemből. 

Korán felkeltem, átnéztem a hűtőt, mert nagyon éhes voltam. Ami egyébként tök jó! Minden megromlott. Nem szeretek ételt kidobni, ezért nem is tartok otthon sokmindent, de ami volt, az kuka. Túró, tejszín, sajtkrém, felvágott, kenőmájas, leves, pörkölt, cékla, kuka. A tejfölöm még jó volt, feldobtam 2 tojást tojáskrémnek. Zöld a kenyerem. Kuka. Nagyon dühös lettem, ez így nem normális. Hova tűnt az elmúlt hét? És én hol voltam? Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, megcsináltam a tojáskrémet, elindítottam a mosogatógépet, lehajtottam a ruhákat, megírtam a bevásárlólistát, összekészültem munkához, magamhoz fogtam az óriási szemeteszsákom, s elindultam boltba. Persze a bevásárló kuponom is lejárt már. Dühös voltam, és dühös vagyok, amiért ez így megtörtént. Mintha kiesett volna az idő. 

Igenis össze kell szednem magam, ez így nem mehet tovább. Most már eszek, bár még nem érzek ízeket és fáj, de eszek. Iszok is. Van energiám is. Fel kell állnom, és mennem kell tovább.

Az üzletben végighallgattam a Super girls don't cry című dalt, anyátok picsáját, sírtam el magam a sorok között elbújva, ahogy szoktam, ha nem bírom tovább. 

És most itt vagyok, jól vagyok, dolgozom, ahogy minden normális ember

Színház - Még egy kört mindenkinek

 Hazamentem munkából, öt óráig engedtem magamnak pihenést. 6.40-kor találkozunk a színház előtt. 6.20kor elég elindulnom.

Ötig összekuporodtam a kanapén, becsuktam a szemeim, próbáltam egyet szunyókálni, de nem ment. Mindegy, pihentem. Nagyon hamar elrepült az idő. Nehezen másztam le a kanapéról. Míg pihentem, eldöntöttem mit fogok viselni. Zuhany, hajmosás. Végre le tudtam vágni a lábamon a körmeim, meg volt egy nagy elfonnyadt hólyag a talpamon (az is hogy), amit lenyestem. Végigkentem száraz porhüvelyem. Ránéztem az órára. Repül az idő. Felöltöztem, a ruhám még nem vettem fel a hajszárítás miatt. Előkészítettem mindent. Beszúrtam a fehérvérsejt injekciót. Hajszárítás. Fogmosás, arckrémezés, rettenetes a bőröm. Felvettem a ruhát. Ez is hogy áll. Sehogy. Húzkodom magamon. Mindegy, ennél nem lesz jobb, ez vagyok én. Bevettem a szteroidot, és egy fájdalomcsillapítót csak úgy megelőzés végett, hogy ne görcsöljön a hasam. Smink. Rettentesen nézek ki. Kell alapozó. Kifestettem magam. Bedugtam a hajvasalót. Nézem az órát. Nem érek oda, repül. Begöndörítem a hajam. Rettenetesen hullik, egy kupac hajat szedtem össze. Talán még nem látszik. Beállok a tükörbe, nézem a végeredményt. Ah! Bekenem az orrom belülről, mert a szárazság miatt folyamatosan - nem túlzok - folyamatosan folyik. Rettenetesen kellemetlen, zavar engem is, meg akivel vagyok, állandóan törlöm. Nézem az órát, el fogok késni. Cipő, kabát, zsepi, táska. Jajj, basszus, öblögető. Iszom a kortyot, zárom az ajtót, liftben öblögetek, úgyis le kell nyelni. Mire kilépek a liftből, zsibbad a fejem, folyik a könnyem. Keresem a kilincset, nincs hideg. Szuper. Kocsi, indulás. Taposom a gázt. Mindegy, már el fogok késni. Megyek a megszokott parkolóhelyemre, nincs hely. Keringek a környéken, elég távol találok helyet. Sietek, elkéstem. Már nincs az épület előtt. Berongyolok, törlöm az orrom folyamatosan. És ott áll, csinos, jóképű, a két jegy a kezében. Figyelem, rohanok, észrevesz. Ne haragudj, nem találtam parkolóhelyet. Mondom száraz, cincogi, gyenge hanggal. Puszi, kabát lead, mehetünk. Leülünk. Jó helyünk van. Szusszanok, és azon gondolkodom, mi a faszt keresek itt. Fáradt vagyok. Mosolygok, törlöm az orrom, beszélgetünk. Azt mondja sápadt vagyok, pedig nem, csak túl világos alapozót választottam ezek szerint. Mosolygok, minden rendben. Nem gondolom, hogy elhiszi. 

A darab fantasztikus volt, mindenkinek javaslom, akár a filmet is. Vendégelőadás, fenomenális! 2 óra elrepült, feltöltött, vidáman tapsolok! Törlöm az orrom. Éhes vagyok.

Burger King, ahogy szoktuk, megadjuk a módját. :-) Éhes vagyok, enni szeretnék. Vettem 4 db csirke nuggets-et (vagy hogy írják), ami tiltólistás, de akkor, ott nem érdekelt. Túró rudi shaket, 4 dl narancslé, édessavanyú szósz. Majszolom. Nagyon finom, érzem is egy picit az ízét. Fáj a szám. Egy falat, rág, narancslé. Csíp. 3 db-ot meg tudtam enni. Ittam egy kis shaket, az már nem ment. De a 4 dl narancslé lement, ami fantasztikus. Hogy jó döntés volt-e az evés, holnap kiderül. Beszélgettünk, keveset tudtam mondani, mert nincs nagyon hangom, fáj a nyelvem mikor beszélek. Lassan javulok sajnos. Megbeszéltük a hétvégét, kicsit csavargunk. Remélem addigra rendben leszek.

Hazavittem, fél 11-kor értem haza. Levetkőztem, leápoltam a szám, fogmosás, öblögetés, zsibbadás, ágy. Mármint a nappaliban összegömbölyödtem a kanapén. Tévé nyomkodás, alvó póz keresése. Fáj a mellkasom és a medence csontom. Dolgoznak a kis fehér vérsejtjeim. Ez most jó fájdalom, de fájdalom. Nehezen kapcsoltam ki az agyam, keveset aludtam, a színi előadáson gondolkodtam, hogy mennyire jó volt, és milyen nagyszerű színészek játszottak. 

Nagyon nehezen szedem össze magm. Lassú vagyok, vagyis körülményes a készülődés a sok gyógyszer, szuri meg kenegetés miatt, hogy minden meglegyen. Próbálom jól érezni magam. Próbálom összeszedni magam. Próbálok jó társaság lenni. De nagyon nagyon nehéz, és egyre nehezebb.

Szenvedek

Szívja be a levegőt és tartsa bent _ lélegezhet

 CT-n voltam. Megint.

Szombaton átjött, filmeztünk, mert másra nem voltam képes. Iszonyú gyenge vagyok, hogy nem tudok enni és inni sem. Este olyan 8 óra felé zuhantam álomba. Ő is elaludt. Valamikor felébredt, elment haza. Vasárnap egyszerűen nem tudtam felkelni. Megébredtem, pisiltem, próbáltam inni, aludtam tovább. Olyan fél 1 körül ébredtem fel, akkor már fel akartam kelni. Ettem egy kis levest, gondoltam horgolok. De kb 1 sor horgolás után elaludtam. Végül az egész napot végigaludtam. Semmi erőm nem volt, és valahogy nem tisztult ki a fejem. Olyan 6 óra felé lezuhanyoztam, előkészítettem a ruháimat, hátha reggel nem leszek képben, összeraktam a CT-hez a papírjaimat, s lefeküdtem aludni.

Reggel 4.35-kor keltem. Hiányzik a reggeli kávé, a szertartás, a koffein. De nem tudom meginni. Felöltöztem, összeraktam a gyógyszereimet, tápszert, kis levest, s elindultam. Iszonyat gyenge voltam, nem tudtam koncentrálni. Jó, hogy csak a vasútig vezettem, mert nem tudtam figyelni az útra. A vonatutat végigaludtam. Alig tudtam leszállni. Metró, majd séta. CT-re várva is csak kornyadoztam. Nem tudom megmondani mikor voltam ébren és mikor nem. Alig vártam, hogy túl legyek rajta. Utána ittam, cukrosat, így jobb lett. 

10 nap és meglátjuk...

Újabb átszenvedett éjszaka

 Nem tudom miért éjjel a legdurvább a hasmenés. Pedig este vettem be immodiumot 2 db-ot. Csak hanyatt tudok feküdni, ahogy pozíciót váltok, megmozdul a hasam, rohannom is kell. Nagyon sokat aludtam, gondolom az alultápláltság és folyadékhiány miatt. Lejárt a munkaidőm, lecsuktam a gépet, lezuhanyoztam, hajat mostam (mondjuk ehhez kellett vagy háromnegyed óra, mire rávettem magam), s vissza a kanapéra. Kezelés óta nem voltam a hálóban. És már aludtam is. Éjjel többször voltam kint, borzasztó volt. Épp hogy visszafeküdtem, már kelhettem is fel. Nagyon gyenge voltam, és iszonyúan fájt a szám. Egyre távolabbnak éreztem azt, hogy én reggel vonatozzak. A többedik alkalom után már semmi erőm nem volt. Megfogadtam, hogy ha lesz mégegy, kihívom a mentőket, mert itt fogok megszáradni. Nem volt több, elaludtam. Hajnalban még voltam kétszer, de aztán elmaradt. Reggel vettem be immodiumot, próbáltam összeszedni magam. Úgy voltam vele, hogy meglátjuk, hogy vonat fele indulok, vagy SBO-ra. Nem volt semmi, így vonatoztam. Végig aludtam. Aztán metro. Nem is nagyon emlékszem semmire. Korán értem ultrahangra, de már ott volt az orvos. Be is hívott, így 8-kor már végeztem. Nem kellett leszívni, ami nagyon jó hír. Aztán átmentem az orvosomhoz. Írt fel kétféle szteoridos tablettát a számra, és az egész nyálkahártyára jó. Többet nem kapom az 5FU-t. Addig nem lesz kezelés, míg helyre nem jövök, nekem kell majd jelentkeznem. Kaptam öblögetőt, s igyak annyit, amennyit csak tudok.

Jó, de alul kijön. Immodium, mellé széntabletta, ezzel nem tudnak mást tenni. Remek. 

Szóval próbálok inni, erőm semmi. Folyton csak aludnék.

Nem tudom mikor lesz már végre vége

Ledöntött a kemó

 Szerdától péntekig kaptam az infúziót. A durva mellékhatás szombat éjjel jött, hányás-hasmenés formájában. A hányás már elmúlt, hasmenés még mindig van. Szedem az immodiumot, az segít, de nem teljesen. Az éjszakák borzalmasak. Nem tudom miért pont akkor, de akkor. Munka után hazajövök, alig várom, hogy hazaérjek, és fekszek. Meg spurizok vécére. Enni nem tudok. Tegnap sütöttem rántottát 2 tojásból, gondoltam azt csak nyelni kell. Kevertem bele tápszert. Nagyon jólesett. Lehet attól is rohangáltam. Iszok tápszert, az is most valahogy jólesik. A gyümölcslevembe is kevertem tápszert. De szerintem ez még mindig kevés mind tápanyag, mind folyadék szinten. 

Ma nem tudtam felkelni reggel. Egész éjjel rohangáltam, reggel aludtam el. Negyed 9-kor ébredtem, magamhoz ragadtam a laptopom, dolgozok, tápszerezek. Jó, hogy van munka. A számat úgy tudtam kinyitni reggel, hogy vizes ujjal masszíroztam, hogy váljon szét az alsó és felső ajkam. Mindkettő sebes, így éjjel összegyógyult vagy mi. Nem tudom nyalogatni, nedvesíteni, így inkább sokszor kinyitom. Fogat nem tudom mikor mostam utoljára, nem fér be a fogkefe, és annyira érzékeny minden ott belül, hogy nem megy. Használom ezt az anaftin öblögetőt, próbálom azt hinni, hogy segít. 

Nem hiszem, hogy készen állok a jövő heti kezelésre. 

Holnap mennem kell leszívásra és vérvételre. Remélem össze tudom szedni magam.

Hétfő CT.

Egy roncs vagyok

Mellékhatásokkal utaztam

 Pénteken reggel már nagyon izgultam a branül kivétele miatt. Nem sokat aludtam. Igazából nem zavart a bomba, inkább csak az izgalom miatt. Eldöntöttem, hogy 9-kor kihúzom. Addig összecsomagoltam, és mindent összekészítettem, hogy már csak a zuhany és hajmosás legyen hátra, mielőtt értem jön.

Így is lett. 9-kor bekészültem a fürdőszobába, pucérra vetkőztem. Hogy miért, nem tudom. Vittem magammal fertőtlenítő sprayt, gézlapot, ragasztót. Kicsomagoltam a karom, nagyon bebiztosították, hogy ne tudjon kicsúszni vagy elmozdulni. A hasitasit felakasztottam mellém a törölköző szárítóra. Befújtam fertőtlenítővel, így könnyű volt leszedni a ragacsot. Szépen körben felszedtem, majd egy gyors mozdulattal kihúztam, és rá a gézlap. Leültem. Nem dőlt össze a világ. Úgyhogy még ücsörögtem picit, de nem vérzett. Nem volt idő ábédozni, mentem zuhanyozni. Nagyon jólesett. Felöltöztem, közben mentek a percek, még eltettem amit kellett, smink, hajvasaló, s már jött is. :-) Olyan boldog voltam, hogy látom! Úgy éreztem, ő a jutalmam az elmúlt 2 nap eseményeiért, szendvedéseiért. 

Kérdezte jól vagyok-e, megvagyok-e, biztos, hogy jól vagyok-e, de jól voltam. Feszült és fájt a hasam, ezt mondtam neki, de nem tudok mit csinálni. Rengetek víz volt rajtam, 57,2 kg voltam az olyan 53-54 helyett. Úgy éreztem magam, mint a michelin baba, aki fel van fújva, és csak döcögni tud. Az az egy korrekt, hogy mellre is jött, kellett felvennem melltartót :-) De sajnos a nyakam, arcom is tiszta víz volt. Ő nagyon örült neki, fogta a combom, fenekem, hogy maradjon így. Én remélem, hogy nem marad.... De persze jó volt kitölteni a bőrömet.

Hosszú volt az út, elvoltam. Beszélgettünk, megálltunk az Üvegtigrisnél, meg is ebédeltünk, sétáltunk, mentünk tovább. Késő volt, mikor megérketünk, talán hat óra is volt már. Kicsit sétáltunk, felderítettük a környéket, majd vissza a szállásra, kipakoltunk, és nekiestem. Olyan régen találkoztunk :-)

Az éjszaka jól telt. Túltette magát azon, hogy nincs külön szoba, és együtt kell aludnunk. Összebújtunk. Reggel nagyon fájt a hasam. Az egész. Szúrt is, nehéz és hatalmas volt. Vettem be fájdalomcsillapítót, és nem voltam hajlandó rosszul érezni magam. Elmentünk megnézni egy magángyűjteményt, gépek repülők autók és mindenféle volt. Vagy 2 órán keresztül csámborogtunk, nagyon tetszett. Megtanultam a hengerfejet. Mindig tanulok valami újat tőle, már meg tudom állapítani, hogy valami kétütemű vagy négyütemű, most szépen megmutatta az egész hengert. :-) De ezen kívül egyébként nagyon sok érdekes dolog volt, régi könyvek is, traktorok, amire fel lehetett ülni. Sajnos a repülőgépekbe nem lehetett bemenni.

Visszamentünk a szállásra, összeszedtük a cuccunkat, irány a fürdő. Egész nap nem ettem, nem ittam csak reggel 4 dl teát. Hatalmas volt a hasam és nagyon görcsölt. Csodaszép napsütés volt, azért a küldéri medencében lebegtünk. Nem tudom meddig, sokáig ott voltunk. Aztán enni kellett. Sajnos nekem nem ment. Pár falatot lenyeltem, de ki is hánytam. Szóltam neki, hogy valami nem jó. Még beültünk egy medencébe, de nem voltam jól. Átöltöztünk, hogy visszamegyünk a szállásra. Alig tudtam kijönni a fürdőből, annyira görcsölt a hasam. A szemem nem tudtam kinyitni, csak álltam, majd ültem, fogtam a hatalmas hasam, s próbáltam lélegezni. Nehezen, de elindultunk. Még jó, hogy közel volt a szállás. Azt hittem soha nem érünk oda. Úgy ahogy voltam, ruhástól bemásztam az ágyba, s ennyi. Görcsölt a hasam, igyekeztem lélegezni, s ennyi. Talán aludtam is. Aztán megindult.

Azt sem tudtam, hogyan közelítsem meg a vécét, elölről, vagy hátulról. Ahogy hánytam, a fájdalom ment le fentről lefelé. A hasmenéssel pedig jobbról balfelé húzódott a fájdalom. Iszonyatos volt. Rázott a hideg, vert a víz, a fejemről csöpögött az izzadtság, sőt, a hallójáratom is izzadt, folyt ki a fülemből a víz. Erre nincsenek szavak. Visszabújtam az ágyba. Nem tudom hányszor ismétlődött meg, végül teljesen elmúlott a fájdalom. Ekkor már éjszaka volt. Azt hittem túl vagyok rajta, de akkor jött az izgalmas rész. Amikor úgy jött a hasmenés, hogy nem volt előjele. A fürdőszoba gyönyörű fehér márványlapokkal volt kirakva, a fal és a taposó is. Fehér ajtó, hófehér bútor. Szerencsére nem festett volt a fal. Rohantam én, esküszöm nagyon siettem, de nem értem oda. Citromsárgával fostam körbe. Azért körbe, mert megfordultam becsukni az ajtót. Csak álltam, és néztem, hogy ezt most hogy fogom kitakarítani. Semmi tisztítóeszközt nem találtam, így a bugyimmal takarítottam fel. Négyszer a fürdőszobát, kétszer a konyhát, az ágyneműt reggel mostam ki. Négy bugyit és egy bikinibugyit dobtam a kukába. Nem volt több tiszta alsóm. Aztán nem is kellett, mert pelenkában jöttem haza. Szerencsére nem volt rá szükség. Az Immodium megfogta, és nem ettem, nem ittam. Teljesen jól voltam, minden fájdalom elmúlt, lement a hasam, igazából tényleg jól éreztem magam. 3 kg víz ment le rólam. 

Vasárnap megnéztük a Hortobágyot, a vadmadár kórház nagyon tetszett. A Kilenclyukú híd összes lyukát megszámoltuk, valamint vettem egy kézművestől egy bögrét az esti kakaózásokhoz. Kacska a füle, ez tetszett meg benne a legjobban. 

Időben hazaértünk, elmentünk még boltba, s mindenki a saját otthonába ment haza. Ekkor már nagyon éhes és szomjas voltam. Ettem egy szelet májkrémes kenyeret, és elkezdtem lassan iszogatni. Annyira ki van száradva a nyálkahártyám, hogy csak szívószállal megy, de legalább megy.

Nem pakoltam ki, semmire sem voltam képes, kialvatlan voltam. De szerencsére jól voltam. Hatalmasat aludtam, reggel korán ébredtem. Kipakoltam a táskáimat, s eljöttem dolgozni.

Jól vagyok :-)

Kacsakő

 Hétvégén visszamentünk kedvenc helyükre, Szentendrére a Kacsakőhöz, a partra. Arra voltam kíváncsi, hogy miután visszahúzódott a Duna, mit hagyott maga után. 

Már összetakarítottak, szóval nem volt rendetlenség. A lépcsőt felmurvázták, hogy le lehessen menni kényelmesen és biztonságosan a partra. Uszadékfák vannak, van olyan fa, ami gyökerestől kifordult. Óriási volt itt a víz, szinte hihetetlen, hogy így eltűnt. Szerintem most alacsonyabb a vízállás, mint nyáron volt. Szépen sütött a nap, Ő hozta a nyugágyakat, vittünk hálózsákot, elbújtunk és napoztunk. Nagyon jó volt. El is aludtam, mert arra ébredtem, hogy horkantok. Remélem nem sokan hallották. :-) Sok ember volt a parton, sok kutya, szaladgáltak, a bátrabbak a vízbe is belementek. Jó volt ott lenni, most is.

És aminek még nagyon de nagyon örültem, hogy nyitva volt a falközben a lángosos. Csak lángost és palacsintát árul, papírtálcáról, így ettünk fahéjast és kakaóst, és ugyan olyan jó volt, mint a nyáron! A sor is ugyan akkora volt! :-) Odaértem az ablakhoz, leadtam a rendelést, és félreálltam, míg elkészítik. Így tett mindenki. Egyszer kiabált a kiszolgáló az ablakból, hogy melyik lángos van készen. Egy türelmetlen néni a sorból elkiáltotta magát, hogy: ki vár itt lángosra? Nézett körbe. Mire az egyik srác:

- Itt? Mindenki :-)

Nagyon vicces volt :-)

Nagyfejű nyuszi

 Még mindig a húsvéti készülődési lázban égek. Van 3 nővér a kúrában, 2 a radiológián, van egy onkológusom és egy radiológus főorvosom. Tehát az 7 db. Nem teszek különbséget közöttük, tehát 7 db mindenképpen kell. Van már 2 csibe, 2 nagyfejű nyúl, 1 tojásnyúl. Az 5 db. Húsvétra készen leszek, ha megleszek még.

Tehát a minta:

nyilván nem találom, de tudi pinterestes, ha meglesz, felteszem

De tökéletes, mindent minta alapján csináltam, és teljesen jó lett.

Amit tapasztaltam, hogy nekem nagyon hiányzik a catania. Sokkal merevebb és picit vastagabb, mint a puli. A puli sem rossz, de ahogy írtam vékonyabb és puhább, jobban szerettem cataniával dolgozni. Kérem visszaaaaa!!!!!

.... kezelés, a franc tudja hányadik

 Túl vagyok rajta. Nagyjából. Sokkot kaptam, csak kicsit, lábon kihordtam, ahogy szoktam.

Sorban haladva.

Keresztapu vitt, időben jött, negyed 7-kor már indultunk, nekem legkésőbb 8-ra kell felérnem a vérvétel miatt. Fél 8 körül már ott voltam. Megkérdeztem, hova költözött a kúra, elirányítottak, hamar megtaláltam végül. A nővérek emlékeztek rám, 1 új hölgy is van, ő is empatikus. Vele találkoztam először, mondtam ki vagyok kihez, mire jöttem, és hogy először vagyok itt. Már jött is a másik nővér, hogy na de először?! Ugyan! Mondtam, hogy na igen, de itt először. Nem ismerem még a járást. Leültettek, branül, végül elsőre, kicsi forgatás után összejött. Vér is jött. Kiültem, vártam az orvost.

9 körül megjött. Be is hívott, kikérdezett, felírta a gyógyszert, amit a megjelölt (udvaron) lévő patikában tudok csak kiváltani, meghozatta nekem. Átmentem érte. Több, mint 800 eFt, de így nekem 2000 Ft volt. Hát nem mindegy, ezért fizetek még TB-t, mert tudom, hogy sokba vagyok. Már nagyon sokba. Na mindegy. Rohantam vissza, leadtam a cuccot. Minden oké, a többit előkészítették, kezdtünk. Ja, előtte ettem pár falatot, hogy ne legyen üres a gyomrom.

És akkor a sokk: 

Amit kaptam és kapni fogok végig:

Előkészítés, amiben van suprastin, ezért voltam kába, most már tudom. Emetron, cerucal, controloc, oradexon.

Aztán jött a méltányossági alapon kapott cyrazma, majd ironotechan (ettől van hányingerem, de nagyon), leukovorinnal együtt (hát nem ment be egyszerre, de mindegy), majd 48 órás 5FU. Ebből kaptam vénásan, majd a többi bombába, otthon. Itt azért szaporábban kezdtem venni a levegőt, még nem voltam otthon pumpás kemóval, meg hát nem erre számítottam, pénteken utazunk. Keresztapunak szóltam, hogy kb. 1kor végzek sajnos, nem tehetek róla.

Elkezdtük, a suprastin jól bekábított, de aludni nem tudtam. A cyrazma nem okozott gondot. Azt mondta az orvosom, hogy az országban én vagyok az első, aki ezt kapja. Használják, de megint nem értettem azt a szót, amit mondott, más területen. Egyéb országokban már kemóként is adják, így kapom most én is. Lényeg, hogy bement gond nélkül. Az irinotechan keverve sem volt jobb, liftezett a gyorom, folyt az orrom, levert a víz, pedig csak fél adagot kaptam. Hát ez van. Utána jólesett a szendvicsem, majszolgattam, lassan, nem ettem meg egyszerre. Inni nem nagyon tudtam. Aztán fecsiből bement az 5FU, majd bekötötte a nővér a bombát. Átfűzte az összes ruhám alatt, majd anyakamba akasztotta a hasitasit, amibe benne van. Elmagyarázta mi micsoda, hogyan kell majd elzárni és mikor. Akkor, amikor úgy fog kinézni, mint egy lerágott csirkecsont. Hát jó. Aztán megmutatta, hogyan húzzam ki a branült. Menni fog. 

Votl ott egy fiú, aki nagyon rutinosan mozgott már, tőle megkérdeztem, hogyan szokott aludni. Azt mondta hanyatt, akkor a mellkasán van a bomba. Ha oldalt, akkor maga mellé teszi, nincs gond vele. Azt javasolta, hogy bújtassam át azt a karom, amiben a branül van a hasitasin, így félig át van vetve a vállamon, kényelmes, nem mozog, kabát alá is jobb. Így is tettem, tényleg jó, nem is nagyon érzem, hogy rajtam van, azt sem, hogy folyik. Éjjel sem volt gond, szépen feküdt mellettem, úgyis csak az oldalamon tudok aludni. A hasam jobban zavar, mint a tasi. Ez van. 

Reggel derékig ügyesen és simán levetkőztem, szivaccsal megmosakodtam, tiszta ruhát vettem, semmi gond nem volt, tényleg nem okoz problémát, csak esztétikai. Így ma itthonról dolgozom.

Az utazást nem tudtuk lemondani. Holnap megyünk. Megvárjuk, míg lefolyik, addigra összepakolok, majd kihúzom, s indulunk. Hosszú az út, úgyis megállunk ebédelni és pihenni, a szállást meg csak 15 órától tudjuk úgyis elfoglalni. Szerintem addigra odaérünk. A hangulatom egyelőre jó, nincs mellékhatás még, gondolom majd hosszú távon lesz. A bőrszárazságtól félek, az 5FU 48 órás esetében repedt a bőröm és kesztyűztem. Na majd meglátjuk.

Az eddig szedett gyógyszeres kemókat valahogy nem vettem komolyan. Tictac, bekaptam, persze volt némi mellékhatás, meg mégicsak kemó, de hogy őszinte legyen, nem nagyon hittem bennük. De ez most komoly. Most megint elkezdtem hinni, bízni. És ezért félek is. Ha újra felébred bennem a remény, márpedig felébredt, nagyon nagy lesz a csalódás, ha nem hat mégsem. Meglátjuk. De bízom benne!

Egy csomó időpontom van, beírtam a naptáramba, nem akarok újra meglepetést okozni magamnak. Kedden ultrahang kontroll, utána hétfőn CT, aznap hívnom kell a patikát, hogy szerdára hozzák meg a gyógyszerem, szerdán pedig kezelés. (Tegnap nem tudtam elmenni körmöshöz, vele egyeztettem hétfő estére.)

Hát, akkor most megint nikálltunk, nem nézek hátra, csek előre, mert arra megyünk!

Az új kezelés

 Nem sokat tudok mondani róla egyelőre.

Szerdán kezdem, infúzió lesz. Mellékhatásai a szokásos hányás-hasmenés és vérnyomásra hat. Elfelejtettem megkérdezni, de talán kéthetente kapom majd, mint tavaly a másik infúziósat.

Kicsit aggódom. Nagyon rossz érzés volt, míg folyt, és én nyeltem vissza a hányásom. Igaz, csak 45 perc, de azt pont elég kibírni. Aztán két hét szünet.

Nem bánom, hogy a bőrömre nem fog hatni. Megint fájnak a talpaim, sántítok, és mindkét tenyerem vörös és érzékeny. Az ujjaim fájnak, megint probléma a kulcs a zárban, a kupak, a cipőfűző stb. Mától kell abbahagynom az előző kezelést, remélem hamar elmúlnak ezek a tünetek.

Mivel nem számítottunk rá, hogy ilyen hamar elbírálnak, ezért lefoglaltunk egy utazást. Pont azért, mert a radiológus főorvos a héten nincs, gondoltuk gyorsan elutazunk. 

De, kezdődik az új kezelés szerdán, mi pénteken utazunk. Az orvos szerint nyugodtan mehetek, nem lesz gond. Szuper!

Nem tudom majd használ-e a kezelés, de optimista vagyok. Csak olyan rossz, mikor kiderül, hogy nem, és nem tudom hogyan tovább....

Mindegy, most még előtte vagyok, lehet ábrándozni róla, hogy összehúzza majd a daganatokat, fogja a vizet, összemegy a hasam, megműtenek, és utána élhetek egy minőségi életet. 

Vele!

Zsuzsa

 Nem tudom megmondani mikor találkoztunk. Talán két éve, mikor még 48 órás kezelést kaptam, és bent kellett aludnom a kórházban. 

Ott ült az ágyon, törökülésben, a kemótól hullámos loknijai csodálatosan omoltak vállára. Vágytam rá, hogy majd legyen hajam, és nekem is ilyen szép loknis legyen.

Sokat beszélgettünk, hamar egymásra találtunk. Nagyon jófej. Mindkét mellét levették, de már régen, 7 éve. Aztán volt petefészek daganata. Most annak az áttéteivel küzdött. De nagyon jó állapotban volt, sokat csacsogtunk. Aztán cseréltünk is számot, mert nem akartuk abbahagyni a beszéletést.

Hetente, kéthetente beszéltünk, vagy amikor történt valami valamelyikőnkkel. Szerettem vele beszélni, mert ha azt mondtam neki, hogy fáj, ő pontosan tudta, hogy miről beszélek. Vagy ha nem volt kedvem felkelni, mert kilátástalan és szar az élet, azt is pontosan tudta, hogy mit érzek. Volt fordítva is, mikor ő hívott, hogy nincs mit felvegyen, de már minek vegyen magának új ruhát. Akkor én öntöttem bele lelket. Vagy legalábbis megpróbáltam.

Aztán volt olyan is, hogy egyikőnknek sem volt kedve. Akkor együtt sírtunk, és kiválasztottuk a legkönnyebb halált, hogyan szeretnénk meghalni. A vége mindig ugyan az volt. Ne fájjon, és legyen gyors.

Vasárnap hívtam, de nem vette fel. Van ez így. De nem hívott vissza. Aztán hívtam még hétfőn és kedden is. Nem vette fel.Nagyon aggódtam. Végül a férje hívott, vasárnap elment Zsuzsa. A tüdeje vitte el. A sok áttéttől nem volt elég a véroxigén szintje. Rosszul lett. Kapott infúziót, még összerakták, de visszaesett az állapota, és elment.

Nagy harcos volt. 7 évig küzdött.

Tudom, hogy megváltás volt a halál.

Nyugodj békében Zsuzsa!