2025. március 20., csütörtök

Eltűnt órák, napok

 Tegnap munka után hazamentem, ettem picit, s eldőltem a kanapén a tévé előtt, ahogy szoktam, hogy egyet pihenek. Este 8kor ébredtem. És nem úgy, mint aki kialudta magát, hanem mint aki készül lefeküdni. Nyomkodtam egy kicsit a tévét, ittam ügyesen, benyomtam a szurim, bevettem a szteroidot, az oldalamra fordultam, és aludtam tovább. Hajnalban ébredeztem, olyan 3 óra felé. Még szundikáltam, és azon gondolkodtam, hova tűnt a tegnap délután. A mosogatógép 3 napja be van pakolva, ugyanígy a mosógép is, és egyszerűen nem indítottam el. Hova tűnt a tegnap délután? Mit csináltam? Semmit. Elhagytam magam.

Igen, nagyon könnyű azt mondani, hogy fáradt vagyok, és most pihennem kell. Tényleg fáradt voltam, attól hogy nem ettem nem volt erőm, a kemón szétcsapott, fájt és nehéz volt minden, de eltűnt egy hét az életemből. 

Korán felkeltem, átnéztem a hűtőt, mert nagyon éhes voltam. Ami egyébként tök jó! Minden megromlott. Nem szeretek ételt kidobni, ezért nem is tartok otthon sokmindent, de ami volt, az kuka. Túró, tejszín, sajtkrém, felvágott, kenőmájas, leves, pörkölt, cékla, kuka. A tejfölöm még jó volt, feldobtam 2 tojást tojáskrémnek. Zöld a kenyerem. Kuka. Nagyon dühös lettem, ez így nem normális. Hova tűnt az elmúlt hét? És én hol voltam? Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, megcsináltam a tojáskrémet, elindítottam a mosogatógépet, lehajtottam a ruhákat, megírtam a bevásárlólistát, összekészültem munkához, magamhoz fogtam az óriási szemeteszsákom, s elindultam boltba. Persze a bevásárló kuponom is lejárt már. Dühös voltam, és dühös vagyok, amiért ez így megtörtént. Mintha kiesett volna az idő. 

Igenis össze kell szednem magam, ez így nem mehet tovább. Most már eszek, bár még nem érzek ízeket és fáj, de eszek. Iszok is. Van energiám is. Fel kell állnom, és mennem kell tovább.

Az üzletben végighallgattam a Super girls don't cry című dalt, anyátok picsáját, sírtam el magam a sorok között elbújva, ahogy szoktam, ha nem bírom tovább. 

És most itt vagyok, jól vagyok, dolgozom, ahogy minden normális ember

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése