Tanulás, költözés és egyéb stresszfaktorok

Gondoltam, hogy nehezen fogok tudni tanulni. A munkahelyem teljesen leszív, minden nap szétcseszem magam valami vagy valaki miatt. Teljesen lenullázva érek haza. Valamit eszek vagy nem, futok vagy nem, zuhany, s tanulás. Tegnap este értem el a mélypontot. Többször átolvastam ugyan azt a mondatot, és egyáltalán semmi nem tapadt meg az agyamban. Tovább haladtam az anyagban, s mikor visszaugrottam, úgy éreztem, most olvasom először ezt a fránya mondatot. Reggel valamivel jobban megy a tanulás, úgyhogy most megpróbálom a korán fekvés-korán kelést, s hátha így tudok haladni.

Megjött a lakásbérleti szerződésem. Semmi kirívó nincs benne. Lesz 2 hetem a költözésre, szóval simán meg tudom oldani, csak szervezés kérdése. Az meg megy. Sajnos több kör lesz, valamit haza kell vinnem a saját lakásomba, valami marad, a többi jön velem. Csak előtte szanálok egyet. Már megint. Csak az jön velem (tárgyak, emlékek, élmények, érzések), amelyekre szükségem van. A többi kuka.

Érdekes, hogy mikor jól vagyok, tele energiával, jókedvvel, megjelennek férfiak az életemben, akik vagy ilyen vagy olyan módon közlik, hogy nagyon szívesen megdugnának. Igaz, hogy otthon az asszony/élettárs/barátnő, de én annyira, de annyira jó fej vagyok, és olyan jó a kisugárzásom, és olyan jó velem lenni, hogy de nagyon megdugnának. Innen üzenem mindenkinek, hogy én döntöm el, hogy kit engedek közel magamhoz, kit engedek be az életembe, ez nem jár senkinek alanyi jogon! Velem lenni kiváltság!