Sokszor mondjuk, hogy "ez nem az én napom volt". De A sapkás lánynak tényleg nem volt jó napja. Rossz hangulat lebegte körül már az ébredést, mert Neki volt a születésnapja. Nem így tervezte ezt a napot, hanem tortával, gyertyával, nevetéssel, ünnepléssel, öleléssel. De már mindegy. Reggel 7-re már ott volt a vérvételen, hogy időben beérjen dolgozni. Sikerült is, elég hamar végzett. De a rossz hangulat végig vele volt. 10 óra felé megnézte az eredényét, és kiderült, hogy nagyon rossz a vérképe. Hívta az összes orvosát, de egyikük sem vette fel a telefont. Így tovább dolgozott. Közben jött egy értesítés, hogy meghalt a Bácsi. Borzasztó érzés volt. A könyvet sajnos nem tudták befejezni, pedig ezt az évet tűzték ki, hogy készen lesz. De aztán a lány betegsége, majd a Bácsi betegsége megritkította a találkozókat, és végül így ért véget. Közben az orvos is visszaszólt, hogy akkor nem lesz kezelés. Öt nap injekció, kedden újabb vérvétel, aztán majd annak függvégényeb megbeszélik a folytatást. Megint csúszik. Sosem lesz vége. Munkaidő után szomorúan lépkedett a gyógyszertár felé az injekciókért, mikor egy hölgy lépett oda hozzá:
- Elnézés asszonyom, még mindig kell masz?
- Nem, kemoterápiára járok.
- Ja, merrrrákos.
Döbbenten nézett a lány, hogy ezt így belemondták az arcába. A sapkát jobban a fejébe húzva, a maszkot megigazítva, lassan elsétált...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése