Sötét volt. Hideg és nyirkos a levegő. Semmit nem látott. Kapkodta a tekintetét, forgolódott, hátha lát egy kis fény, ami a kiutat jelzi. Koromsötét vette körül. Kinyújtotta karjait, s elindult előre. Lassan lépkedett. Semmi. Ujjai csak a sötétet markolták. Meggyorsította léptetit, ki akart jutni. Sietett. Kinyújtott karral rohant előre. Semmi. Megállt. Megint körülnézett. Csak a sötétség vette körül. Jobbra fordult. Elindult. Eleinte lassan, aztán szaporzáta lépteit. Futni kezdett. Semmi. Úgy érezte, nem kap levegőt. Megfolytja a sötét. Megállt. Kapkodva lélegzett, de nem jutott elég oxigén a tüdejébe. Bepánikolt. Nem tudta mit tegyen. Támaszt keresett. Valami kapaszodót, ami segít talpon maradni. De teljesen egyedül volt a sötétben. Leült a nedves földre. Térdére hajtotta fejét. Sírni kezdett. Várt. Hátha valaki rátalál.
Egyedül a sötétben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése