Reggel, ahogy felébredtem, az volt az első, hogy megnéztem, felkerült-e már a CT eredményem. És igen! Izgatottan kattintottam a letöltés gombra... A szemem szaladt a sorokon, aztán megláttam... 2 mm. Ott van. Továbbra is ott van. 2 mm. Pici, de ott van. Sírtam. Nem erre számítottam. Összeszedtem magam, s mentem a doktornőhöz, mára beszéltük meg.
Két órát vártam. Nem voltam türelmetlen. Tudtam, hogy baj van, nincs vége. Csak ültem. Néztem ki a fejemből. Néha sírtam. Aztán behívtak.
Pici - mondta. Nem nőtt.
Nem, de ott van. Nincs vége.
Nincs... 3 hónap pihenés, a csontvelőm odavan, és a bőrömnek is kell még idő. Február közepén jelentkezzem, akkor csináltatunk konoloszkópiát, aztán CT és markerek. Meglátjuk, hogyan viselkedik. Marad-e ilyen pici, vagy elkezd nőni.
Műtétet akarok. De nem lehet, nagyon pici. Akkor pici műtétet akarok. Nem lehet. 3 hónap pihenés. Kell regenerálódnom. Van még egy drasztikus kemó, amit kaphatok. De csak márciustól. De én műtétet akarok! Majd eldöntik. Márciusban.
Pihenés. Nincs vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése