Félév vége

 Vége a félévnek, meg van az összes jegyem. Ez a félév kimondottan jól sikerült, 4,6-os átlaggal zártam. Az utolsó vizsga eredményén nagyon meglepődtem. Ötös lett. Hajnalban és este tanultam, agy nélkül. Annyi minden volt/van. Vizsgán olyan furcsa volt, ahogy jöttek a gondolatok a fejemből, és mindenre tudtam a választ. Nem tudom hogy csináltam. 

Már csak egy félév, szakmai gyakorlat, gyakorlati naplót kell írni, szakdolgozat, szakvizsga. Ezeknek még utána kell néznem, mert egyáltalán nem foglalkoztam vele. 

Fáradt vagyok. Annyi mindent csinálok. Pihennem kellene. De nem egy-egy délután vagy éjjel. Szeretnék elutazni. Egyedül. Ülni valamelyik vízparton, nézni a köveket. Elsüllyedni a semmibe. Elmerülni a könyvembe. Megállítani egy kicsit az időt. Magamba szívni, hogy jól vagyok. 

Mert jól vagyok.

Nem tudom mi lesz velem. Nem tudom mit hoz a jövő. Még két hét és megyek a doktornőhöz. Várom a CT-t, szeretném tudni mi van odabent. Akármi is legyen. Ha nagy a baj, azt is szeretném tudni. Szeretném tudni, hogy mivel kell szembenézzek. Egy rövid, magányos élettel, vagy van tovább, és lehet jó állásom, esetleg egy társam, lehet diplomám és jövőm. 

Jó lenne tudni.

A Lány és a vonat

 Korán kelt reggel. Lezuhanyzott. A legszebb fehérneműjét vette fel, de egyébként kényelmesen öltözött. A szemeit úgy húzta ki, ahogy szokta, cicásra. Bevetette az ágyát. Lehajtogatta a ruhákat. Elmosogatott, a csepegtetőről eltörölgette az edényeket. Mindent a helyére tett. Becsukta az ablakokat. Meglocsolta a virágokat. Lekapcsolta a villanyokat. Letekerte a fűtést. Ivott egy pohár vizet. Kicsit megszédült, a konyhapultba kapaszkodott. Vett egy nagy levegőt. Kifújta. Fejébe húzta sapkáját. Megfogta a táskáját, és elindult. Nem zárta kulcsra az ajtót. Beült az autóba, lassan haladt. Lehúzódott az út szélére, időben érkezett. Nyugodt volt. 

A sorompó elindult lefelé. Az utca üres volt, errefelé nincs nagy forgalom. Átgurult a másik sávba. Várt. Távolról hallotta a vonat hangját. Szemből érkezett egy autó. A sofőr nem értette, miért áll a forgalommal szemben, vele szemben egy autó a sínek másik oldalán. A Lány oldalra nézett. Közeledett a vonat. Lassan rágurult a sínekre. Megállt. Markolta a kormányt. Többet nem nézett oldalra. Hallotta, ahogy közeleg a nehéz vas. A férfi rádudált. A Lány csak nézett előre. Látóterébe bekerült a vonat. Markolászta a kormányt. Izgult. Sírni kezdett. Becsukta szemeit. Zokogás tört fel a mellkasából. A férfi nyomta a dudát, kiugrott az autóból. A Lány erősen markolta a kormányt. Sikított, ahogy csak bírták hangszalagjai. A vonat éles dudája elnyomta az utolsó hangot, amely az élethez kötötte a Sapkás Lányt. Senki nem hallotta.

Csak a csattanást

Első futóversenyem idén

 Rögtön tudtam, hogy el akarok menni. Két hét alatt nem tudtam eldönteni, hogy melyik távon induljak. 5 vagy 10 km. Az 5 km-t kevésnek éreztem, a 10-et soknak. Barátokkal mentem, szóval volt szurkolótáborom. :-) Rengetegen voltak, úgy éreztem, nagyon ciki lenne 5 km-t futni, így maradt a 10. 

A hangulat a szokásos volt, mindenki fel volt spanolva. Én is. De tudtam, hogy ez nekem sok, és nagyon nehezen fog menni. December 26-án futottam először, ahhoz képest viszont jó vagyok. És csak így lehet fejlődni, nem hátrafelé. Nem sok időnk volt a rajtig, bemelegítettem, és a tömeg végén állva vártam az indulást. Kb. 300 méter után éreztem, hogy kimerültem. De a többiek húztak magukkal. Nagyszerű futók voltak a versenyen. Hátul kullogtam. Leghátul. Aztán meg legesleghátul. Élveztem a napsütést, a tájat, elmélyültem a gondolataimban. Néztem, hogy maradok le a csoporttól. De nem zavart. Egy év kihagyás, egy év kemó áll mögöttem. Mégis itt vagyok. Futok. Na jó, kocogok. 

Nem tudom mi lesz velem. Nem tudom hogyan tovább. Csak azt tudom, hogy ma hol vagyok. És holnap hol leszek. De nagyon tovább nem látok. Nem nyomhat a májam. Nem fájhat. Nem lesz baj. Rendben leszek. Rendben vagyok!

És beértem. Én is :-) Jó volt! Jó volt újra versenyben lenni! Jó volt újra azt érezni, hogy közéjük tartozom. Hazafelé csak bámultam ki az ablakon. Néztem az elsuhanó tájat. Elfáradtam. Izzadt voltam. Nyugodt. Majd lesz valahogy.

Kemószünetben az élet

 Nagyon sok dolog történik. Túl sok minden, nem nagyon tudom tartani a tempót. Valamit el kellene engednem.

A munka: Sok van, és sajnos semmi sem változott. Azt hittem, hogy a pihenő idő alatt majd valami megváltozik. Mondjuk én, és jobban bírom majd a sok szarságot. De nem. Már tegnap gurítottuk tovább ugyanazt a hülyeséget. Sajnos nem tudom tolerálni ezt a sokmindent, és nagyon nehezen asszisztálok hozzá. Nem tudok mosolyogni, max kínomban. Már befogom a szám. Mondom igen, s ennyi. Nagyon tetszik, hogy a kolléganőm meg pont most kezd el kinyílni, és nem fogja be, néha felnevet. Úgy érzem ő a szócsövem. Meg kell gyógyulnom. Tanuljuk az új rendszert. Vagyis én nem. Egyszerűen ez már nem fér bele az életembe. Persze, a munkaidőmbe sem, munkaidő után tanulnom kell. Vizsgák jönnek.

Suli: Vizsgaidőszak van. Három vizsgám lesz még, kettő a jövő héten, egy utána. Nehezen készülök. Nem mennek a fejembe az infók. Nem tudom hogyan fogok átmenni mindenből. Más vágyam nincs, nem akarok én ötös lenni, csak menjek át. Sok az anyag. Nagyon sok. Elolvasni is alig van energiám, nem hogy megtanulni. Meg aztán sportolok is, arra is szakítok időt.

Sport: Minden nap futok. Egy ideje. De érzem, hogy fáradt vagyok. Tegnap éhesen indultam neki, nehezen is ment. Alig lett meg a 7 km. Lassan fejlődök. Lassú vagyok. Már javítottam az időmön, de még mindig kevés vagyok. Nem tudom mikor nyerem vissza az erőm. Talán kevés  is az időm a következő kezelésig. Mindegy, igyekszem. Remélem beérik az igyekezetem. Hízom is. Már 4 kg-ot híztam. Most megállt. Remélem is, mert tudom, hogy jó dolog, hogy tudok hízni, de nem akarok gurulni.

Könyv: Nincs rá időm. El kellene merülnöm benne. Ötleteim vannak, fejben dolgozom rajta. Ha levizsgáztam, folytatni akarom, és nyáron be is kellene fejeznem. Ha megélem.

Betegség: Nagyon nyomaszt. Tele van vele a fejem. Még mindig utálom a tükröket. A hajam nagyon lassan nő. Gondolom azért, mert azt szeretném, hogy gyorsan visszanőjjön. De felesleges is, úgyis újra ki fog hullani. Sokszor érzem, hogy fáj a májam. Ami szerintem lehetetlen, mert eddig sem fájt, most meg ez a 2 mm nem hiszem, hogy nagyon dolgozna. Legalábbis remélem. Szóval szerintem csak képzelem. Ma reggel voltam vérvételen. Hétfőn fogorvos. Januárban megcsináltatom szépen a fogaim. Aztán megszervezzük a kolonoszkópiát. Majd CT. Rettegek az eredménytől. 

Magánélet: Nincs. Két nap cseteltem Vele. Nem tudom segített-e. Talán korai volt. A haragom mintha csillapodott volna, de megbocsátani nem tudok. Nem tudom felmenteni Őt. Megmondtam őszintén mit gondolok róla. Mindenfélének elhordtam. Önzőnek, gyengének tartom. Ő felmenti magát azzal, hogy sok szarság történt vele, azért bántott engem. De szerintem ez nem ok arra, hogy abba rúgjunk bele, aki mellettünk áll és támogat. Hiába kért bocsánatot. Ami történ, megtörtént. És örökre nyomot hagyott bennem. 

Szóval ennyi minden mellett nem, nem tudok és nem is akarok többet dolgozni!

Új év, új remények? Dehogy!

 A terveim az idei évre szinte egyeznek a tavalyival. Semmi extra. Csak szeretnék tünetmentes lenni, szeretném, ha lenne erőm sportolni. Befejezni a könyvem, az iskolát. Ennyi. Nem nagy dolgok ezek. Egyeseknek biztos nem. Csak azt szeretném, hogy legyen annyi erőm, hogy mindezt véghezvigyem idén. Nincs más, csak túlélni ezt az évet is, minden egyes napot megélni, és nem megbolondulni. 

Tehát januárban fogorvos, február kolonszkópia és CT, márciustól kemó. Nyáron szakvizsga, és a könyvem befejezése. Ősszel lezárni a kemót, és tünetmentességet produkálni. Aztán egy jó nyaralás a barátokkal. Utána jöhet a megnyugvás. Ezt szeretném, kb ebben a sorrendben. 

Ma munkanap van. Az év első munkanapja. Fizikai fájdalmat okozott a gép bekapcsolása. Azt hittem, majd annyira unatkozom az ünnepek alatt, hogy alig várom, hogy dolgozhassam. Hát, nem így van. Nincs kedvem dolgozni. Tanulnom kellene, boltba menni, futni. Talán megfér a mai munkamennyiség mellett. Jajj, csak mindenki hagyjon békén!

Anyu ma hívja az orvosát a biopszia eredménye miatt. Szerintem baj van, aggódom. Ő nem, úgy gondolja minden rendben, vele nem lehet baj. De sajnos lehet. Bárkivel, bármikor. Ne legyen igazam!

Még mindig mindenki hagyjon békén!