Vége a félévnek, meg van az összes jegyem. Ez a félév kimondottan jól sikerült, 4,6-os átlaggal zártam. Az utolsó vizsga eredményén nagyon meglepődtem. Ötös lett. Hajnalban és este tanultam, agy nélkül. Annyi minden volt/van. Vizsgán olyan furcsa volt, ahogy jöttek a gondolatok a fejemből, és mindenre tudtam a választ. Nem tudom hogy csináltam.
Már csak egy félév, szakmai gyakorlat, gyakorlati naplót kell írni, szakdolgozat, szakvizsga. Ezeknek még utána kell néznem, mert egyáltalán nem foglalkoztam vele.
Fáradt vagyok. Annyi mindent csinálok. Pihennem kellene. De nem egy-egy délután vagy éjjel. Szeretnék elutazni. Egyedül. Ülni valamelyik vízparton, nézni a köveket. Elsüllyedni a semmibe. Elmerülni a könyvembe. Megállítani egy kicsit az időt. Magamba szívni, hogy jól vagyok.
Mert jól vagyok.
Nem tudom mi lesz velem. Nem tudom mit hoz a jövő. Még két hét és megyek a doktornőhöz. Várom a CT-t, szeretném tudni mi van odabent. Akármi is legyen. Ha nagy a baj, azt is szeretném tudni. Szeretném tudni, hogy mivel kell szembenézzek. Egy rövid, magányos élettel, vagy van tovább, és lehet jó állásom, esetleg egy társam, lehet diplomám és jövőm.
Jó lenne tudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése