A terveim az idei évre szinte egyeznek a tavalyival. Semmi extra. Csak szeretnék tünetmentes lenni, szeretném, ha lenne erőm sportolni. Befejezni a könyvem, az iskolát. Ennyi. Nem nagy dolgok ezek. Egyeseknek biztos nem. Csak azt szeretném, hogy legyen annyi erőm, hogy mindezt véghezvigyem idén. Nincs más, csak túlélni ezt az évet is, minden egyes napot megélni, és nem megbolondulni.
Tehát januárban fogorvos, február kolonszkópia és CT, márciustól kemó. Nyáron szakvizsga, és a könyvem befejezése. Ősszel lezárni a kemót, és tünetmentességet produkálni. Aztán egy jó nyaralás a barátokkal. Utána jöhet a megnyugvás. Ezt szeretném, kb ebben a sorrendben.
Ma munkanap van. Az év első munkanapja. Fizikai fájdalmat okozott a gép bekapcsolása. Azt hittem, majd annyira unatkozom az ünnepek alatt, hogy alig várom, hogy dolgozhassam. Hát, nem így van. Nincs kedvem dolgozni. Tanulnom kellene, boltba menni, futni. Talán megfér a mai munkamennyiség mellett. Jajj, csak mindenki hagyjon békén!
Anyu ma hívja az orvosát a biopszia eredménye miatt. Szerintem baj van, aggódom. Ő nem, úgy gondolja minden rendben, vele nem lehet baj. De sajnos lehet. Bárkivel, bármikor. Ne legyen igazam!
Még mindig mindenki hagyjon békén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése