Teljesen magával ragadtak a hétköznapok. Az élet szép. Barátok, család vesz körül. A sulis barátok is megvannak, attól függetlenül, hogy nem találkozunk személyesen. Rengeteg programom van, és a sport is sok időt tölt ki az életemben. Erősnek és egészségesnek érzem magam. Jól érzem magam.
Február 9-én megyek az onkológiára kontrollra. Kiírják a vérvétel beutalókat és CT időpontot kapok. Furcsa. Furcsa volt visszamenni, hogy egyeztessem a kontroll időpontot. Ahogy megéreztem a kórház szagát, összeszorult a mellkasom. Feltolultak az emlékek. Amelyek persze nem jók, de tudom, hogy meg kell gyógyulnom. Nem lesz jó érzés újra odajárni. De kibírom. Ettől leszek újra egészséges.
Teljesen bele tudok feledkezni az életbe. Csinálom a dolgaim, dolgozni járok, heti 3 nap futás, 1 nap fallabda. Mozi, shoppingolás, lógás erre-arra. Teljes életet élek. És most kereknek is érzem, nem hiányzik semmi.
Nem tudom mi lesz a vége. Megint nem tudom, hogy mikor hol leszek. Nem tudom mit hoz a jövő, mit tervezhetek és mit nem. Versenyre is csak február végéig mertem jelentkezni. Utána meglátom.
Napról napra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése