Anyu jól van. Műtét napján nem voltam bent nála, azt mondta az orvosa ne menjünk. Telefonáltam délután. A nővér lecseszett, hogy miért nem mentünk, teljesen jól van... Mindegy...
Másnap mentem. Munka után. Aggódtam. Tudtam, hogy nem tud beszélni. Üzengettünk. Azt mondta fájdalmai vannak, nincs jól. Mindenre felkészültem. Csak arra nem, hogy jól lesz. De jól vol. Meglepően jól nézett ki. Az arca fel volt duzzadva, de semmi más nem látszott rajta. Fájt neki, persze, friss műtét. A szodánt tudtuk, hogy lesz.
Ahogy teltek a napok, egyre jobban lett, ereje visszatért, arca lelapult. Minden nap mentem.
Nehezen értem el az orvosát, mert csak asztali telefonszámot adott, és hát nem ül az asztal mellett... De egy pár nap után vele is tudtam beszélni. A műtét jól sikerült, jó nagy darabot vágtak ki, a bőrt az arcából, belülről vették ki pótlásnak, így kívül nem lesz nyoma.
Holnap hazajöhet. Hétfőn kiveszik a szondát. Szövettan még legalább egy hét.
Már csak gyógyulnia kell
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése