Meg volt a PET CT. Várom az eredményt. Ma vagy holnap szerintem már megjön. Nem vagyok ideges, mert nagyjából tudom, hogy mire számíthatok. Ideges vagyok, mert mi van, ha lesz más is a felvételen, amire viszont nem számítok. A vizsgálat nem volt kellemetlen. A CT szerintem rosszabb a vénás jódos fecskendezés miatt. De itt nem volt ilyen. Előtte kaptam valamilyen fluoridos dolgot vénába, de nem is éreztem, nem feszített. Utána külön kis pihenőszobába kellett ejtőznöm, meginni 1 liter vizet. Gyorsan telt az idő. A vizsgálat is kb 10 perc volt. Mikor végzetünk, kaptam egy csomag ropit, kekszet és almalevet. Nem ettem meg. Megvártam a papírom, amin megadták a kódot a képanyag letöltéséhez. Eljöttem. Elfáradtam, biztos a stressz.
Szokás szerint minden nap fáradt vagyok. Korán kelek, végigdolgozom a napot. De keményen. Csak pisilni és enni állok fel. Teljesen leszívják az agyam. Munka után mentem Anyuhoz a kórházba. Szakdoga. Kapcsolatok.
És arra döbbentem rá, hogy már másfél hete nem futottam. Akaratomon kívül erről mondtam le. Nem marad időm. Minden nap ötkor kelek. Nem tudok korábban. Ha felkelek négykor, este biztos nem tudnék már szakdogát írni. Így sem nagyon megy.
Jó lenne egy kis nyugalom. Minden egyes nap van valami nyomás. Takra be van osztva az időm. Órára meghatározva mikor hol kell lennem. Erősen koncentrálok, hogy minden meglegyen, mindenhol ott legyek ahol kell. Hajszolom az időt és a napokat.
Elképzelem, hogy pihenek. Ekkor mindig a kórházban fekszem, és folyik a kemó. Azt hiszem, nekem ez a pihenés, a megnyugvás.
A méreg, ami meghosszabbítja az életem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése