Még van egy hetem. Tényleg úgy kezelem az időt, mintha egy hetem lenne. Mindent be akarok fejezni, le akarok tudni, mindenhol ott akarok lenni, lezárni, elrakni, elintézni, elrendezni. Mintha nem lenne utána. Pedig remélem, hogy lesz. Nehéz lesz, de minden reggel feljön a nap.
A szakdolgozatomat elhalasztom. Lemondtam a tárgyat. Írtam a tanáromnak. Saját tempóban fejezem be, május, június a határidőm. Ezt szerintem tudom tartani. Teljesen nem akarok kiesni belőle, mert akkor tuti nem fogom befejezni. A gyakorlati feladatom nagyjából megírtam tegnap. Ma elküldöm a tanáromnak, hogy nézzen rá, jófele tapogatózom-e. A suliról ennyi.
Az otthoni lakásom nagyjából kitakarítottam. Csak nagyjából. A héten befejezem a konyhát, fürdőszobát. Virágokat átültettem, rend van, rendben van minden.
A munkahelyemnek jeleztem mi fog történni az elkövetkező időszakban. Nem kaptam választ.
Kedden elmegyek nőgyógyászhoz a cisztámmal. Kiváncsian várom mit mondanak...
A kvíz estre felkészültem. Nem tudom, mikor leszek alkalmas egy újabb megtartására. Nem tudom hogyan fogom viselni.
Bumerángnak folyamatosan csepegtetem az infót. Fél. Nem ijesztgetni akarom, inkább csak felkészítem. De azt hiszem, már eleget tud. A többi majd alakul.
Rendeltem sapkákat. Ötöt. Mindenféle színben. Vasárnap még elmegyek fallabdázni. Utána a barátnőm letolja a hajam. Nem akarom újra átélni, hogy kihulljon, hogy a zuhany alatt vegyem le a fejemről. Jobb lesz ez így.
Azt hiszem, teljesen előkészültem. A lelki része majd alakul. Tényleg nem tudom, hogyan fogom viselni, hogyan fogja viselni a környezetem.
Nem tudom mi lesz velem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése