20. kemoterápia

 Nagyon vártam már, hogy mehessek. Csütörtökön vérvétel, siettem, mivel mentünk Kolléganőmmel a mások telephelyre. 6.30-kor már ott voltam, 1-es sorszám. Ittam. Lóbáltam a lábam, türelmetlen voltam. Hamar szólítottak a papírok leadásához. Aztán vérvételre is. Egy szúrással sikerült, bár meg kellett fejni a vénám. De gyorsan ment. Örültem. Vettem reggelit, s irány a cég. Jött Kolléganőm, s már indultunk is. 

Jó volt. Másikkal sokat beszélgettem, persze dolgoztunk közben. Jól érzem magam vele. Sokat nevetünk, ugratjuk egymást, visszamegyünk gyerekbe. Alig bírom ki, hogy ne érintsem meg, ezért meg is teszem. De csak picit. Az ujjam hegyével végigsimítottam kézfejét. Ennyi. 

Ahogy teltek az órák, gyorsan felmentem eeszt-re a leletemért. Meglepődve néztem, hogy nagyon sok érték mögött HEM+ felirat állt. Megijedtem. Azonnal hívtam doktornőt. Nem vette fel. nem tudtam mit jelent, gugliztam. Azt goondoltam, hogy annyira magasak az értékek, hogy nem tudják kimutatni. Főleg a májértékem, LDH miatt aggódtam. Kétszer hívtam, nem vette fel. Dolgoztam, próbáltam megnyugodni. Jól vagyok, nem lehet baj. De ugye gyógyíthatatlan vagyok. Mi van, ha mégsem vagyok jól? Én már nem tudom. 

Ebéd a Másikkal, szokás szerint jó hangulatban. Mikor visszaértünk, megint megpróbáltam a doktornőt. Felvette. Gyorsan eldaráltam neki, hogy nagy a baj. Megnyugtatott, hogy nem velem van a baj, valószínű fertőzött volt a kémcső, ezért nem tudják azokat az értékeket kimutatni. Megnyugodtam, de meglepődtem. Miért ne velem történne ez is. Pénteken újra.

Reggel 7-re mentem. Sokat vártam, mire hívott drnő. Megbeszéltük, hogy minden oké, jól vagyok. Ettől függetlenül lefelezte az adagomat. A gyógyszert. A biológiait ugyan úgy megkapom. Szomorú voltam, vagyok. Vettek vért, branült tettek be, mert úgyis jó lesz. Jó is lett, sőt, nagyon jó! Tudom, hogy nem szabad elbíznom magam, de szuper lett az LDH-m :-) Az alkalikus foszfatáz értékem is szépen megy lefelé, már a normális tartományban van. Azért annak még kell csökkennie.

Kicsit aggódom, hogy lefelezte az orvosom a tablettát. Tudom, hogy nagyon rosszul voltam, de inkább az, mint hogy terjedjen. Szóval most nem vagyok nyugodt.

Másikkal sokat beszélgetünk. A betegségemről is sajnos. Próbálom távol tartani magamtól őt. Attól félek, hogy ha bevonom a betegségembe, akkor teljesen átadom magam neki. Kiszolgáltatott leszek. Félek. Nem akarom, hogy lásson összeomolni. Nem akarom, hogy tudja, hogy nagyon nagy a baj. Félek attól, hogy ha esetleg nem leszek, akkor neki rossz lesz a hiányom. Hogy neki fog fájni. Ebből a kapcsolatból én jól nem tudok kijönni. Ő nem az enyém. És nem is lesz. Tudom, hogy barátok vagyunk, de közben meg nem vagyunk azok. Van egyfajta kapcsolat közöttünk, ami más, mint a barátság, de nem érünk egymáshoz. Nem tudom megmagyarázni, mi ez a kettősség bennem. Mikor becsukom a szemem, elképzelem, hogy átölel. Mikor kinyitom a szemem, a tenyerem a mellkasán, és nem engedem, hogy közelebb jöjjön. 

Soha életemben nem voltam olyan kapcsolatban, ahol a férfi volt az erősebb jellem. Ahol támaszkodhattam rá, és átadhattam neki a szívemen kívül a lelkemet is. Mindig nekem kellett az erősebbnek lennem. Megoldani a dolgokat, ügyet intézni, nyaralást szervezni, az életet szervezni. Nem dőlhettem hátra. Soha senki nem lepett meg mondjuk egy kirándulással, ami le volt szervezve. Vagy akármivel. Mindig mindent nekem kellett csinálnom. Én nem lehetek gyenge. Én nem engedhetem el magam. Én nem sírhatok az ölelésben.

De ő más. Meg kell gyógyulnom. 

Érted!

Érted?

Érted...

FEZEN

 Nagyon vártam. Nagyon készültem. A Csajokkal együtt. Nagy meglepetésemre, kaptam tőlük bérletet. Örültem! Vártam! Készültem! 

És szar volt....

Csalódtam.

Csütörtökön a Fiúval mentünk ki. Két koncertet hallgattunk végig. Az első (fogalmam sincs mi az együttes neve) esetében 1 számot ismertem, azt sem szeretem. A második volt a Halott pénz. 3 dalukat ismertem, de annyira nem, hogy énekeljek. Lötyögtem.

Mivel nagyon sokat kell innom, ezért mentünk üdítőt venni. És mivel és minden rosszra hajlandó vagyok, és tanulékony is, így a Másik rossz hatással van rám, loptam:

Jól mutat a konyhapulton. Fiú le volt döbbenve, én pedig csak nevettem....

Pénteken a Csajokkal voltunk. Előtte egyik barátnőmnél volt gyülekező, nagyon jól éreztem magam, sokat nevettünk. Aztán elindultunk, három kocsival. Alig tudtunk leparkolni, rengetegen voltak. Bementünk. Éppen elértük Majkát. Nem ismerem a dalait, de a Csajok be voltak indulva, azt hittem jó lesz. Hát, ahogy néztem, rajtam kívül mindenki jól érezte magát. Énekeltek, tomboltak. Én meg álltam, és azt néztem, ki ez a paraszt (elnézést), és mi a f@szt keresek itt. Alig vártam, hogy vége legyen. Aztán átmentünk a DJ pulthoz, ahol egy kisfiú zenélt. De nagyon rosszul.... Pedig szeretem a DJ-ket. 

Egyszer, mikor lófráltam, hatalmas tömeg jött velem szembe. És igen, az jutott eszembe, hogy az egész életemet így élem. Megyek egyedül a forgalommal szemben. Szóval az én zeném a közelében sem volt a fesztiválnak, így hazamentem. 

Összességében - kövezzetek meg - csalódás volt, és egyáltalán nem volt jó a fesztivál.

Sajnálom!

Az egyik barátnőmmel volt egy nagy beszélgetésem kifelé jövet. Azt mondta, hogy mikor rosszul voltam, azért ugrottak össze (barátok, kollégák, főnököm), mert azt hitték nem maradok meg. Nagyon szarul néztem ki. Azt hitték meghalok. Ez nagyon ijesztő. Igen, rosszul voltam, de én nem éreztem azt, hogy meg fogok halni. Csak gyenge voltam, mert nem tudtam enni és inni. 

De kívülről, úgy tűnt, haldoklom. Jesszus! 

A Lány és a várakozás

 Csütörtökön vagy pénteken hívja. Ebben maradtak. A csütörtök sűrű volt, így sikerült elterelnie a gondolatait. Majd pénteken. Azt mondta. Hát, várt. 

Eljött a péntek. Ez is sűrű nap volt, de rövid. Hazament. Pakolászott. A fejében is. Próbálta terelni a gondolatait, hogy ne várja. De várta. Lezuhanyzott. Ült az ágy szélén gondolataiba merülve. Ránézett a telefonjára. Nem hívta. Még egy picit ült, majd bement a fürdőszobába. Nézte magát a tükörben. Megváltozott. Nagyon más. Minden más. De már kezdi elfogadni az arcot, aki visszanéz rá. Most egy kicsit fel tudja fedezni magán a régi vonásokat. Most jól van. Megérintette a haját. Rövid. Még mindig rövid. Talán soha nem lesz hosszú. Beletúrt. Kicsit nőtt. De rövid. Nézte az arcát. Furcsa, még mindig furcsa minten.

Végighúzta ujjait a sebén. Szép a heg. Az egész hasán keresztülfut. Fehér, vékony vonal. 

Aztán csak állt. És nézte magát.

Persze, hogy nem hívja. Miért is hívná? Mit is gondolt? Hogy majd lesz valaki, akit nem érdekel a betegsége? Hogy gyógyíthatatlan? Folytak a könnyei, de csak nézte magát. Végigfolyt az arcán, csöpögött a hasára, a földre. Tűrte. Állt. Sírt.

Nagy levegő. Megmosta arcát, majd bebújt a takaró alá. A fejére húzta.

Másnap reggel sem volt nem fogadott hívás a telefonján.

Ez van

Jövő héten folytatjuk

 Már teljesen jól vagyok. A bőröm szép, sokat iszok (már tudok). A kezeimet még ápolom, teljesen lehámlott a tenyerem:

És a talpam is:

Na mindegy, a nehezén túl vagyok, az étvágyam jó, inni tudok, erővel tele, buli, barátok.

Ma voltam doktornőnél. Azt mondta, hogy kell még egy hét a regenerálódásnak, így csak jövő héten pénteken folytatjuk a kezelésem. Megnyugtatott, hogy nem fenntartó kezelést kapok, hanem olyant, ami irt. És hogy ez nem egy citisztatikum. A biológiai is új. Mondtam neki, hogy bármit kibírok, öntsünk belém még cuccot, meg kell gyógyulnom. Azt mondta nem lehet, várjuk meg ennek az eredményét. Még 3 kezelés, és CT. Vagyis én PET CT-t szeretnék. 

Aztán megmutattam neki Szívem csücske fényképét. Hogy ő az. Érte kell meggyógyulnom! Mosolygott, azt mondta nagyon jóképű, és hogy azon vagyunk, hogy meggyógyuljak. Hát én is azon vagyok. 

A Szívem csücskéért

Érte

Értük

Elhozta nekem a fesztivált

 EFOTT. Akartam venni jegyet, de jó, hogy nem tettem. Az ismert egészségügyi problémák miatt. 

Ő ment. A Másik. Beszéltük már, tudtam, hogy menni fog. Kicsit irigy voltam, szerettem volna én is ott lenni. Kicsit kiengedni a gőzt. Az elmúlt pár hét nagyon nehéz volt. De úgy voltam vele, hogy ezt most ki kell pihennem, ebből a szarból is ki kell jönnöm azért, hogy jól legyek, és mehessek Fezenre, vagy bárhova. 

Végig kapcsolatban voltunk. Hívott, írt, küldött hangfelvételeket, videókat. Becsuktam a szemem, és hallgattam. Írtam. Írt. Olyan volt, mintha vele lettem volna, mintha én is ott ugráltam volna a többiek között. 

Még senki nem tett ilyent értem. Nem hiszem, hogy tudatosan csinálta, de mégis, elhozta nekem a fesztivált. 

A hangulat teljesen átjött, az övé is, a fesztiválé is, és ettől én nagyon, de nagyon jól éreztem magam.

Köszönöm innen is, hogy elhoztad nekem a fesztivált! Puszi

Összeraktak

 Pénteken ébredtem fel először úgy, hogy én vagyok az. A szám még nem volt rendben, meg az emésztésem sem, de tele voltam energiával és tervekkel. Lehajtottam a ruhákat, bekészítettem a mosógépet. Gondoltam az a 2 liter lefolyik aznap is 10-re, hazajövök s dolgozom, mosok, bolt, főzőcskézek. Jól éreztem magam.

Időben beértem a kórházba. A váróteremben találkoztam egy volt szobatársammal, ottmaradtam picit beszélni vele. Neki a hashártyán van. Megműtötték, de nem nyúltak hozzá a daganathoz, mert egy fontos ér közelében van, és nem merték kivágni. Ezért kap kemót. Most vár CT-re. Azt mondja, hogy kisebb lett, a kérdés az, hogy meg merik-e műteni. Ő is fiatal, talán pár évvel idősebb nálam. Megbeszéltük, hogy szar az egész, és ez így nem élet. Mikor elváltunk, megegyeztünk, hogy bízunk, és meggyógyulunk.

Bementem. A székem előkészítve, szokás szerint. Elmentem pisilni, kikészítettem a dolgaimat, és felkuporodtam a székre. A vénám nem működött. Eleinte még csak-csak csöpögött, de aztán elkezdett mellé menni. Újat szúrtak. Volna, ha sikerült volna, de aztán persze sikerült. Mondtam, hogy lesz vérvétel is, de még nem volt kiírva. Jött a doktornő. Jól vagyok, megbeszéltük minden oké, leveszik a vért, csütörtökön találkozunk. Örültem. A szám még ugyan nem az igazi, de még szedem a gyógyszert. Lecsökkentette az infúzió méretét 1 literre, ennem, innom kell. Magamtól. Jó. Levették a vért is. Míg csepegett, vártam. Meglett az eredmény. Jött is az orvosom, hogy azonnal vért kell kapnom, mert a vörösvérsejtek száma 50, nem mehetek haza. Majd holnap. Készítik a helyem. 

Miiiiii a fasz? Azt mondtuk, hogy nem lehet vérkép romlás ettől a kezeléstől. Azonnal vért kell kapnom? Na de miért? Semmi bajom nincs. Csak néztem ki a fejemből a hidegzuhany után, és elkezdtem sírni. Az Ápolónő odajött, s elkezdett nyugtatni, hogy megkapom és tök jó lesz minden. De hát most is tök jó minden, én ezt nem értem. Elment. 3 perc múlva visszajött, hogy megbeszélte az orvosommal, hogy újra vesznek vért, mert ugyan abból a vénából vették, amibe éppen folyt a cukros infúzió. Könny letöröl... 

Újra szúrta, aznap már hetedszer. Az a kedvenc számom. Az ismtelt vérvételen a vörösvérsejtek száma 95 lett. 100-tól jó. De elfogadta a doktornő, csütörtökön találkozunk, s meglátjuk hogyan tovább. Kérdeztem, folytatjuk-e akkor csütörtökön, azt mondta meglátjuk. 

Meglátjuk. Mindent csak meglátunk. Csak azt nem tudom, hogy mit kell meglátni... 

Szóval nem tudom meddig fog még ez csúszni. Amíg csúszik, addig terjed. Ezt már megtanultam. 

A kiszáradás alatt 3 kg-ot fogytam, ami nem olyan jó. Mondjuk ezzel a súllyal érzem jól magam. És már nem érzem, hogy bizseregne a májam. Nem tudom ennek mi az oka, és hogy ez most jó, vagy nem. 

A nap többi része viszont nagyon jól telt. Kitakarítottam, voltam boltban, főztem. Mondjuk ez erős túlzás, rizst készítettem halrudacskával. Áthívtam a Fiút. Ettünk, dumáltunk, filmeztünk. Jó volt. 

Az este egy másik bejegyzés lesz. 

Most már kimozdulnék. Mint mondom, jól vagyok.

Jól vagyok!

Na! Szerencsére már nem így nézek ki!

Másod és harmadvélemény

 Nincs jó hírem. Mindhárom orvos ugyan azt a véleményt adta. Gyógyíthatatlan vagyok. Az egyik orvos azt mondta, hogy a mostani leleteim jók, még van pár szép évem.

Van pár szép évem.

Lesznek jobb és rosszabb időszakok. Könnyebbek és nehezebbek.

Nem tudom mit mondjak. Nem hiszem el.

Nem tudom, van-e értelme úgy élni, hogy állandóan kemoterápiára járok és szenvedek a mellékhatásoktól. Csak azért, hogy ne idén, hanem jövőre legyen vége. Vagy két év múlva. Az utóbbi hetek annyira kikészítettek, hogy semmire sem tudtam koncentrálni. Volt, mikor csak arra tudtam gondolni, hogy hova tudok lefeküdni, utána meg belégzés, kilégzés. 

Itt a nyár. Minden barátom élvezi. Csavarognak, buliznak, élik az életet. Én meg minden reggel megyek a kórházba, hogy egyáltalán össze tudjam szedni magam. Tegnap elkezdtem enni. Ma is ettem egy tányér levest. Próbálok sokat inni. De ennyi, ennyire vagyok alkalmas. Nem tudok a barátokkal együtt lógni, nem tudok koncertre menni, táncolni, énekelni. Csak vagyok. És azon dolgozom, hogy legyek. De így minek. És kinek. Arra jöttem rá, hogy egy beteg szívet csak egy másik szív tud meggyógyítani. Lehet, hogy megtaláltam ezt a másik szívet, de nem az enyém. Ülök itthon, tolom magam előtt a perceket, órákat. És ennyi. Dolgozom, mosok, pakolászok, alszom. 

Ma voltam boltban. Megvettem azokat a dolgokat enni és inni, amit az orvosom mondott. Nehéz volt a szatyor hazafele. Pedig nem volt az. És mondja meg nekem valaki, hogy a komoterápiás betegeknek miért készítenek olyan csomagolást, amin kupak van. Csak nézem a konyhapulton, és nem tudom kibontani. Az ujjaim ügyetlenek, nem tudok szorítani.

Hogy tudtam két hét alatt ennyire leromlani? Ki vagyok én? Mindig azt kértem, ha meg kell halnom, ne ép elmével kelljen megtennem. A testem beteg, harcol, én meg ugyan az az ember vagyok, és már nem vagyunk kompatibilisek. Szeretnék egy másik testet. Egy egészségeset, amiben élhetném az életem tovább. Mert ez így nem jó. Nagyon nem. És minek.

Minek...

Most a legnehezebb

 Már nem tudom hol hagytam abba. Szóval pénteken bementem doktornőhöz a szájfejtőzésem miatt. Nem akart fogadni, mert nem jelentkeztem be. Csak kinyitottam a szám, s rögtön fogadott. Vettünk vért. Írt elő infúziót, azonnal, ki vagyok száradva. A kiszáradás miatt a szám elfertőződött. 

Szóval kényelmesen elfeküdtem, szúrtak, kétszert, s folyt. Kaptam öblögetőt, győgyszert a szájfertőzésre. Jó sokáig folyt, majd mentem a bogyókért. A gyógyszert meg kell hozatni, csak hétfőn jön meg. Az öblögetőt meghozni sem tudják. Mindegy, kaptam az onkológián, azt elhasználom.

Szombat, vasárnap délelőtt infúzió.

Szombaton délután átjött a Fiú, elmosogatott, kivitte a szemetet, és elment boltba. Kétszer aludtam, míg ő vigyázot rám. Köszi. 

Vasárnap elmentem Anyámhoz. Jól van. Jó lett a szövettan, nincs több daganat. Nincs áttét. Szupert. Keresztanyuval együtt sírtunk, pontosan tudja, hogy mekkora a baj velem. Anyu valahogy nem.

Hétfőn reggel bementem a doktornőhöz. Egész héten fogok infúziót kapni. Így elmegyek táppénzre. Állandóan csak aludnék. Fáradt vagyok. Már nem is tudom hány napja nem ettem. Már meg sem próbálom. Viszont megjött a gyógyszerem, elkezdtem szedni. Remélem hamarosan hatni fog. 

Hát ennyi! 

Összességében mindenem fáj jelenleg. A szemem gennyezik, száraz a bőr körülötte, kenem. A szám iszonyú ronda, sebes és gennyes, belül is. Öblögetek, s végre van gyógyszer! Tenyerem talpam gyulladt, piros, száraz, kenem. Így nehéz a járás. Bőröm általában száraz. Hüvelyem és húgycsövem is száraz. A hüvelyem kezelem, kenegetem magam, s majd amoda is hat. Gyenge vagyok így kaja nélkül. Először sajburgert szeretnék enni. Kidobálom belőle, amit nem lehet, a többit benyomom. Azonnali fosás! :-D

Várom a végét, már nagyon 

Nehéz napok

 Na most szenvedek. De nem győz le. Akkor is felemelem a fejem, felállok a padlóról és csinálom a napokat. 

Asszem a szárazság elérte a csúcspontját. A kezeim nagyon szárazak. Sokat krémezem, még nem repedt szét A talpaim is égnek és szárazak. Nehezen járok mezitláb, cipőben jó. 

Az arcom vörös. A szemhéjam száraz. Kenem. Eddig sminkeltem, ma már nem. Fáj a bőröm, ha hozzáérek. Kenem.

Fülbevaló sem megy, tegnap a bal füllyukam begyulladt... Fertőtlenítem, nem nyúlok hozzá.

A húgycsövem és hüvelyem továbbra is száraz. Kezelem. Nem tudok mást. Nem javul. 

A szám sebes. Mint aki a sivatagban töltött napokat. Nem tudom kinyitni a szám. Fáj belül is. És a torkom is. Nehezen nyelek, lefele minden karcol. Csak annyi ételt erőltetek le, hogy be tudjam venni a gyógyszereim. Ma nem akarok beszélni sem.

Hasmenésem van. Előző éjjel annyira rongyoltam a wc-re, hogy melléültem, és becsúsztam a fal és a budi közé. Mondjuk nem teljesen, mert 20 cm hely van kb, és a tümmedt testem nem fért be. Legalább volt min röhögnöm. Jó, hogy nem fostam össze magam...

Hát most így telnek a napok. Dolgozom, elterelem a gondolataimat. Morgolódok a munkahelyemen, mert jólesik. Szeretek panaszkodni :-) Csak a helyzetem miatt nem...

Nem tudom mi lesz. Várom, hogy ez a mellékhatás elmúljon, és kicsit könnyebb legyen.

Várom a nyaralásom. Mert idén megyek. Nincs értelme mindent tologatni jövőre. Ki tudja mi lesz jövőre.

Befejezem a könyvem!

Loptam:

Vasárnap délután az SBO-n

 Hétfőn este éreztem, hogy ég, mikor pisilek. Nem törődtem vele, gondoltam keveset ittam, kicsit koncentráltabb a vizeletem. Ittam sokat, majd lefeküdtem aludni. Reggel sem volt jó. Nagyon nem. Szóval kedden elkezdtem kezelni magam hólyaghurutra. Nem volt változás. A Nospa segített. Aztán csak nem változott a helyzet, a napok meg teltek. Nem tudtam mit szedhetek, mit csinálhatok a kemó és a tropa májam miatt. Nospával viszont jól teltek a napok. Az este és reggel nem volt jó, de annyi. Pénteken összeszedtem magam, és úgy döntöttem, kimegyek az onko dokimhoz, mondjon valamit. De annyian voltak, hogy nem tudott fogadni, azt mondta, hogy forduljak a háziorvosomhoz. A háziorvosom pénteken délután nem rendel. És ugye tudjuk, hogy szombaton és vasárnap sem. Azt mondta az asszisztens, hogy akkor beszélgessek a patikussal, és van a Monural por ami nagyon jó, vegyek azt. Antibiotikum. Kérdeztem, hogy akkor nem kell hozzá recept? Nem.

Mentem a patikába. Kértem port. Recept kell hozzá. Remek. Menjek vissza az onkológiára. Nem megyek. Menjek a háziorvoshoz. Nem rendel. És ugye hétvége jön....

Néztük egymást. Mondtam, hogy kérek valamit. Adott egy port, valami újfajta cucc. Kipróbálom.

Tovább kezeltem magam, de a helyzet változatlan maradt.

Vasárnap a családlátogatás után bementem az ügyeletre. Átgondoltam a helyzetem, s úgy éreztem, itt nem fog történni semmi, elmúlni nem fog, nekem kell harcolnom. Most is. Pozitív csalódás volt. Mindenki úgy bánt velem, mint a hímes tojással. vérvételnél rögtön branült kaptam, hátha bent kell maradjak, és ne szúrjanak újra. Mértek vérnyomást, vettek vért és vizeletet is kellett adjak. Vártam. Behívott a doktornő, kiírt egy ultrahangot. Kérdezte, hogy a cisztám miatt volt-e vizsgálat. Mondam, hogy nem, mert a CT-n nem szerepelt. 

Mentem ultrahangra. Itt is nagyon meglepődtem, ugyanis az ultrahangos doktornő megnézte a CT képeket. Szóval nem a szöveges elemzést olvasta el, hanem megnézte a képeket, hogy tudja, nagyjából mire számítson velem kapcsolatban. Ez nagyon pozitív volt. Megnéztük a májam. A bal lebenyben kevesebb van, a jobban sok. Hát, tudtam, ez van. Meg van a petefészek cisztám, 4 cm. Nem értem, hogy ha nem daganat, akkor miért megy összefelé. Lényeg, hogy megy össze. Egyébként mindent rendben talált. Hasűri folyadék nincs szerencsére. 

Vissza az orvoshoz. Azt mondta, hogy szarrá vagyok száradva. Kenegessem a hüvelybejáratot és a húgycső bejáratot zsíros krémmel, végül a Vagisan-ban egyeztünk meg. 

Mindez 4 órámba telt. Zuhany, krém. Csíp. Nem jó. Bekentem a bűvös és mindenre használható gentamicinnel, ez jó volt rá. Nem csíp a vizelet, elcsúszik a krémen. :-)

Négy órámba telt az SBO-s látogatásom, de megérte. 

Éjjel alig aludtam, fájt a hasam. Reggel is. Rázott a hideg és hányingerem is volt. Alig tudtam összeszedni magam. Irány Budapest. Hát, semmi erőm nem volt. Alig tudtam koncentrálni, nehezen haladtam. És nagyon görcsölt a hasam.

Kolléganőmmel így visszaindultunk, így 13.50 perckor berobbantam a nőgyógyászati ambulanciára. Egy hölgyet vizsgáltak, más nem volt. Hamar sorra kerültem.

A doktornő elolvasta az előző napi zárót, és megállapította, hogy száraz vagyok. Értem én, de most akkor mi legyen? Nem vagyok jól, nagyon fáj a hasam. Az bármitől lehet ugyebár... Mondta használjak betadine kúpot. Kérdeztem, hogy az nem szárít-e, de igen. Szóval akkor azt mégse használja. Aztán írt fel cinatridina kúpot és laktofeelt. Jól. Kérdeztem, hogy akkor a fertőzést teljesen kizárhatjuk? Azt mondta, ha szeretném megvizsgál. Szerettem volan, így megnézett. Nincs fertőzés, de nagyon száraz a hüvely fala. Szóval kúp, krém.

Ez volt a kálváriám. Örülök, hogy nincs újabb áttét, és csak a szárazsággal kell megküzdenem.

Újabb küzdelem...