Hétfőn este éreztem, hogy ég, mikor pisilek. Nem törődtem vele, gondoltam keveset ittam, kicsit koncentráltabb a vizeletem. Ittam sokat, majd lefeküdtem aludni. Reggel sem volt jó. Nagyon nem. Szóval kedden elkezdtem kezelni magam hólyaghurutra. Nem volt változás. A Nospa segített. Aztán csak nem változott a helyzet, a napok meg teltek. Nem tudtam mit szedhetek, mit csinálhatok a kemó és a tropa májam miatt. Nospával viszont jól teltek a napok. Az este és reggel nem volt jó, de annyi. Pénteken összeszedtem magam, és úgy döntöttem, kimegyek az onko dokimhoz, mondjon valamit. De annyian voltak, hogy nem tudott fogadni, azt mondta, hogy forduljak a háziorvosomhoz. A háziorvosom pénteken délután nem rendel. És ugye tudjuk, hogy szombaton és vasárnap sem. Azt mondta az asszisztens, hogy akkor beszélgessek a patikussal, és van a Monural por ami nagyon jó, vegyek azt. Antibiotikum. Kérdeztem, hogy akkor nem kell hozzá recept? Nem.
Mentem a patikába. Kértem port. Recept kell hozzá. Remek. Menjek vissza az onkológiára. Nem megyek. Menjek a háziorvoshoz. Nem rendel. És ugye hétvége jön....
Néztük egymást. Mondtam, hogy kérek valamit. Adott egy port, valami újfajta cucc. Kipróbálom.
Tovább kezeltem magam, de a helyzet változatlan maradt.
Vasárnap a családlátogatás után bementem az ügyeletre. Átgondoltam a helyzetem, s úgy éreztem, itt nem fog történni semmi, elmúlni nem fog, nekem kell harcolnom. Most is. Pozitív csalódás volt. Mindenki úgy bánt velem, mint a hímes tojással. vérvételnél rögtön branült kaptam, hátha bent kell maradjak, és ne szúrjanak újra. Mértek vérnyomást, vettek vért és vizeletet is kellett adjak. Vártam. Behívott a doktornő, kiírt egy ultrahangot. Kérdezte, hogy a cisztám miatt volt-e vizsgálat. Mondam, hogy nem, mert a CT-n nem szerepelt.
Mentem ultrahangra. Itt is nagyon meglepődtem, ugyanis az ultrahangos doktornő megnézte a CT képeket. Szóval nem a szöveges elemzést olvasta el, hanem megnézte a képeket, hogy tudja, nagyjából mire számítson velem kapcsolatban. Ez nagyon pozitív volt. Megnéztük a májam. A bal lebenyben kevesebb van, a jobban sok. Hát, tudtam, ez van. Meg van a petefészek cisztám, 4 cm. Nem értem, hogy ha nem daganat, akkor miért megy összefelé. Lényeg, hogy megy össze. Egyébként mindent rendben talált. Hasűri folyadék nincs szerencsére.
Vissza az orvoshoz. Azt mondta, hogy szarrá vagyok száradva. Kenegessem a hüvelybejáratot és a húgycső bejáratot zsíros krémmel, végül a Vagisan-ban egyeztünk meg.
Mindez 4 órámba telt. Zuhany, krém. Csíp. Nem jó. Bekentem a bűvös és mindenre használható gentamicinnel, ez jó volt rá. Nem csíp a vizelet, elcsúszik a krémen. :-)
Négy órámba telt az SBO-s látogatásom, de megérte.
Éjjel alig aludtam, fájt a hasam. Reggel is. Rázott a hideg és hányingerem is volt. Alig tudtam összeszedni magam. Irány Budapest. Hát, semmi erőm nem volt. Alig tudtam koncentrálni, nehezen haladtam. És nagyon görcsölt a hasam.
Kolléganőmmel így visszaindultunk, így 13.50 perckor berobbantam a nőgyógyászati ambulanciára. Egy hölgyet vizsgáltak, más nem volt. Hamar sorra kerültem.
A doktornő elolvasta az előző napi zárót, és megállapította, hogy száraz vagyok. Értem én, de most akkor mi legyen? Nem vagyok jól, nagyon fáj a hasam. Az bármitől lehet ugyebár... Mondta használjak betadine kúpot. Kérdeztem, hogy az nem szárít-e, de igen. Szóval akkor azt mégse használja. Aztán írt fel cinatridina kúpot és laktofeelt. Jól. Kérdeztem, hogy akkor a fertőzést teljesen kizárhatjuk? Azt mondta, ha szeretném megvizsgál. Szerettem volan, így megnézett. Nincs fertőzés, de nagyon száraz a hüvely fala. Szóval kúp, krém.
Ez volt a kálváriám. Örülök, hogy nincs újabb áttét, és csak a szárazsággal kell megküzdenem.
Újabb küzdelem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése