Összeraktak

 Pénteken ébredtem fel először úgy, hogy én vagyok az. A szám még nem volt rendben, meg az emésztésem sem, de tele voltam energiával és tervekkel. Lehajtottam a ruhákat, bekészítettem a mosógépet. Gondoltam az a 2 liter lefolyik aznap is 10-re, hazajövök s dolgozom, mosok, bolt, főzőcskézek. Jól éreztem magam.

Időben beértem a kórházba. A váróteremben találkoztam egy volt szobatársammal, ottmaradtam picit beszélni vele. Neki a hashártyán van. Megműtötték, de nem nyúltak hozzá a daganathoz, mert egy fontos ér közelében van, és nem merték kivágni. Ezért kap kemót. Most vár CT-re. Azt mondja, hogy kisebb lett, a kérdés az, hogy meg merik-e műteni. Ő is fiatal, talán pár évvel idősebb nálam. Megbeszéltük, hogy szar az egész, és ez így nem élet. Mikor elváltunk, megegyeztünk, hogy bízunk, és meggyógyulunk.

Bementem. A székem előkészítve, szokás szerint. Elmentem pisilni, kikészítettem a dolgaimat, és felkuporodtam a székre. A vénám nem működött. Eleinte még csak-csak csöpögött, de aztán elkezdett mellé menni. Újat szúrtak. Volna, ha sikerült volna, de aztán persze sikerült. Mondtam, hogy lesz vérvétel is, de még nem volt kiírva. Jött a doktornő. Jól vagyok, megbeszéltük minden oké, leveszik a vért, csütörtökön találkozunk. Örültem. A szám még ugyan nem az igazi, de még szedem a gyógyszert. Lecsökkentette az infúzió méretét 1 literre, ennem, innom kell. Magamtól. Jó. Levették a vért is. Míg csepegett, vártam. Meglett az eredmény. Jött is az orvosom, hogy azonnal vért kell kapnom, mert a vörösvérsejtek száma 50, nem mehetek haza. Majd holnap. Készítik a helyem. 

Miiiiii a fasz? Azt mondtuk, hogy nem lehet vérkép romlás ettől a kezeléstől. Azonnal vért kell kapnom? Na de miért? Semmi bajom nincs. Csak néztem ki a fejemből a hidegzuhany után, és elkezdtem sírni. Az Ápolónő odajött, s elkezdett nyugtatni, hogy megkapom és tök jó lesz minden. De hát most is tök jó minden, én ezt nem értem. Elment. 3 perc múlva visszajött, hogy megbeszélte az orvosommal, hogy újra vesznek vért, mert ugyan abból a vénából vették, amibe éppen folyt a cukros infúzió. Könny letöröl... 

Újra szúrta, aznap már hetedszer. Az a kedvenc számom. Az ismtelt vérvételen a vörösvérsejtek száma 95 lett. 100-tól jó. De elfogadta a doktornő, csütörtökön találkozunk, s meglátjuk hogyan tovább. Kérdeztem, folytatjuk-e akkor csütörtökön, azt mondta meglátjuk. 

Meglátjuk. Mindent csak meglátunk. Csak azt nem tudom, hogy mit kell meglátni... 

Szóval nem tudom meddig fog még ez csúszni. Amíg csúszik, addig terjed. Ezt már megtanultam. 

A kiszáradás alatt 3 kg-ot fogytam, ami nem olyan jó. Mondjuk ezzel a súllyal érzem jól magam. És már nem érzem, hogy bizseregne a májam. Nem tudom ennek mi az oka, és hogy ez most jó, vagy nem. 

A nap többi része viszont nagyon jól telt. Kitakarítottam, voltam boltban, főztem. Mondjuk ez erős túlzás, rizst készítettem halrudacskával. Áthívtam a Fiút. Ettünk, dumáltunk, filmeztünk. Jó volt. 

Az este egy másik bejegyzés lesz. 

Most már kimozdulnék. Mint mondom, jól vagyok.

Jól vagyok!

Na! Szerencsére már nem így nézek ki!