Megint egy jó hétvége

 Nagyon jó hétvégén vagyok túl. Egy rossz lezárással.

Egyre többet vagyok együtt Vele. Már pénteken délután találkoztunk. Fagyiztunk, sétáltunk, picit strandoltunk, vacsiztunk. Jól éreztem magam. 

Sajnos szombaton nem találkoztunk. Más programja volt, de aztán úgy alakult, hogy lemondták, de addigra én már szerveztem magamnak, így ő is szervezett mással mást. :-) A Fiúval mentünk kirándulni. Százezer fok, napsütés, hegymászás. Végig szidtam, hogy ez meg kinek az ötlete volt, megint hegy, megint lépcső. aztán hogy kiborítsam, lakodalmas dalokat énekeltem neki. Már úgy volt, hogy ki kell szállnom az autóból, de végülis elviselt.

Vártam a vasárnapot Vele. Hamar el is jött. Strandoltunk. Előtte beugrottunk a Praktikerbe, így a halálsorról megint hoztam egy orchideát. Klotild lett a neve. Mivel nem akartuk a kocsiban hagyni, így jött velünk a strandra. Nagyon ki volt száradva, megmerítettem a Balatonba picit. Biztos hülyének néztek, hogy cserepes virággal megyek a strandolni. Ez így alakult. Nagyon sokat beszélgettünk, hatalmasat aludtam. Kétszer is. Ebédeltünk, jégkrémeztünk. Jó nap volt. Hazafelé még nem volt túl nagy a forgalom, egész időben megérkeztünk. Lezuhanyoztam, átöltöztem, s jött is értem, mentünk vacsizni. Pizzáztunk. Aztán feljött. S végül volt egy nagy beszélgetésünk... Itt romlott el minden. Őszinte voltam, elmondtam a helyzetem. Tudta, de volt sok kérdése. Amire válaszoltam. 

Nem túl boldogan váltunk el. 

Ma kérdeztem, mennyire ijedt meg. Azt válaszolta, hogy még beszélünk róla, s meglátja. 

Borítékolom a válaszát. Kb. arra számítok, mint mindenki mástól. De nem baj. Nem akarom bántani. Őt sem, és senkit sem. Ő csak belecsöppent az életembe, nem kerestem. De nagyon jól érzem magam Vele. 

Hát ez van...

21. kemoterápia

 Csütörtökön megvolt a vérvétel. Nagyjából rendben volt. Pénteken elmaradt a kezelésem, mert nem volt az orvosom. Mindent át kellett szerveznem, de mentem hétfőn. Korán reggel, háromnegyed 7-kor már ott voltam. A betegfelvétel 7-kor nyit. ...szokott nyitni, de aznap nem. Jóval fél 8 után jött a kolléganő. Első voltam. Nem fogytam. Sőt... Vérnyomás rendben. Az orvosom nem tudni lesz-e, de ha nem, majd valaki ellát. 

Ezért hosszú napra készültem. Vettem reggelit, kávét. Elkezdtem olvasni. Egyszercsak szólított az orvosom. Meg is lepődtem. Átbeszéltünk mindent. A vérképem szerinte rendben van. Emeltünk a gyógyszeradagomon, aminek nagyon örülök. Most reggel 3 este 2 szemet szedek. Felírattam, ami recept kellett. Megkértük a CT időpontomat, október 3. Addig ezen kívül lesz még egy kezelésem.

Kezelő. Felkucorodtam a szokásos ágyra. Már mindenki ismer, viccelődtünk a nővérekkel. Megint volt egy fiatal lány. Összemosolyogtunk. Ebben a mosolyban benne volt minden. "Sajnálom, hogy Te is itt vagy, és keresztül kell menned ezen a szaron. Látom, hogy félsz. Minden rendben lesz. Bízunk a gyógyulásban. A tiédben és az enyémben is! Értelek. Megértelek!" A férjével jött. Ő nincs egyedül. Én sem vagyok. Elővettem a telefonom. Zene a fülben. 

Jött a nővér, szúrunk. Az első véna elkúszott, nem tudta megszúrni. A második pukkant. A harmadik sikerült. Átmosó beköt, várjuk a cuccot.

Sokáig vártunk. A szokásosnál is tovább. Megsürgették a gyógyszertárat, mert sokan voltunk. Megjött az anyag. Az enyém nem volt közte. Kimaradt. Rászóltak a patikára, soron kívül gyorsan. Hamar meg is lett. És már folyt is. 45 perc, s készen is voltam. Záró a kezemben. Aláírtam. 

Gyorsan kocsi, vasút, parkolás, rohanás vonatra, úton a munkahelyre. Vissza az életbe, a kollégák közé. Alig vártam, hogy megérkezzek. Mint egy meleg paplan, úgy vett körül az épület. Megnyugodtam.

Belefeledkeztem a munkába. Dolgoztam, beszélgettünk. Jó volt. Aztán haza. 

Elfáradtam, de jó nap volt. Szedem a gyógyszert.

Minden megy tovább

Deseda-hétvége

 Kérdezte, hova menjünk. Egyértelműen Kaposvárra. Lefoglalta a szállást, ahogy midig. Az én kocsimmal mentünk, úgyhogy kitakarítottam, lemostam, megtankoltam. Fél óra múlva szakadt az eső... Nem baj. Az asztalra hánytam a cuccaim.

Reggel korán ébredtem, mentem érte. Izgatott voltam. Örültem, hogy vezethetek. Szakadt az eső, míg úton voltunk, utána kánikula lett. Odafelé belefutottunk egy balesetbe Siófoknál, sokat dekkoltunk, de rendben leértünk. Lófráltunk. A páza haldoklik, az ételudvar bezárt, így át kellett gondolnunk az ebédet. Végül úgy döntöttünk, hogy a szállodában ebédelünk. Utána el is foglaltuk a szobát. 

Gyönyörű volt. A tetőtér után a nagypolgári belmagasság nekem a menyország volt. Jól éreztük magunkat. Utána elmentünk lófrálni. Beszélgettünk. Végig, sokat.

Másnap Desedára mentünk. Csak kétszer tévedtem el. A tópart mesés volt. Most is megnyugvás töltött el a víznél. Csak feküdtem, aludtam, olvastam, ettem. A mosdót nem tudtam használni, mert a plafonról a bokámig lógtak a pókok. 

Sajnos a kempinggel semmi nem történt. A 400 milliós fejlesztés odáig nem ért el. Azért kicsit katasztrófa turistáskodtam. Készítettem fotókat. A szocializmust már benőtte a természet, de még nem tűnt el. Viszont a fejlesztett strand szomszédságában a kemping nem mutat valami jól.

Az ebédet a strandon fogyasztottuk. Boldogan rendeltem BBQ hamburgert. Óvatosan körbejártam a témát. Nincs benne uborka, paradicsom, semmi mag. Ők készítik a húspogácsát, semmi olyan nincs benne amit ne ehetnék. Egyedül a szalonna lógott ki a sorból, de azt majd átteszem az ő szendvicsébe. Leültünk. Egyszer csak hozták. És ott volt a csodaszép hamburger talpig szeszámmagban... Szezámmagban. A zsemlének még a segge is magos volt.... A húst kiettem, a többit hagytam. Majdnem sírtam. Csak a zsemlére nem kérdeztem rá... hiba volt.

Hazafelé nem a Balaton felé jöttünk, a nagy forgalom miatt. Simán haladtunk. Hazavittem őt is. Kiszállt, köszönt, puszi, s már el is tűnt. 

Azóta nem hallottam felőle...

Már megint csúszik

 ... és akkor ne legyek ideges!

Csütörtök reggel vérvétel. Igaz, hogy a 2. sorszámot húztam, de elsőként hívtak be. Van igazság. Egy bökésre meg is volt a vérvétel. Örültem. Korán végeztem, mentem dolgozni.

Fél 11-kor eszembe jutott, hogy megnézem az eredményt. Kész is volt. Nem is lett olyan rossz. Egy-két eltérés van csak. 

Pl.
RDW-CV értékem magas lett. Ez eddig még nem mutatott eltérést. Utána olvastam, és bizony ez is májérték... Emelkedett...

LDH is most magasabb, 295 volt ezelőtt, most 368. Még bőven normál értékben van, de megint felment.

Alkalikus foszfatáz is csökkent, de nem sokat.

Alig vártam hogy beszéljek az orvosommal, hogy megtudjam ezt az DRW értéket. De nem értem el. Aztán hívott az asszisztense, hogy a doktornőnek közbe jött valami, nem dolgozik pénteken, így áttették a kezelésem hétfőre. Jó a hétfő? 

Nem, baromira nem jó a hétfő. Mert akkor megint 3 napot késik a kezelés. De nincs mit tenni. Vagy akkor, vagy még később. Hétfőn kezd a főnököm szabi után, baromira nem akartam kezelésre menni!

A terv most az, hogy kezelés után pattanok vonatra, s irány Budapest. Remek lesz....

Nagyon aggódom. A májam továbbra is fáj. Szóval már kétféle képpen. A bizsergés meg van továbbra is egy ponton. És egy másik ponton másképp fáj. Nem folyamatosan. Ezek az érzések jönnek-mennek.

Sokat sírok. Nem a haláltól félek. Hanem attól, hogy szenvedni fogok. Az életem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Nem született gyerekem, pedig mindent megtettem érte. Tényleg mindent. (Lehet annak iszom a levét.) Évekig küzdöttem, kitettem magam mindennek, de nem sikerült. Aki ismer, tudja, hogy 4 babát vesztettem el. Aztán jött a válás. Utána a szerelem, aki elhagyott egy másik lányért. Aztán akinek nem kellettem. Aztán beütött a nagy szerelem, és a betegség. Elment ő is. 

43 éves vagyok. Egyedül élek egy albérletben. Szeretnék lediplomázni. És senkim, semmim sincs. Nincs otthonom. Nincs egy hely, ahol azt érezném, hogy megérkeztem. Nincs karrierem. Nincs párom. Azt mondják, ott az otthon, ahol a szív. Én már nem tudok szeretni. Most éppen nem tudom, hogy miért keljek fel reggel. Nem tudom mit tegyek. Úgyhogy nem teszek semmit.

Ma elkezdtük külföldre leveleket küldözgetni. Hátha valahol fogadnak, és meg tudnak gyógyítani.

100%-ban kell hinnem abban, hogy meggyógyulok. Én csak azt nem tudom elhinni, hogy meghalok. Nem tudom az elég-e. És nagyon félek.

Sírok és félek

Újabb szakvélemény

 Találtam egy intézményt, ahol - az írás alapján - műtéti állapotra hozzák a betegeket, és kiműtik a daganatot. Felhívtam őket. Nem kell időpont, csak menni kell. Hát, mentem. 

Az intézményben flottul ment minden. Elég hamar sorra kerültem. Kb. 1 órát töltöttem az intézményben. Az orvosnál 5 percet. Elmondta, amit a többiek.

Gyógyíthatatlan vagyok. Műtét nem jöhet szóba. Sugárnak nincs értelme. Kemo. Még van jópár, amit nem próbáltunk. Ha nem reagálok jól, nem sok van hátra. Ha tavaly óta már itt tartok, gyors a tendencia.

És már jöttem is el.

Rendet kell raknom a fejemben. Ha nem használ a kezelés, olyan, mintha nem is kapnám. Tehát gyorsan romlik az állapotom. Ha nem kérek keizelést, ugyan ez. Ha találunk olyan kezelést, ami féken tudja tartani, akkor van még egy kis időm.

Hát ez kurvajó...

Átvirrasztott éjszaka

 Az orvosi levél befejezése, a leletek közötti matatás megtette hatását. Végigsírtam a délutánt. Próbáltam átgondolni, hogy hogyan legyen. Milyen lehetőségeim vannak. És a legrosszabb esetben mikor és mi történhet velem. Belezsibbadt az agyam. 

Rettenetesen félek. Elmondani nem tudom mennyire.

Egy biztos. Azt nem várom meg, hogy tologassanak rokkantkocsiban, hogy ne tudjak mozogni, ne tudjam ellátni magam. Ha már nem tudok dolgozni, barátokkal lógni, élvezni az életet, az már nem élet. 

Küzdök, amíg tudok, amíg van lehetőségem.

Küzdeni fogok, megígérem.

De ha már úgy van, hagyjatok elmenni

Szabin vagyok

 Olyan érdekes. Most, hogy lekerültek rólam a feladatok, és a főnököm is szabin van, simán eljöttem én is. Igaz, csak két napra, hátha szükségem lesz még a szabijaimra. Annyira nagy a nyugalom, hogy email-em is alig jött. Telefon nem csörgött. Hirtelen már nem vagyok fontos. Ez van. Azért rosszul esik, de mindegy.

A tegnapi nap gyorsan eltelt. Tettem-vettem, intéztem olyan ügyeket, amire eddig nem volt időm. Simán elsuhant a nap, este lett.

A mai kicsit más. A délelőtt az úgy elment, mintha nem is lett volna. Nem tudom megmondani mit csináltam. Igazából semmit. A pasim jött értem, elvitt ebédelni. Keveset voltunk együtt, nekem furi volt. Még nincs kötelék közöttünk, de nagyon jól érzem magam vele. Kevés volt a mai napon együtt töltött idő. Nem baj, holnap elutazunk. Van egy halom fürdőruhám és bikinim. Csak hát egy méretet híztam. Ezért tartottam magamnak egy kis bemutatót, és választottam egy fürdőruhát és egy bikinit amit holnap magammal viszek. Majd eldöntöm miben érzem jól magam. Hatalmas a pocakom, ott a nagy hasi sebem, és a vérhigító böki foltjai a combjaimon. Szóval nem tudom. Viszem a könyvem is, úgysem fürcsizhetek. Alig várom, hogy hatalmasat aludjak a parton.

Egy kicsit az előítéletekről:

Voltam ma boltba. Általában kocsival megyek, mert bár közel a bolt, de nincs erőm cipekedni. De ma úgy döntöttem, szabin vagyok, sétálok. Így is volt. Valahogy nehéz lett a kosaram, és már csak egy dolog volt hátra, mikor hívott barátnőm. Olyan nehezen tudunk úgy összeakadni, hogy mindketten ráérünk, hogy nem tettem le, elkezdtem vele beszélgetni. Viszont már fáradtam, ezért leültem egy raklapra a Lenor öblítők közé. Igaz, már vagy 10 percet is beszélgettünk, míg ott ücsörögtem, mikor a biztonsági őr rámszólt, hogy ne üljek a raklapon. Felálltam. Nem vitatkozbam. Elköszöntem a barátnőmtől, s mentem fizetni. 

Csak jelezném innen is, hogy elfáradtam. Nincs úgy erőm, mint régen. És igen, telefonáltam közben, de nem azért ültem a bolt közepén a Lenor öblítők között, mert nincs itthon kanapé. Hanem erőt gyűjtöttem, hogy haza tudjak jönni. A kanapéhoz.

Csúcsszuper hétvége

 Elutaztunk hétvégén. Vártam is, nem is. Terveztem is, nem is. Készültem is, féltem is tőle. 

Pénteken kellett felhívnom az orvosom, elmondani hogy vagyok, mert szabira megy, és aggódik értem. Kedves tőle. Jól vagyok. Teljesen jól vagyok. A bőröm továbbra is szép. Nincs hasmenésem, jó az étvágyam. Minden rendben. Sőt! Elkezdett nőni a hajam is, vannak kishajaim. Nem is vettem észre, hogy ennyire kihullott. Szép, hullámos, barna. Semmit nem tudok kezdeni vele, az egész égnek áll. És éppen ezért, hogy ennyire jól vagyok, aggódom. Hogy gyenge a kezelésem. Durvábbat szeretnék. Alig várom, hogy ennek vége legyen és menjek tovább. Nem tudom hatásos-e. Félek!

A péntek hosszú volt, de nagyon jól éreztem magam. Sokat dolgoztam, vonatoztam, intézkedtem. Utána mentem Anyámhoz, haza. Aztán vissza. Csomagolnom kellett volna, a bőröndömhöz nem akartam hozzányúlni. Kórház szagú... Nem csomagoltam be.

Reggel ébredtem, ahogy szoktam. Kávé. Elkezdtem az asztal közepére összehordani a cuccaimat. Mikor már elég jól álltam, elkezdtem izgulni. Reggeliztem. Bogyók, böki be. Minden oké. Öltöztem. Aztán csak elő kellett vennem a bőröndöt. Beszórtam mindent, és készen is voltam. Viráglocsolás, szemét kivisz. Minden kész. Lementem a parkolóba. 

És jött:

Az autó miatt ismerkedtünk meg, de ezen már rég túlvagyunk. Olyan érzés, mikor egy álom valóra válik!

Bepakoltunk, indulás. Eleinte volt köztünk kis feszültség, amit nyilván csak én éreztem. Aztán beindult a beszélgetés, és két napig be sem állt a szánk. Bolond ez a fiú, és ez most bók. Életem legszebb ajándékát kaptam tőle! Tudja mit akarok, tudja mit akar. Sok vicces helyzetünk volt, sokat nevettem, nagyon jól éreztem magam. Szerintem ő is. 

Meglátjuk mit hoz a folytatás, a jövő. Most minden rendben!

Férjhez megyek