Az orvosi levél befejezése, a leletek közötti matatás megtette hatását. Végigsírtam a délutánt. Próbáltam átgondolni, hogy hogyan legyen. Milyen lehetőségeim vannak. És a legrosszabb esetben mikor és mi történhet velem. Belezsibbadt az agyam.
Rettenetesen félek. Elmondani nem tudom mennyire.
Egy biztos. Azt nem várom meg, hogy tologassanak rokkantkocsiban, hogy ne tudjak mozogni, ne tudjam ellátni magam. Ha már nem tudok dolgozni, barátokkal lógni, élvezni az életet, az már nem élet.
Küzdök, amíg tudok, amíg van lehetőségem.
Küzdeni fogok, megígérem.
De ha már úgy van, hagyjatok elmenni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése