Csütörtökön megvolt a vérvétel. Nagyjából rendben volt. Pénteken elmaradt a kezelésem, mert nem volt az orvosom. Mindent át kellett szerveznem, de mentem hétfőn. Korán reggel, háromnegyed 7-kor már ott voltam. A betegfelvétel 7-kor nyit. ...szokott nyitni, de aznap nem. Jóval fél 8 után jött a kolléganő. Első voltam. Nem fogytam. Sőt... Vérnyomás rendben. Az orvosom nem tudni lesz-e, de ha nem, majd valaki ellát.
Ezért hosszú napra készültem. Vettem reggelit, kávét. Elkezdtem olvasni. Egyszercsak szólított az orvosom. Meg is lepődtem. Átbeszéltünk mindent. A vérképem szerinte rendben van. Emeltünk a gyógyszeradagomon, aminek nagyon örülök. Most reggel 3 este 2 szemet szedek. Felírattam, ami recept kellett. Megkértük a CT időpontomat, október 3. Addig ezen kívül lesz még egy kezelésem.
Kezelő. Felkucorodtam a szokásos ágyra. Már mindenki ismer, viccelődtünk a nővérekkel. Megint volt egy fiatal lány. Összemosolyogtunk. Ebben a mosolyban benne volt minden. "Sajnálom, hogy Te is itt vagy, és keresztül kell menned ezen a szaron. Látom, hogy félsz. Minden rendben lesz. Bízunk a gyógyulásban. A tiédben és az enyémben is! Értelek. Megértelek!" A férjével jött. Ő nincs egyedül. Én sem vagyok. Elővettem a telefonom. Zene a fülben.
Jött a nővér, szúrunk. Az első véna elkúszott, nem tudta megszúrni. A második pukkant. A harmadik sikerült. Átmosó beköt, várjuk a cuccot.
Sokáig vártunk. A szokásosnál is tovább. Megsürgették a gyógyszertárat, mert sokan voltunk. Megjött az anyag. Az enyém nem volt közte. Kimaradt. Rászóltak a patikára, soron kívül gyorsan. Hamar meg is lett. És már folyt is. 45 perc, s készen is voltam. Záró a kezemben. Aláírtam.
Gyorsan kocsi, vasút, parkolás, rohanás vonatra, úton a munkahelyre. Vissza az életbe, a kollégák közé. Alig vártam, hogy megérkezzek. Mint egy meleg paplan, úgy vett körül az épület. Megnyugodtam.
Belefeledkeztem a munkába. Dolgoztam, beszélgettünk. Jó volt. Aztán haza.
Elfáradtam, de jó nap volt. Szedem a gyógyszert.
Minden megy tovább
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése