Már megint csúszik

 ... és akkor ne legyek ideges!

Csütörtök reggel vérvétel. Igaz, hogy a 2. sorszámot húztam, de elsőként hívtak be. Van igazság. Egy bökésre meg is volt a vérvétel. Örültem. Korán végeztem, mentem dolgozni.

Fél 11-kor eszembe jutott, hogy megnézem az eredményt. Kész is volt. Nem is lett olyan rossz. Egy-két eltérés van csak. 

Pl.
RDW-CV értékem magas lett. Ez eddig még nem mutatott eltérést. Utána olvastam, és bizony ez is májérték... Emelkedett...

LDH is most magasabb, 295 volt ezelőtt, most 368. Még bőven normál értékben van, de megint felment.

Alkalikus foszfatáz is csökkent, de nem sokat.

Alig vártam hogy beszéljek az orvosommal, hogy megtudjam ezt az DRW értéket. De nem értem el. Aztán hívott az asszisztense, hogy a doktornőnek közbe jött valami, nem dolgozik pénteken, így áttették a kezelésem hétfőre. Jó a hétfő? 

Nem, baromira nem jó a hétfő. Mert akkor megint 3 napot késik a kezelés. De nincs mit tenni. Vagy akkor, vagy még később. Hétfőn kezd a főnököm szabi után, baromira nem akartam kezelésre menni!

A terv most az, hogy kezelés után pattanok vonatra, s irány Budapest. Remek lesz....

Nagyon aggódom. A májam továbbra is fáj. Szóval már kétféle képpen. A bizsergés meg van továbbra is egy ponton. És egy másik ponton másképp fáj. Nem folyamatosan. Ezek az érzések jönnek-mennek.

Sokat sírok. Nem a haláltól félek. Hanem attól, hogy szenvedni fogok. Az életem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Nem született gyerekem, pedig mindent megtettem érte. Tényleg mindent. (Lehet annak iszom a levét.) Évekig küzdöttem, kitettem magam mindennek, de nem sikerült. Aki ismer, tudja, hogy 4 babát vesztettem el. Aztán jött a válás. Utána a szerelem, aki elhagyott egy másik lányért. Aztán akinek nem kellettem. Aztán beütött a nagy szerelem, és a betegség. Elment ő is. 

43 éves vagyok. Egyedül élek egy albérletben. Szeretnék lediplomázni. És senkim, semmim sincs. Nincs otthonom. Nincs egy hely, ahol azt érezném, hogy megérkeztem. Nincs karrierem. Nincs párom. Azt mondják, ott az otthon, ahol a szív. Én már nem tudok szeretni. Most éppen nem tudom, hogy miért keljek fel reggel. Nem tudom mit tegyek. Úgyhogy nem teszek semmit.

Ma elkezdtük külföldre leveleket küldözgetni. Hátha valahol fogadnak, és meg tudnak gyógyítani.

100%-ban kell hinnem abban, hogy meggyógyulok. Én csak azt nem tudom elhinni, hogy meghalok. Nem tudom az elég-e. És nagyon félek.

Sírok és félek