Hogy vagyok

 Gondoltam kicsit összeszedem, hogy érzem magam. Ez most nekem is jót tenne, hogy elemezzem a helyzetet/helyzetem.

Külsőleg (fentről lefelé):

- Hajam: Nől, de nagyon lassan. Szép hullámos. Barna. Sokat babrálok vele, mert mindig elfekszem. Minden reggel szárítom, hogy ne álljon szerte szét. De nagyon szeretem. Jó mosni, megfuttatni az ujjaim benne. Szeretem.

- Arcbőröm: Már nem száraz. Minden reggel este kenem, de napközben már nem, és nem is olyan vastagon. Mikor keveset iszok, a szemem körül kivörösödik, onnan tudom, hogy kevés volt a folyadék.

- Szempilláim: Kihullottak és letöredeztek. Van néhány hosszú szál, és van néhány csutka, és valahol nincs is. Pl alul. Nem tudom, hogy ezt most minek köszönhetem, és nagyon sajnálom. Remélem visszanő.

- Arcszőrzet: nincs. Na, ennek örülök. Kikopott.

- A testemen a bőr: már nem krémezem minden nap, rendbe jött.

- Kezeim: Rendben vannak, de még mindig kenem. Büszke voltam magamra a hétvégén, hogy kinyitottam egyedül egy üdítős üveget. Igen. Aztán 2 napig fájt a hüvelykujjamon a bőr, ahogy meghúztam. Szóval még óvatosan.

- Lábujjaim: A két nagyujjam még nem jött rendbe. Még mindig nem. Nagyon fájnak a körömágy mellett. Van, hogy ragasztom, van, hogy nem. Kenem gentamicinnel. Kevés cipőt tudok hordani fájdalom nélkül. Nem tudom meddig gyógyul még. Jó lenne, ha rendbejönne már.

- Alkat: Már nem vagyok olyan kövér. Az 56 kg-ot tartom, szerintem az jó. Sokat puffadok, nem jöttem rá mitől, miért. Mert csak. Ahogy Anyám is megmondta.

Belsőleg:  

Izgatott vagyok. Várom Bécset. Tegnap átutaltuk a pénzt a Fiúval, megvettük a vonatjegyeket, megbeszéltük mi hogy lesz. Csak ne történjen semmi. A kapcsolattartóm fog várni a kórháznál, segít a becsekkolásnál. Tényleg azt kérem, hogy semmi ne történjen, minden menjen flottul.

Nem félek. Egyedül csak attól tartok, hogy ott is azt mondják, hogy nem tudnak kezelni. Akkor vége. Ha meghalok ott rögtön, az nem gond. Ha bemegy az ocaliplatin, az a legjobb. Ez a cél.

Semmi másra nem tudok gondolni, semmi mással nem tudok foglalkozni, csak Béccsel. Folyamatosan erről beszélek, már magamat is unom. Még egy hét és kiderül minden.

Csak Vele tudok lazítani és kikapcsolni. Péntekre lógós napot terveztünk. Ő tanított meg pihenni és megállni. Olyan jó hozzábújni és csak lenni. Akkor milyen jó lenne, ha nem lennék beteg... Miénk lenne az egész világ!

Ez a csodálatos világ!

Azt mondják, bajban ismerszik meg a barát. Ez így van. És nekem nagyon sok barátom van, sokan keresnek. Sokan szeretnék, ha megmaradnék. Azt nem tudom, hogy miért, de így van :-). Igyekszem. Mindent megteszek, hogy még élhessek, és kijöjjek ebből a fosból. 

Köszönöm Mindenkinek, hogy tartjátok bennem a lelket! <3