Nagyon izgatott vagyok.
A hétvége jól telt, míg Vele voltam. Vasárnap nem találkoztunk. Meglátogattam a családot, voltam a temetőben. Szerdán nem tudom mi lesz, nem tudok előre gondolkodni. Ha jól leszek, akkor is pihenni fogok, nem temetőbe menni. Áthívtam a Fiút filmezni. Úton hazafelé a családtól éreztem, hogy nem bírok magammal. Ledobtam a cuccom, felpumpáltam a biciklim, s felpattantam. Balaton felé indultam. Nem tekertem sokat, csak 24,5 km-t. Ennyit bírtam, és már sötétedett is. Jól megviccelt ez az óraállítás. Odafele hegyek, visszafele völgyek. Ahogy Micimackó is megmondta, minden hupa után hepe jön. Ami a csövön kifért, úgy tekertem. Nagyon élveztem, ahogy suhan a szél, ahogy símogat, én pedig csak nyomtam a pedált. Nagyon jó volt. Tökig izzadtam. Hazaértem, gyors zuhany.
Jött a Fiú. Mindent átbeszéltünk. Reggel 4-kor indulás, Kelenföld, 5.10-kor indul a vonat, 8.31-kor érkezünk, ha nem történik semmi. Nem fog! Ott taxi, 9.30-ig beérünk. Az állomás az intézménytől fél órára van, szóval minden rendben lesz!
Hogy utána mi lesz, arról fogalmam sincs. Várhatóan megkapom az infúziót, mosolygok, és elindulunk haza.
Hát most ennyi.
Utána jelentkezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése