Nem feladni

 Sokminden történt. A napok csak úgy rohannak egymás után. Semmi időm nincs. Az a baj, hogy most nem úgy nincs időm, hogy legalább nincs időm gondolkodni, hanem folyamatosan gondolkodom, és nincs "időm" kikapcsolni. Nem tudok.

A bécsi kezelés jól sikerült. Megérkezett a következő kezelés időpontja és árajánlata. Fizethetetlen. Nagyon bosszant, hogy csak egy olyan helyen hisznek bennem, csak egy olyan helyen vállalnak, ami iszonyú drága. És most akkor mondhatnátok, hogy minden pénzt megér. Igen. Szerintem is. Csakhogy a büdzsé véges, és életem végéig kéthetente kifizetni ennyi pénzt nem tudok. 

Szóval a feladat az, hogy hazahozzam a kezelésem. 

Konzultáltam egy magánintézet onkológusával. Mondott két új dolgot. Az egyik persze nem új. Szóval megismételni egy olyan kezelést, ami korábban használt. Na ez az oxaliplatin. Ekkor elárultam neki, hogy egy már bent van. Felelősségem teljes tudatában kaptam. Tudom, hogy újra felléphet allergiás reakció, és belehalhatok. A másik, hogy mintát kellene venni a májamból, mert már biztosan mutálódott, és azért nem használnak a kezelések, mert már más lett. Tudni kellene mivel állunk szembe. 

Elértem az orvosom. Pénteken megyek hozzá. Hívtam segítséget, támaszt is magammal. Most már szükségem van valakire, aki mellettem áll. És ebben a pillanatban Ő az egyetlen, aki képben van, és tudja mit akarok, mi a cél. Ketten vagyunk egy csapat. Még nem biztos, hogy el tud jönni, de szerintem meg fogja oldani. Érem.

Három dolgot kell megbeszélnünk:

- Szeretnék mintavételt. Beszéltem a kemós barátnőmmel, neki volt. Sokmindenen van már túl ő is. Mindkét mellét levették, májáttét, petefészek daganat, szült is. De élete legnagyobb fájdalma volt a mintavétel. Szóval félek, de szeretném! Lássuk mi a helyzet odabent!

- Valaki elemezze újra a CT leletem. A leírás szó szerint semmi. Csak arra hegyezték ki, hogy terjedt, nőtt. Ami zavar, hogy szót sem ejt a petefészkemről. Fáj. Nem mindig, de sokszor. Egyre többször. Feszít. Kisugárzik a derekamba, görcsöl. Tegnap kellett bevennem fájdalomcsillapítót. És a CT leírás meg sem említi, hogy van. Tudom, elmehetnék magán ultrahangra, de ennél többet szeretnék. Foglalkozzunk azzal is, hogy az ott van. Ne csak a májammal. Tudom, ahogy az orvos is mondta, hogy a májam úgyis elvisz, de egyelőre az nem fáj. A petefészkem igen. Zavar, hogy azt írja, a tüdőm tiszta, holott volt ott is 5 mm-es áttét. Azt írja a hasi nyirokcsomók rendben, pedig ott is volt. Nem tűnhettek el, ha terjed. Lehet, hogy nem kellene rugóznom rajta, de szeretnék tisztán látni.

- Folytatni az oxaliplatin kezelést. Aláírok bármit. Nem érdekel, ha kezelés közben halok meg. Inkább ott és úgy, hirtelen, mint hónapokig, vagy akár csak hetekig szenvedni. 

Ezeket szeretnénk átbeszélni pénteken. 

Lelkileg nagyon szarul vagyok. Már nem tudok eltekinteni a betegségemtől. Nem tudok kikapcsolni, folyamatosan a tudatomban van, hogy haldoklom. Utálom az összes embert. Terveik vannak. Mi lesz karácsonykor. Mi lesz jövő áprilisban. Én azt sem tudom, hogy holnap mi lesz. Hol leszek, hogy leszek, élek-e még. Elszakadt a bakancsom. Napokig azon rágódtam, hogy vegyek-e egyáltalán másikat, mert minek. Végül vettem egy olcsó, gagyit, nem költök már ilyesmire. Eddig az volt a fontos, hogy tartós legyen, jó legyen, ár-érték arányban megfelelő legyen. Csinos legyen. Nőcis, de kényelmes. Most csak az lebegett a szemem előtt, hogy olcsó legyen, és passzoljon hozzá az összes nadrágom szára. 

Elfogadta a konzulensem a szakdogám, 4-es lett a megajánlott jegyem. Egy pár másodpercre nagyon, de nagyon boldog lettem! Olyan jó érzés volt, ahogy elöntötte a mellkasom a melegség. Aztán rögtön eszembe jutott, hogy már mindegy. Elvittem ma köttetni, hétvégén leadom a suliba. Januárban kell megvédenem. Január... Kacag a májam. Fogalmam sincs mi lesz januárban. Lesz-e még nekem január. Lehet ez lesz az utolsó karácsonyom. Az utolsó...

Hétvégén csak Rá koncentrálok. Szeretem. A múlt hétvégén nagyon nehezen tudtam kikapcsolni, és úgy élni, mintha minden rendben lenne. Elengedni a halálos betegség gondolatot a fejemből. Elásni mélyre, és élvezni a kézenfogva sétát, az ölelést, a csókot. Próbálom nyugtatni magam, hogy nem én vagyok a hibás, hogy megszeretett. Tudta, tudja, hogy beteg vagyok. Tudja mivel küzdök. Volt a családjában. Nem látja rajtam, de egyre nehezebben tartom magam. Megérdemlem-e én Őt? Megérdemlem-e, hogy a tenyerén hordozzon? Hogy én legyek a királylány az életében, ő meg az én hercegem. Mindent megad. Soha nem volt még ilyen önzetlen ember az életemben. És bátor. Nagyon nagy bátorság kell ahhoz, hogy beleszeressen egy beteg lányba. Egyet meg tudok ígérni neki. Amíg én vagyok, minden tettemmel azon leszek, hogy Őt boldoggá tegyem!

Szóval telnek a napok egymás után. Küzdök. Igyekszem nem feladni.

Nem feladni