Röviden: megint nem sikerült.
Nagyon szomorú vagyok. És el vagyok keseredve. Mindent megtettem. Mindent! És nem volt elég.
Fél 8-kor érkeztem. A betegfelvétel nem nyitott ki. Már nagyon sokan toporogunk. Fél9-kor jött valaki, aki elkezdte felvenni a betegeket. Hamar hívtak is a főorvoshoz. Tehát akkor minden a bécsi minta szerint fog menni. Minden, mert meghoztam az antihisztamint.
Mentem a kezelőbe. Szem elé kellett ülnöm. Átadtam az antihisztamint. Megkezdődött a nagy előkészítés. A dibondrint lassan adták. Közben megrendelték az olxaliplatint, meg is érkezett. Még kaptam vénavédőt, s bekötötték a cisztosztatikumot. Nagyon lassúra állította a nővér, úgy hogy 6-8 óra alatt csöpögjön, majd később emel rajta. Mondta, hogy ne figyeljem, tereljem el a gondolataimat. Beszélgettünk. Két szobatársam volt. Az egyik hölgy 2014 óta küzd a betegséggel, melldaganat. Mindig visszajön neki. Azt mondta, hogy volt, hogy 2 évig tiszta volt. De most megint. Ez az utolsó kezelése, aztán petCT, s meglátják. De pici volt, időben elcsípték. A másik szobatársam egy korombeli lány volt. Nagyszájú, mint én. A nevünk is ugyanaz. És 2 nap a születésnapunkban a különbség. Sokban hasonlítunk. Ő is kiáll magáért. Melldaganat, de úgy tűnik most tiszta. Szerencsések. Én meg ott ülök, minden szem rám szegeződik, hogy mi lesz velem. Figyelgettem a tenyerem. Érztem a hőhullámokat, de tudtam lélegezni. Tenyerem rendben. Pisilni kell. Nem merek kimenni. Hőhullám, figyelem a légzésem. Egyelőre rendben. Sétáljunk, menjek ki pisilni. Ezelőtt is így kezdődött. Kimentem. Belenéztem a tükörbe. Piros az arcom. Pisilek. Nézem a tenyerem. Piros. Újra tükör kézmosáskor. Egyre pirosabb. Hőhullám. Légzésem rendben. Visszamentem. Leállítsák? Még ne. De egyre rosszabb. A nővér leállítja. Vége. Jön az orvos. Int a fejével, hogy vége. Nézek rá. Választ várok a fel nem tett kérdésemre. Azt mondta, hogy elképzelése szerint ez a cucc csak úgy mehetett be Bécsben, hogy nem volt benne hatóanyag. Tehát becsaptak. Döbbenten ülök. Becsukom a szemem. Jön a kálcium és a szteroid, hogy kijöjjek a sokkból. Gondolkodom.
Becsaptak volna? Az osztrákok? Nem tudom. Nem tudom ellenőrizni, hogy mit kaptam. Őket sem tudom ellenőrizni. Nem értem. Fájt a karom, mikor adták be, és még utána pár napig. Nem nőtt a körmöm. Szerintem ez attól volt. De ki tudja? Ha elküldenek CT-re Bécsben, és azt mondják, hogy használ, csökken a tumor, azt sem tudom ellenőrizni. Valóban? Igazat mondanak? Ki mond igazat? Több orvosi vélemény áll egymással szemben. Mutálódhat? Egyik orvos szerint igen, másik szerint nem. Használ? Egyik orvos szerint nem lehet beadni, másik szerint igen.
Én csak egy egyszerű földi halandó vagyok. Egy hétköznapi lány faluról. Honnan tudjam? Kinek higgyek? Mit csináljak? Merre induljak? Összezavarodtam.
Egyelőre nem tudok gondolkodni. Semmi ötletem nincs.
Csak ülök a kanapén, a fejem üres (vagyis egy csomóba összeugrott az összes gondolat, és nem tudok vele mit kezdeni, csak ott lóg).
December 13-án kell mennem a főorvoshoz, addigra kitalál valamit. De nem igazán vannak már lehetőségeim.
Nem tudom. Ma semmit sem tudok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése