Egy kis ismétlés: A márciusi PET CT-n szerepelt a bal petefészkemen valami. Amit nem tudtak eldönteni, hogy mi. Vagy áttét, vagy önálló daganat, vagy ciszta. A júniusi CT-n nem szerepelt a szöveges részben semmi a petefészkemről. Visszamentem a nőgyógyászati onkológiára, azt mondta a főorvos, hogy nincs ott. Mondtam, hogy ott van, mert érzem, hogy feszít. De szerinte nincs ott, mert akkor szerepelne a CT-n. Mondtam, hogy lehet, hogy a képeken szerepelt, de ő azt nem nézte meg, a szövegben nem említik. Kértem egy ultrahangot, de elutasított, mondván, hogy nincs a CT-n, nem kell ultrahang, nem kell többet mennem, ennyi. Tehetetlenül kullogtam el. A májam volt a fontos. Az októberi CT szintén nem említette a petefészkemet. Viszont én továbbra is éreztem, szúrt, feszített, kisugárzott a derekamba. Igaz, csak két alkalommal, de kellett bevennem fájdalomcsillapítót. Szóltam az onkológusomnak, hogy csináljunk valamit, mert szerintem ott van. Kiírt egy kontroll vizsgálatot, na ez volt ma.
Korábban mentem, mint az időpont, hagyva parkolásnak időt. De elsőre találtam helyet. Be is hívtak, mert nem volt már más a rendelésen. Doktornő nagyon türelmes és empatikus, ezért is kértem hozzá időpontot. Megvizsgált, vett kenetet, és elküldött ultrahangra. Végre! Rettegtem, és rengeteget vártam. Picit sírtam is. Behívtak. Az orvos próbált nyugtatni, hogy nem úgy nézek ki, mint akinek petefészek cisztája van, belecsípett a combomba és kuncogott. Ohóóó! Csak ennyit mondtam, és szabaddá tettem a hasam. Elkomolyodott. Milyen műtét volt? Mondtam, hogy vastagbél daganat. Szép a heg. Igen, tényleg nagyon szép! Feküdjön el. Elfeküdtem, és éreztem, hogy feszít. Ráncolta a homlokát. Onnan tudtam, hogy ott van. Méregette, nézegette. Hát igen. Nagy. 91 mm. 91! Óriási. Nézte a másikat. Ott is kattogtatott. Tudtam, hogy ott is van. 6 cm. Hat... Megnézte a májam. Bólogatott. Hát igen. Műteni kell. Nem tudni mi az de lát érhálózatot, tehát valószínű daganat. Azt továbbra sem tudni, hogy áttét, vagy önálló. De mindegy is. Vissza doktornőhöz. Ő is bólogatott. Műteni kell. De akkor menjen minden. Petefészek és méh is. Minden. Nagyon nagy műtét lesz. Írt ki vérvételt tumormarkerre. Persze nem veszik ám le a vért csak úgy! Időpontra kell menni! Időpontra. A doktornőhöz január 9-én kell mennem citológiai lelettel és véreredménnyel. Január 10-re akartak vérvételre időpontot adni. Mondom tumormarker. Nem ér rá... annyira... Január 4! Jé, lett előbb is időpont? Na mindegy is. Eljöttem.
Mint akit leforráztak, úgy mentem dolgozni. Próbáltam koncentrálni. Nagyjából ment.
Most este van. Már megemésztettem a műtétet, és azt kell, hogy mondjam, örülök neki. Tényleg fáj, feszít, sugárzik a derekamba. Szóval megszabadulok tőle. Utána jó lesz. Kár, hogy a májam nem lehet csak így kivenni. A probléma továbbra is ez. De a hétköznapokat az alhasi fájdalom keseríti meg. És az most megszűnni látszik.
Még emlékszem, milyen volt a nagyműtétem után felállni. Iszonyúan fájt, és rengeteget sírtam. Ez vár rám most is. De felállok! Mint ahogy akkor megfogadtam, most is megfogadom. Én felállok!
Holnap megyek az onkológiára. Kíváncsi vagyok mit talált ki a főorvos. Még nem tudja a műtétet, majd azzal kezdek. Csütörtökön lesz videokonferenciám a bécsi orvossal.
Azt érzem, hogy mindenhova kapkodok, kétségbe vagyok esve, de nem haladok. Jó lenne beállni egy irányba. Hogy tudjam, merre van az előre, mert egyelőre nem találom az utat. Sokat várok a holnapi megbeszéléstől.
Borzasztóan tele van a fejem. Mindennel. Rettenetesen fáradt vagyok. És zavar, hogy mindenről lemaradok.
Lemaradtam az irodák közös területeinek a dekorálásáról, a forrócsokizásról, a holnapi női körről, a pénteki sminkelésről. Ezekben az időpontokban én a kórházban vagyok. Talán soha nem lesz már normális életem. Nem fogok sportolni, nem fogok fájdalom nélkül ugrálni, nem ébredek tele energiával, nem futok hóesésben, nem taposom a konditeremben a lépcsőt. Ez a korszak lezárult számomra. Nem tudom, hogy Ő kibírja-e velem a hátralévő életem. Nem várom el tőle. Félek, hogy elmegy. De megértem.
Az ultrahangos orvos említett egy kemoterápiás kezelést, Avastin. Szerintem ilyent még nem kaptam. Utána olvastam, majd rákérdezek holnap.
Nem tudom mi lesz velem
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése