Halálfélelem

 Egy-egy rossz hír után egyre nehezebben szedem össze magam. A szerdai félresikerült kezelés után csütörtökön otthonról dolgoztam. Napközben még elvoltam, volt feladat, a munka elterelte a gondolataimat. De utána nagyon rossz volt. 

Meg fogok halni.

Hamarosan.

Egyszerűen nem tudom kezelni a helyzetet. Nem tudom mit tegyek.

Másik felhívott este, és addig nem tette le a telefont, amíg sírok. Nehéz segítséget kérni, de tőle elfogadom.

Pénteken bementem a munkahelyemre, tudtam, hogy a társaság, az emberek, a feladatok segítenek. Nagyon nehezen mozogtam. Az is megterhelő volt, hogy megemeljem a karom Szorított a mellkasom. Nehezen és lassan jártam. És semmihez, de semmihez nem volt kedvem. Beszélgettem egy barátommal, akinek a személyisége mindig jó hatással van rám, hasonlítunk. De most az is nehéz volt, nem volt kedvem mosolyogni. Visszamentem a helyemre. Kolléganőmmel kimetünk ebédért menzára. Kb. akkor engedtem fel egy picit, tudtam beszélgetni. Munkáról, könnyű dolgokról, hogy ne kattogjon a fejembe a halál gondolata. Fogalmam sincs mit csináltam délután. 

Szombaton Ő még beteg volt, torka fájt. De megbeszéltük, hogy nem félek tőle, és áthívtam ebédre. Ezért elszaladtam boltba. Tárkonyos ragulevest főztem és túrósgombócot. A leves nem lett a legjobb, nagyon savanyú lett a citromtól, de azért ehető lett. Délután filmeztünk, összebújva. Nálam aludt, így végigdurmoltam az éjszakát. Néha köhögött, de nem volt vészes. Reggel azt vette észre, hogy már nem fája a torka. Ennek örültem. Délelőtt tette-vettem, beszélgettünk sokat, és valahogy dél lett. Megebédeltünk, s hazament. Nagyon sokat jelent a társasága. Velem tervez. Február 3-ra és júliusra is van már programunk. Mindenre rámondom az igent, de hogy őszinte legyek, fogalmam sincs mi lesz velem jövő nyárig. De nagyon szeretnék Vele lenni.

Ekkor már eléggé jól voltam. Az erős túlzás, hogy jó kedvem volt, de megvoltam. Elkezdtem kidolgozni vizsgára a tételsort. Négy tétellel végeztem a 25-ből. Jól haladtam. Szeretném befejezni az iskolát. Igazából nincs értelme, de már tényleg nem sok hiányzik, csak a szakvizsga. És akkor úgy halok meg, hogy ezt is sikerült elérnem. 

Nem tudom kezelni a helyzetet. Fogalmam sincs hogy éljek. Sokan mondják, hogy ha tudnák, hogy meg fognak halni hamarosan, biztos nem dolgoznának, elmennének egy világkörüli útra, és csak azt csinálnák, amit szeretnek. Nos, ez nem így van. A hamarosan bekövetkező halál gondolatával, tényével meg kell birkózni. És az nem egyszerű.

Azokra is haragszom, akik azt mondják, hogy azért nem tudom meggyógyítani magam, mert nem akarom eléggé, mert a gyógyító gondolataimat valami negatív gondolat akadályozza. Aha, talál az az a gondolat, hogy az összes orvos azt mondja, hogy nincs gyógymód, és meg fogok halni. És hogy éljek úgy, mintha nem lennék beteg. Aha, hajrá! Ezt kívánom mindenkinek!

Szóval engedje meg nekem mindenki, hogy a magam tempójában és úgy éljem az életem, ahogy "szeretném", tudom. Nem kellenek a bölcs tanácsok egészséges emberektől, hogy mit csináljak másképp, mert ők tuti, hogy így meg úgy csinálnák a helyembe. 

Senki sincs a helyembe!